Menü
Szöveg: Szentei Anna
Fotó: Földházi Árpád
Hogyan lett a bácskai gazdálkodó fiából a dualizmus egyik legsikeresebb gyárosa és innovátora? Min vitáztak a budafoki pezsgőurak a 19. század fordulóján? Időutazásunk a boldog békeidőkbe és a Törley József alapította budafoki pezsgőgyár aranykorába repít.
A dél-budai lankákon magasodó, a Loire menti középkori romantikát megidéző, historizáló Törley-kastély messziről látható a Budafok felé kanyargó útról. A kastély alatt terül el az építtető és gyáralapító Törley József birodalma, a pezsgőgyár téglával kirakott, méltóságteljes épülettömege. Az 1880-as években alapított gyár Anna utca felőli traktusában ma múzeumot működtetnek, amely a Törley család és a honi pezsgőgyártás történetére emlékezik. Lőrik Tamással, a cég márkamenedzserével itt kezdjük a 19. század második felét megidéző utazásunkat.
„A pezsgőgyártás a hagyomány szerint a franciákhoz kötődik – a gasztronómia iránti elköteleződésüket ismerve nincs is kifogásunk e verzió ellen –, az erről szóló anekdota a 17. század végére vezet. Eszerint Dom Pérignon, a champagne-i Hautvillers településen álló bencés apátság pincemestere igencsak kedvelte a jóféle borokat, és néhány palackkal, biztos, ami biztos, elrejtett saját használatára. Napi teendői között azonban elfeledkezett róluk, az ital pedig egy éven át érlelődött a palackban. Aztán eszébe jutott a rejtekhelyen őrzött nedű, s amikor kinyitotta, a szénsavas ital kirobbant az üvegből. A derék szerzetes állítólag nem hagyta kárba veszni az italt, megkóstolta, és felkiáltott: »Csillagokat iszom!«” – idézi fel a pezsgő születésének legendáját Lőrik Tamás, miközben a múzeum tárlói között sétálunk.
Az egyik tablón archív képek sorakoznak: a Törley család tagjairól készült életképek és portrék. Szigorú arcok néznek ránk másfél évszázad távlatából, szemükben büszkeség és eltökéltség.
„A családi genealógia egészen a török időkig vezet, számos katonát találunk a felmenők között. Törley Józsefnek, a pezsgőgyár alapítójának édesapja Schmierl Valentin néven látta meg a napvilágot egy bácskai nagygazda gyermekeként. Az 1848–49-es szabadságharcban már Törlei Bálint néven harcolt – a németes csengésű nevet jobbnak látta maga mögött hagyni” – kezd Lőrik Tamás a család történetének felelevenítésébe. Bálint vadász hadnagyként Kossuth Lajos testőrségéhez tartozott, és vele tartott a száműzetésben is.
Bacchus a gyepen
A dualizmus kora azonban egészen másfajta lelkületet kívánt az érvényesülni vágyó fiataloktól. A század utolsó harmadának robbanásszerű fejlődésében a Törley Józsefhez hasonló innovatív szellemek jártak az élen. Bálintnak – mint a mesében – három fia született: Antal, aki elszakadt a bácskai családi birtoktól, és építészmérnök lett, Gyula, aki a birtokot igazgatta, és József, a legkisebb, aki örökség híján Grazban végezte a kereskedelmi akadémiát. Az iskolában összebarátkozott a champagne-i szőlősgazdák gyermekeivel, és Franciaországba ment szerencsét próbálni. Bekapcsolódott egy francia pincészet munkájába, majd 1880-ban, huszonkét évesen megalapította az első Törley-pezsgőgyárat Reimsben. A kor szokása szerint a gazdáktól nyers pezsgőt vásárolt, kezelte, majd saját név alatt hozta forgalomba.
„Törley József egyik beszerzőkörútján Etyekre vetődött, ahol meglepve tapasztalta, hogy az ottani meszes talaj és hűvösebb klíma hasonlít a champagne-ihoz, Promontoron, azaz a majdani Budafokon pedig mészkőbe vájt pincerendszert talált. A két dolog határozott tervvé állt össze a fejében, amelyet nem sokkal később meg is valósított: hazatelepítette a gyárát Magyarországra. 1882 augusztusában be is jegyezték itt a Törley Pezsgőborgyárat” – szövi tovább a történetet Lőrik Tamás.
Közben a gyárépület mellett emelkedő lankán sétálunk a téglaboltozatos pincerendszer kapujához. A homályos téglacsarnok tágas járataiban pezsgőmáglyák, rázóállványok, százéves dugózógépek és más ősrégi alkalmatosságok között vezet az út. Igazán nem nehéz itt, a föld mélyén elképzelni, ahogy Törley az első felfedezőútján a szurkos fáklyák fényénél szemléli majdani birodalmát. És hogy a párhuzam tökéletes legyen: itt ma is a tradicionális champagne-i technika alapján készítik a pezsgőt.
Aztán felsétálunk a felszínre: a budafoki pince feletti teremben egy jókora majolikacsempén a századforduló éveit örökítették meg, Törley József magyaros öltözetben feszít a kastély teraszán, mellette felesége, az ókori bacchánsok felvonulására emlékeztető menet pedig szőlővel, borral, zenével járul eléjük – a szecesszió stílusában készült képet Zsolnay Vilmos ajándékozta nagyrabecsülése jeléül barátjának 1904-ben.
A pincesor előtt szőlőtőkével szegélyezett, pázsitos terasz. És ha már szóba került a művészet: a zöld gyep közepén Törley Mária szobrászművész alkotása, a Bacchus és a bacchánsnők vigasságát megidéző szoborcsoport áll. A családtörténet, a művészet és a pezsgő triászát legszebben ez az alkotás jelképezi.
A Törley család sosem használta életvitelszerűen a budafoki kastélyt. Az épület inkább reprezentációs célokat szolgált, vendégek szálláshelye, fogadások színtere volt
Kinél legyen a pincekulcs?
„Kezdetben a Péter-Pál utcában folyt a termelés, aztán megvásárolták az Anna utcai területet a gyár számára. Törley a barátait, Louis François-t, majd annak öccsét, Césart is Magyarországra csábította, ám a kezdeti együttműködés egy vita miatt meghiúsult. Az egyik verzió szerint a pincekulcson, egy kevésbé elegáns változat szerint a részesedésen vesztek össze. 1886-ban kiváltak a François testvérek a Törley-cégből, és riválisuk szomszédságban felépítették gyárukat.” A 19. század vége azonban még az aranykor: Törleyék üzeme Európa legmodernebbje, gőzgépek sora segíti a gyártást, a pincében liftek, csigás emelők és ezernyi más új technológia vesz részt a termelésben. Az 1900-as évek elején már egymillió palackot adnak el.
Törley József vérbeli vállalkozó volt, s nagy gondot fordított a reklámra, a századforduló szecessziós stílusú plakátjai – Pólya Tibor és Faragó Géza munkái – mutatják, marketingstratégiában megelőzte a korát. „Ha egy vendéglátóhely nem volt hajlandó Törley pezsgőt árusítani, a gyárigazgató strómanokat küldött oda, akik a vacsora rendelésekor nagy hangon reklamáltak, mert nem találtak Törley pezsgőt az itallapon. A hangosan méltatlankodó vendég kellemetlen volt az étterem tulajának, néhány ilyen alkalom után beadta a derekát, és rendelt a budafokiaktól”– mesél a korabeli gerillaakciókról a márkamenedzser. Törley ismerte az üzleti élet farkastörvényeit, a gyárért elment a falig: korabeli peranyagok mutatják, hányszor küldte bíróságra azokat, akik termékeinek nevét bitorolni akarták.
„Törley Józsi bácsi rendkívül invenciózus, széles látókörű ember volt. Nemcsak a pezsgőgyártás érdekelte, hanem az autók, az akkumulátorok és más effélék; az új ötletekre, új megoldásokra való nyitottsága sikerre vitte az elképzeléseit. A családban e vállalkozókedvet a következő generációk, a gyerekeim, az unokáim viszik tovább, az én fiatalkoromban az ilyesfajta egyéniséget letörte a rendszer” – meséli Törley József vegyészmérnök, a pezsgőgyár-alapító Törley József testvérének, Antalnak az unokája. Hozzáteszi: húga, a szobrászművész Mária alkotói vénájával, elhivatottságával ugyancsak a Törley ősök hagyatékát viszi tovább.
Egy autós lovag
Törley József a Magyar Automobil Club alapítójaként elsőként alkalmazott teherautót, mindenki más lovas kocsit használt. Egy elektromérnök barátjával elektromos gépkocsi előállításán kísérletezett, ám 1907-ben bekövetkezett halála megakadályozta ennek megvalósulását. „Ő okozta Budapest első dokumentált közlekedési balesetét: hússzal döcögő autója elsodort egy utcaseprőt, akinek az ijedtségen kívül nem esett baja. Törley pár napi bérrel és egy láda pezsgővel kárpótolta a pórul járt embert” – meséli Lőrik Tamás, hozzátéve, a lovagiasság amúgy a gyártulajdonos vérében volt: alapítványt hozott létre a magyar nyelv ápolására, és élelemmel segítette a szegény gyerekeket. A millenniumkor Ferenc József nemesi címmel ajándékozta meg – így vált a család előnevévé a csantavéri.
1907-ben ünnepelték a gyár negyedszázados fennállását, a vár kertjében ünnepséget tartottak, záróakkordként tűzijátékot lőttek az égre. Ez az év azonban más jót nem tartogatott a család számára: Törley József belgiumi útja során vakbélgyulladásban meghalt. „Felesége, Sacelláry Irén egyedül maradt, és mivel nem volt életben maradt gyermekük, a gyárat Antal gyermekei vitték tovább” – mondja Törley József. Az ő nagyapja, Törley Dezső volt a gyár utolsó tulajdonosa.
Az első világháború, majd az 1929-es gazdasági világválság súlyos próbák elé állította az immár öt világrészre exportáló pezsgőbirodalmat. A második világháború alatt szőnyegbombázás érte a gyárat, a szovjet csapatok feldúlták a kastélyt, az üzemet is kifosztották. Törleyék a vegzálás miatt panaszt tettek az állami vezetésnél, válaszul kitelepítették a családot, a gyárat államosították.
„Hétéves voltam, mikor Hajdúdorogra kellett költöznünk. Aztán amnesztiát kaptunk, de Budapestre nem jöhettünk vissza, így Nagykátára, az anyai nagyszüleimhez mentünk lakni. A kecskeméti piarista gimnáziumban érettségiztem, majd a központi direktíva ellenére – osztályidegen család gyereke ne tanuljon tovább – másodjára felvettek a vegyészmérnöki karra” – meséli Törley József, aki nagybátyja, Törley Dezső vegyész hatására választotta ezt a szakmát élethivatásul. Érdekesség, hogy Törley Dezső a műszaki egyetemen élelmiszer-vegyészetet tanított, és a diákjai közül többen dolgoztak később a gyár kötelékében.
Az üzemet a kommunista éra alatt ide-oda csatolták, csak a hatvanas évekre konszolidálódott a helyzete. A nyolcvanas évekre már az elvtársak sem vetették meg a korábban imperialista huncutságnak csúfolt pezsgőt, így a legnagyobb felvevőpiac a Szovjetunió lett. A privatizáció után, 1992-ben német befektetők vásárolták meg a gyárat, ám a pezsgő továbbra is itthon készül: magyar munkaerővel, magyar szőlőből, az itteni másfél évszázados hagyományok szerint.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
