Menü
„Minden tervezett dologban meg kell lennie a hétköznapi praktikumra való törekvésnek” – vallja Söptei Eszter. Textilművészként szöveteket gondol újra, és konkrét funkciót teremt nekik, miközben azt a kis pluszt is beleviszi alkotásaiba, amitől magáénak érzi az adott anyagot. A megnyitásra váró új Néprajzi Múzeum múzeumpedagógusaként pedig a korszerű értékátadás lehetőségeit keresi.
Söptei Eszter a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem elvégzése után érezte igazán, hogy a szövött anyag lesz a jövője. Szombathelyről indult, a város egyetemén egy anomália folytán rengeteg tárgyat fel tudott venni, ezzel megalapozva későbbi, széles körű érdeklődését. „Abban az időben alakult át az alapképzés, azonban a rajz és ének szakok maradtak a hagyományos, főiskolai rendben. Egy szakkal annyi kreditet tudtam teljesíteni, mintha lett volna egy szakpárom. A festészettől a szobrászatig minden hatott rám – olyan volt, mint amikor felnyit az ember egy ismeretterjesztő könyvet Művészetek címmel. Bár rajztanárnak tanultam, mellette már foglalkoztatott a textil, a művészettörténet, a múzeumpedagógia, sőt még olasz minorom is volt. A tanáraimtól kapott ajándéknak tekintem, hogy már ekkor megszerettem a szöveteket” – meséli.
Eszter a Momén divat- és textiltervezőként, valamint dizájn- és vizuáliskultúra-tanárként végzett. Diplomamunkája és első önálló projektje a Halk geometria, amelynek lényege, hogy a terek akusztikájának javításával csökkenti a manapság egyre univerzálisabb zajszennyezést. A projekt szimpla anyagtársítással indult, ebből bontakozott ki a problematika, majd pedig a megoldása. „Eleinte kemény és lágy anyagokkal foglalkoztam, a felületi megjelenés és a tárgy valós anyagszerűségének kombinációját figyeltem meg. Kipróbáltam a fával való társítást is, ezzel egy nem teljesen abszorpciós, hangelnyelő felületet kaptam. Érdekelt, milyen, amikor egy puha tárggyal dolgozom, mégis határozott éleket alakítok ki. Több olyan, akusztikai szempontból nem megfelelő térben voltam, amely a visszhang miatt kifejezetten zavaróan hatott a figyelmemre. Innen jött a hangelnyelő textilek ötlete.” Az elgondolást egy érdekes formakialakítás tette még egyedibbé: geometrikus alakzatok összekapcsolásával egy önmaga körül forgó gyűrűt láthatunk a textilművész kollekciójában. „Az ötlet az úgynevezett kaleidociklusból, vagyis nyolc, háromszöglapok alkotta tetraéder egymáshoz illesztéséből jött. A forma bővítésével, torzításával, egy ponton való lerögzítéséből állt össze a kicsit op-artos, gondolkodásra ösztönző mű” – mondja Eszter. Nest elnevezésű párnái is hasonló elemekből készültek.
Söptei Eszter szerint manapság egyre többen foglalkoznak építészeti szempontból is a zajszennyezettség kérdésével. A probléma talán abban rejlik, hogy az emberek nem minden esetben lakják be megfelelően a teret. Hangelnyelő textiljeivel ezen is szeretne segíteni
Az élhető terek iránti igény abban is megmutatkozik, hogy a Söptei Eszter által megálmodott, specifikusabb dizájntermékekre az egyéni megrendeléseken túl egyre több iroda is igényt tart. „Egy budapesti iroda például olyan ipar- és képzőművészeti alkotásokat keresett, amelyekkel javítani tudja a tárgyaló akusztikáját. Eredetileg két üvegfelület és egy asztal volt benne, így amikor bevittem a térbe a hangelnyelő textilemet, és elkezdtünk beszélgetni, egyértelműen érzékelni lehetett a változást.”
A textilek újragondolása a külföldi kiállítóhelyeken is népszerű lett, és nem csak a térakusztikát javító anyagok miatt. „A Gombold újra! pályázat fontos fordulópont volt az életemben, rengeteg helyre eljutottam általa. Itt elsődlegesen az alapanyag-tervezés volt érdekes: ebben a projektben a kötés szerkezetét használtam mintaként, ebbe nagyítottam bele, a mikrostruktúrát makrostruktúrává alakítva” – magyarázza. A pályázat nyomán külföldön is felfigyeltek Eszterre, s így több érdekes tervezése is megvalósulhatott. Szerbiában például a Dunai dialógusok fesztiválra olyan zászlót alkotott, amely az eső hatására színeződött át. „Ez egy időjárásfüggő köztéri installáció volt. Megnehezítette a dolgomat, hogy heteken át nem esett, de éppen ezért volt izgalmas kihívás – meséli mosolyogva. – Emellett nemzetközi biennálékra, triennálékra is be szoktam adni a munkáimat. A R.E.D. – Az európai design gyökerei projektnek köszönhetően számos országba eljutottam, többek között kiállíthattam a lengyelországi Łódźban is. Ennek az utazó programsorozatnak az volt a célja, hogy bemutassa a népművészet hatását a kortárs európai iparművészetre.”
Mint elmondja, mindig akad egy megoldandó probléma, aktuális hangulat vagy helyzet, amiből inspirációt meríthet. Emellett folyton tervez, előre gondolkodik. Mivel a pandémia megnehezítette a kiállítások szervezését, beadta pályázatát a Moholy-Nagy László formatervezési ösztöndíjra. „Ez az ösztöndíj minden ipar- és képzőművész számára segítség nemcsak a kivitelezésben, hanem a későbbi, akár nagyobb projektek megvalósításában is. Most épp egy olyan anyagot hoztam létre geometrikus stílusban, amelyben a mintázat maga is tartalmaz egy szabásmintát. Ezt nem lehet első ránézésre észrevenni, bele kell látni, hol vannak azok a határok, amelyek aztán kirajzolják a teljes képet. Általában évente készülök egy nagyobb textiles projekttel, és gondolkodom rezidenciaprogramokban is.” A textilművésznek nem is lenne ideje még több feladatot elvállalni, hiszen az alkotás mellett egy kötöttebb szférában fontos feladatot lát el: a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum budapesti múzeumi koordinátoraként is tevékenykedik.
Gombold ÚjrA!-Kollekció – Makró kötés (2012)
Halk Geometria projekt
Háromszögek textilkollekció
Halk Geometria projekt
Hangelnyelő Textilek
Gombold ÚjrA!-Kollekció – Makró kötés (2012)
„A múzeumpedagógiához ugyanúgy elengedhetetlen a kreativitás, mint a textilek megalkotása terén. Más, mint amikor egy anyagban keresem a megoldást valamilyen felmerült gondolatra, de érdekes felfedezésekre ad módot. A néprajz az átlagemberek életére fókuszál, azt dokumentálja korszakról korszakra. Nem feltétlenül a kuriózumokat keresi, de itt is van párhuzam az alkotásban: minden tervezett dologban meg kell lennie a hétköznapi praktikumra való törekvésnek” – fejti ki. Múzeumpedagógusként dolgozik a Néprajzi Múzeumban is, ahol rendkívül izgalmas változás zajlik: az új épület mellett új szervezeti rendszer jön létre, Eszter számára pedig kifejezetten motiváló ebben részt venni. „E feladatokban is látom a kihívást, szeretnék hozzátenni valamit a szokványoshoz. Mindegy, hogy digitális, szellemi vagy tárgyi produktum az alkotás végeredménye, a folyamat hasonló. Talán a problémamegoldási fókusz lehet eltérő, hiszen a papír sok mindent elbír, de a tárgynak a valóságban is működnie kell. Ez jó néhány dologra megtanít.”
Eszter megszerezte ugyan a tanári végzettségét, úgy gondolja, a múzeumpedagógiában jóval merészebben lehet kísérletezni, mint a frontális vagy hagyományos iskolai oktatásban. Igaz, a hosszú távú gondolkozásra kevesebb lehetőség adódik, hiszen nem konstans tehetséggondozásról van szó.
„De talán pont a szabadságban rejlik a múzeumpedagógia varázsa. Ezzel tudunk segíteni a tanároknak is alkalomadtán kimozdulni a formális rendszerből” – mondja. A textilművész nem először vesz részt egy múzeumi szervezet ki-, illetve újjáépítésében: korábban a Ság hegyi Kemenes Vulkánpark megteremtésében vállalt meghatározó szerepet. „A Momén éppen azzal vívódtam, milyen típusú textillel foglalkozzam, a más jellegű munka így pont jókor érkezett az életembe. Tetszett a természettudományos vonal, illetve megfogott, hogy egy rusztikus és kortárs épület egyáltalán létrejöhetett Vas megye közepén. Mivel odavalósi vagyok, rögtön be is adtam a jelentkezésemet, és először animátorként, majd múzeumpedagógusként kezdtem el dolgozni.” Korábban a budapesti Ludwig Múzeumban és a szombathelyi Savaria Múzeumban is gyakornokoskodott, így nem érte felkészületlenül a feladat. Olyannyira nem, hogy nem sokkal később megbízott vezető lett, és neki köszönhető, hogy múzeum vált a helyből – a rendkívül érdekes és értékes gyűjteményű létesítmény eredetileg ugyanis látogatóközpont volt.
Eszter azóta művészeti tanácsadóként és galériamenedzserként is kipróbálta magát, a múzeumpedagógia iránti nosztalgia azonban visszahívta a múzeumi közegbe. Úgy érzi, a megújuló Néprajziban lehetőség lesz arra, hogy korszerű szemléletben mutassák be a hagyományos társadalmak kultúráját. „Még az átalakítási folyamatok elején tartunk, de ez kifejezetten izgalmas szakasz. Részt veszek a gyermek- és ifjúsági kiállítás kidolgozásában is; igyekszünk múzeumi kereteken belül, azokon mégis túlmutató, korszerű módszertannal és múzeumpedagógiai eszközökkel bemutatni a gyűjteményt. Ez a mindennapos feladat az alkotás örömével kiegészülve folyamatos lendületben tart.”
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
