Lendületesen nyitja ki a boltíves helyiség ajtaját Dobos Márton, a veszprémi Füge Fagyiudvar és Kávézó egyik tulajdonosa. Vált pár kedves szót a pult mögött álló mosolygós eladóval, és rögtön mesélni kezd. A történeteiből az első percben kiderül, amit már az érkezésekor sejtettünk: vérbeli vendéglátóshoz jöttünk. „Nyári diák­munkásként csöppentem bele a szórakozóhelyek világába. Előtte versenyszerűen fociztam, nem jártam se bulizni, se iszogatni, így az éjszaka hamar beszippantott. Idővel azonban elfáradtam ennek a sodrásában, és a gasztronómia felé fordultam. A legjobb barátom eközben kiköltözött Angliába, kitaposta az utat, én pedig utánamentem. Vonzott a kaland. Kint Gordon Ramsay gasztropubjában dolgoztam. Izgalmas, sűrű időszak volt, de mindig tudtam, hogy egyszer vissza fogok jönni” – emlékszik vissza.

Valóban hazajött, de nem sokáig maradt. Ugyanazt a barátját, aki Angliában előtte járt, a Kanári-szigetekre is követte. „Ott egy kedves kis helyet terveztem nyitni, de a sors másképp akarta, s végül egy százötven férő­helyes szórakozóhellyel vágtam neki az újabb kihívásnak” – nevet a sokat látott vendéglátósok könnyedségével. Mint megtapasztalta, az örök tavasz szigetét októbertől márciusig ellepik a tél elől menekülő turisták, de az év többi részében nem rózsás a helyzet, így a következő szezon előtt bezárt.

Ezután a budapesti Dérynében horgonyzott le. Itt találkozott egy cukrászmester hölggyel, akivel összeházasodtak, és rövidesen kislányuk született. Az áldás mellé azonban a bajból is kijutott: beütött a korona­vírus-járvány. Vendéglátósként minden bizonytalanná vált körülöttük, így ismét eljött a költözés ideje, de már csak az országhatáron belül. „A feleségem veszprémi, ezért úgy döntöttünk, itt kezdünk új fejezetet” – mondja.

S hogy milyen volt a világ egzotikus helyei után Veszprémben gyökeret ereszteni? „Egyszerű – feleli. – Teljesen beleszerettem a szűk kis utcákba, a dimbes-dombos környezetbe. Ráadásul nagyon közel a Bakony, a Balaton, a főváros. Persze azért még tudunk tenni, hogy ne azzal dicsekedjünk, mi van közel, hanem azzal, mi van itt.”