Peredi Péter, a Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetsége főtitkára a nyolcvanas évek elején a Főtaxinál dolgozott, de 1982-ben ő is maszekolni kezdett. Lapunknak felidézi: eleinte nem írták elő a taxaméter használatát, elég volt, ha kinn volt a tarifa, mennyit kell fizetni kilométerenként, beszorozták a megtett úttal, és megkapták az árat. Persze nem volt mindegy, hogy milyen átmérőjű kerékkel, milyen abronccsal futott az autó, puhább gumival járt a taxis, vagy keményre fújta, ezek a tényezők sok kicsi sokra megy alapon változtattak a költségen – magyarázza. A kormányzat próbálta egységesíteni a rendszert, de több akadály is nehezítette a folyamatot, például a taxiórák rendkívül magas ára. Peredi Péter az állami taxizás idején egy sárga lapos Argo órát használt. Amikor maszekolni kezdett, eleinte ő is kilométeróra alapján számolta a fuvardíjat, de ezt a módszert nem igazán szerette, így néhány hét alatt beszerzett egy Argo órát Hollandiából. Ezt sokáig használta, majd lecserélte az első magyar digitális órára, egy Rase taxaméterre.
A magántaxizás engedélyezése után a Fővárosi Tanácshoz 1982 februárjának végéig 174 magánfuvarozási kérelem érkezett, ebből 59 személyszállításra vonatkozott. A feltételek a következők voltak: erkölcsi bizonyítvány, megfelelő kategóriájú jogosítvány, valamint alkalmas gépkocsi és üzembentartási engedély – olvasható a Hétfői Hírek idézett cikkében. Korábban az állami vállalatoknál nem volt ilyen egyszerű a taxissá válás. „Nem igazán ismerek olyat abból az időből, aki csak úgy az utcáról beesett, és azt mondta, hogy arra járt, taxis szeretne lenni” – meséli Peredi. Szinte csak protekcióval lehetett taxisofőrként elhelyezkedni, ő a Volántaxi vezetésében dolgozó Grosics Gyulánál próbálkozott, aki a Főtaxihoz irányította, mert minden autójuk foglalt volt. 1982 után viszont egyre többek számára lett elérhető a taxizás. „Akkoriban azt mondogatták, kétféle ember létezik Magyarországon, az egyik, aki már volt taxis, és a másik, aki lesz” – idézi fel. Megdöbbentő, de 1990-ben a magyar főváros utcáin már több taxis volt, mint New Yorkban: az engedéllyel dolgozók száma elérte a húszezret, a feketézők pedig a becslések szerint akár ötezren is lehettek.