Keresés
Close this search box.

Magyar kánon a Balaton-parton

Szöveg: Kéri Gáspár
fotó: ©BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár

A balatonfüredi Vaszary Galériát minden évben érdemes felkeresni. Az egykori hercegprímási nyaraló kiállítótereibe idén tavasszal Rippl-Rónai Józseftől Maurer Dóráig magyar művészek meghatározó alkotásai költöztek. A tárlat januárig látogatható.

Néhai Vaszary Kolos hercegprímás balatonfüredi nyaralója úgy viseli magán a 20. századi viszontagságos magyar történelem nyomait, hogy látogatóként ma már semmit nem érzékelünk belőle. A Czigler Győző tervezte, reprezentatív eklektikus épület a főpap halála utáni évtizedtől honvédtiszti üdülőként működött, majd az 1950-es évek elején az eufemisztikusan ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadseregként emlegetett megszálló haderő vette birtokba. A nem túl fényes fél évszázadot maga mögött hagyva, 2010 óta egy országosan is magas szinten jegyzett művészeti intézménynek ad otthont: a Vaszary Galéria kiállítóterei a kor minden kívánalmának megfelelnek, de akár egy kávéra vagy egy kellemes sétára is érdemes betérni a villa kertjébe. Az eltelt bő évtized gyakorlata azt mutatja, hogy a galériát nemcsak a Balaton közelébe érkezők látogatják, hanem egy-egy kiállításért – ahogyan azt e sorok írója is nemegyszer megteszi – az év bármelyik időszakában külön utazást is megérdemel az északi part fővárosa.

Rippl-Rónai József: Fivéreim (Lajos és Ödön)
1918 │ olaj, karton │ 76 × 105 cm

Ferenczy Noémi: Múzsa
1937 │ gobelin │ 126 × 135 cm

Különösen az olyan izgalmas kísérletek esetében, mint amilyenre idén került sor a BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár együttműködésével. A Rippl-Rónai Józseftől Maurer Dóráig. Válogatás a Fővárosi Képtár modern gyűjteményéből című tárlat darabjai a budapesti Kiscelli Múzeum hat évtizede folyamatosan gyarapodó állományából származnak. Az intézmény az ország egyik legfontosabb, egyben egyik legnagyobb 20. századi modern és kortárs magyar képzőművészeti anyagát őrzi – sajnálatos módon meglehetősen mostoha körülmények között. A füredi kiállítást végigjárva így nemcsak a kivételesen gazdag kollekcióra csodálkozhatunk rá, a látogatók előtt megmutatkozik az a sokszínűség is, amely a magyar képzőművészet modern törekvéseit jellemezte mind az előző században, mind a jelenben.

Bortnyik Sándor: Női arckép (Gáspár Endréné)
1921 körül │ olaj, vászon │ 98 × 69 cm

Szíj Kamilla: Cím nélkül
2007 │ hidegtű, papír │ 100 × 180 cm

Rippl-Rónai József és Maurer Dóra a kiállítás két sarokpontja, s mindkettőjükről elmondható, hogy fontos pontokon kapcsolódnak koruk nemzetközi művészeti színteréhez. Rippl-Rónai festészetén túl Ferenczy Károly, Csók István, majd Czóbel Béla és a Nyolcak alkotócsoportjának művei világítanak rá azokra az erjedési folyamatokra, amelyek következtében a magyar festészet bő évszázada maga mögött hagyta az addigra megfáradt akadémizmust és a reprezentációs célú történelmi festészetet. A két világháború közötti képzőművészetünket egyszerre jellemezték a lokális jellegzetességek és az egymástól merőben eltérő nemzetközi áramlatok hatásai. Ez a változatosság a füredi kiállítás anyagán is jól lemérhető: az avantgárd törekvéseket olyan alkotók munkái fémjelzik, mint Bortnyik Sándor, Kassák Lajos vagy az építész Molnár Farkas, a hazai hivatalos művészetszemlélethez jobban illeszkedő római iskolás és neoklasszicista törekvéseket pedig sok más mellett Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly művein keresztül ismerhetjük meg. Jellegzetesen magyar ízeket képviselnek azok a festők – például Bernáth Aurél, Farkas István és Szőnyi István –, akik többnyire saját utat jártak be művészetükkel. A tárlat egyik leggazdagabb részét a hatvanas-hetvenes években készült művek teszik ki, főként amelyek az aczéli három T rendszerében leginkább a tűrt és tiltott alkotók kezei közül kerültek ki; többek között Altorjai Sándor, Bak Imre, Jovánovics György, Lakner László és Pauer Gyula munkáival találkozhatunk. A sort a mai középgeneráció képviselői zárják – így jutunk el a jelenünkre reflektáló kortárs alkotásokig.

Nemes-Lampérth József: Fák (Városligeti részlet)
1912 │ akvarell, akvarellpapír │ 40 x 28 cm

„A tárlat egyik leggazdagabb részét
a hatvanas-hetvenes években készült
művek teszik ki”

Eperjesi Ágnes: Pátosz és kritika
2019 │ 3D nyomtatás, PLA filament, vasállvány │ 180 × 40 × 40 cm

A Vaszary Galéria kiállításának edukatív szándékai is vannak azzal, hogy e válogatáson keresztül megismertesse a nagyközönséggel a modern magyar képzőművészet múltját és jelenét. A tárlat emellett művészettörténeti kalandozásként is felfogható, valamint annak bizonyításaként, hogy a kánonok mindig változnak. A Fővárosi Képtár állandóan növekvő gyűjteménye pedig lehetőséget kínál arra, hogy képzőművészetünket új értelmezési keretek között lássuk.

Hasonló tartalmak

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.
  • _fbp

A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _ga_M1TCWC2EWM

Összes tiltása
Összes engedélyezése

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!