Keresés
Close this search box.

Még nem áldozott le a törzsasztaloknak!

 

Szöveg: Meszleny Zita

Fotó: Földházi Árpád

A randevúzó párok, sikeres vizsgára koccintó egyetemisták, fáradt gőzt kieresztő kollégák és születésnapot ünneplő családok forgatagában helyet kap az állandóság. Hagyományok születnek, illetve támadnak fel a régi-új falak között. A folyamat szinte észrevétlen. Csupán annyi történik, hogy a „foglalt” táblákat időről időre a legkülönbözőbb asztaltársaságok ülik körbe, hogy aztán a pincért magukhoz intve a szokásosat kérjék. Csakúgy, mint egykor Karinthyék. Olyan klubok és baráti körök ezek, amelyek talán nem is léteznének a Hadik és a Szatyor nélkül, de amelyek nélkül a kávézó, illetve a bár sem lenne az, ami.

Szerda délután három óra, a pincér tálcáján négy sörrel és egy pohár vízzel közeledik a hátsó sarokban álló terebélyes asztalhoz. A kedélyes társaság tagjai egy pillanatra abbahagyják a játékot, míg helyet készítenek a frissítőknek, váltanak pár kedves szót a felszolgálóval, majd újra belemerülnek lapjaikba. Mint egy begyakorolt koreográfia, játszódik le a jelenet.

Gyakorlásra tényleg volt idő, de megrendezett jelenetről szó sincs. A Szatyorban ennél az asztalnál tizenkét éve minden héten egyszer tarokkparti zajlik. Az öt nyugdíjas – a volt kormánytisztviselő, a rádiós, a tanár, az erdész és az egykori utazásiiroda-vezető – szerdánként pontban fél kettőkor telepszik le a törzsasztalhoz, ahol egészen fél hatig zajlik a játék, amikor is átadják a terepet a fiatalságnak. „Kellemes, kedves színfoltjává vált az életünknek a heti egy alkalom a Szatyorban. Bosszankodunk a rossz lapjáráson, örvendezünk a jónak, megbeszéljük az élet dolgait, és koccintunk egyet” – meséli a volt kormánytisztviselő, s azt is megtudjuk tőle, hogy a szokás valójában régebbi, mint a bár újkori története. Nagyjából tizenhat éve működik a kártyaklub, amelynek tagösszetétele csak ritkán változik. Akkor is csak kényszerűségből. Sokáig keresték a szeánszaikhoz az ideális helyszínt. „Azért nem olyan könnyű hangulatos környezetet találni, ahol nem zavarunk másokat, sőt örülnek nekünk. Ám itt a bő évtized során összebarátkoztunk a tulajdonosokkal és a pincérekkel. Nekem például már előre bekészítik a párnás széket, mert azon szeretek ülni. Jó érzés, hogy van egy hely, ahol számítanak ránk, ahol ha azt mondjuk: a szokásosat, értik, mire gondolunk. Bár itt már rendelnünk sem kell, anélkül is tudják, mit kérünk” – magyarázza derűsen.

A helyszínnél és a tagoknál csak egyvalami stabilabb, a játék maga. Az asztaltársaság kizárólag tarokkot játszik. „Ez a 19–20. század fordulóján volt a polgári osztály nép – szerű kávéházi játéka, mi mindannyian gyerekként tanultuk meg. Azóta rajongunk érte – mondja az asztaltársaság egyetlen női tagja, aki korábban utazási irodát vezetett. – Ezzel a hagyományokat is ápoljuk, bár nem ezért csináljuk, hanem csak azért, mert élvezzük.” „De kétségtelenül van egy polgári bája” – teszi hozzá a szomszédja, a többiek pedig egyetértően bólogatnak, miközben véget ér egy kör. A nyugdíjas tanár egy füzetet vesz elő, ahová felvezeti az eredményeket. Ez így megy már a kezdetek óta, ezáltal több mint egy évtizedre visszamenőleg lehet tudni, kinek mikor volt szerencsés lapjárása.
A tarokk azonban jóval komolyabb és szofisztikáltabb játék annál, mint hogy a puszta szerencse elég legyen a győzelemhez. „Ha valaki meg akarja tanulni, nincs más dolga, mint három évig figyelni, ahogy mások játszanak, aztán elkezdhet gyakorolni. Innentől két év, és már menni fog neki” – mondja nevetve a volt rádiós, akire épp az osztó szerepe jut. De ahogy az egykori kormánytisztviselő rámutat, épp az összetettsége a játék egyik vonzereje: „Nyugdíjasként az embernek figyelnie kell arra, hogy ne szűküljön be a tudata és az élete. Nagy veszély az elmagányosodás, amitől megóv a kártyaklub, emellett kiváló agytorna is a játék.”

Hasonló tartalmak

Lépések Karinthy nyomában – újra divatba jött a sakkozás a Hadikban

Mindenki vágyik rá, hogy legyen egy hely, ahol azt mondhatja a pincérnek, hogy a szokásosat. Cikksorozatunkban Olyan klubokat, törzsasztalokat és baráti köröket mutatunk be, amelyek talán nem is léteznének a Hadik és a Szatyor nélkül, de amelyek nélkül a kávézó, illetve a bár sem lenne az, ami.

A csavarlazítás összetartása – motoros klub, kicsit másként

Mindenki vágyik rá, hogy legyen egy hely, ahol azt mondhatja a pincérnek:a szokásosat. Cikksorozatunkban Olyan klubokat, törzsasztalokat és baráti köröket mutatunk be, amelyek talán nem is léteznének a Hadik és a Szatyor nélkül, de amelyek nélkül a kávézó, illetve a bár sem lenne az, ami.

8 emlékezetes pillanat a Hadikból

A Hadik és a Szatyor bő évszázadát teljes egészében feleleveníteni lehetetlen, így meg sem kíséreljük. Helyette pillanatképeket kimerevítve időzünk el olyan momentumoknál, amelyeknek szívesen lettünk volna szemtanúi.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.
  • _fbp

A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _ga_M1TCWC2EWM

Összes tiltása
Összes engedélyezése

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!