Menü
Kerámiával kezdte, átváltott az üvegre, és rögtön két munkája is a világ legjelentősebb üvegalkotásokat gyűjtő múzeuma, a New York-i Corning Museum of Glass gyűjteményét gyarapítja. És ez még csak a kezdet: az alkotásain keresztül a világban tomboló agresszió ellen is tiltakozó Ábel Tamás ugyanis még alig múlt harmincéves, ma ő a legfiatalabb üveggel alkotó magyar képzőművész.
„Gyertek el villamossal Hűvösvölgyig, onnan busszal a végállomásig, és már csak öt perc gyalog”, magyarázza a telefonban Ábel Tamás, hogyan jutunk el a még éppen hogy Budapesten lévő műhelyéig. Elsőre kissé furcsának is hangzik ez a – persze csak a belvárosból nézve – világvégi helyszín, pláne, mert az ember azt hinné, egy fiatal képzőművész sikerének egyik záloga pont a láthatóság. A családi ház alagsorában körbenézve azonban rögtön választ kapunk a miértre: mivel itt a csiszológépek, a tervezőszoba és egy nagyobb tárolórendszer is kényelmesen elfér, felesleges volna sok pénzért bérelni egy külön helyiséget csak azért, hogy Tamás néhány kerülettel beljebb dolgozzon.
„Hálás vagyok a szüleimnek, akik mindezt lehetővé tették, de azért nem tervezem, hogy örökre a mamahotelben ragadok” – mondja a fiatalember. Gyorsan hozzáteszi azt is, egyelőre nem nagyon van más választása, mert bár egy tisztes havi fizetést már meg tud teremteni magának a projektek – például díjak tervezése és műtárgyeladások – révén, ez még korántsem jelent stabil, kiszámítható megélhetést a pályakezdő művésznek. Annál inkább is, mert Tamás alapvetően nem klasszikus értelemben vett szobrász vagy festőművész. Olyan üveg és tükör műalkotásokat hoz létre, amelyek a színekkel és a geometriával kísérleteznek, valamint állítanak is valamit a világunkról, divatos kifejezéssel élve: társadalmi üzenetük van.
„Rengeteg negatív dolog vesz minket körül, a műveim tulajdonképpen az ezekre született reflexiók: velük és általuk tiltakozom a mindent eluraló agresszió, az emberséges gondolkodás háttérbe szorulása ellen” – magyarázza. Majd a szavait rögtön demonstrálja is egy példával: egyik fő műve, a Corning Museum of Glass 2019-es jubileumi tárlatára beválogatott, 33” Rainbow elnevezésű, különleges ragasztási technikával készített szivárványtükör többféle jelentést hordoz.
„Bár a szivárványt manapság a legtöbben az lmbtq-mozgalmakkal azonosítják, ennél jóval sokrétűbb a jelentése. Sok más mellett a nemzetek békés egymás mellett élésének vagy a szabadságnak a szimbóluma is, illetve a színek révén – különösen korunk egyre monokrómabb, elszürkülő közegének ellentéteként – a derűé, boldogságé. Kínában például jártam olyan faluban, ami tele volt aggatva szivárvánnyal, mintha csak egy mese- vagy varázsbirodalomban lettem volna.”
A színek amúgy is fontos elemei Ábel Tamás munkáinak. Évek alatt kikísérletezte a saját palettáját, mert az előre elkészített színes üvegek rikítóbb árnyalatai helyett a lágyabb tónusokat érezte inkább a magáénak. Szívesen játszik az optikával is, Inverz sorozatában például a tükröket csíkokra darabolta, majd az egészet összeépítette egy hengerszerű tárggyá, az éleket aprólékosan megfestve – az egyes árnyalatok e trükk révén csak bizonyos szögből látszanak. Mostanában pedig ennek továbbfejlesztett változatán dolgozik, kék és piros négyzetlapokból alkotva teljes hengert.
Elsőre a laikus számára mindez egyszerűnek tűnhet, de idáig eljutni egyáltalán nem volt az: többévnyi megfeszített munka és rengeteg újrakezdés kellett például ahhoz, hogy a ragasztások minél kevésbé látsszanak – azt ugyanis utólagosan, a már elkészült tárgyon nem lehet javítani. „Szerencsére az anyaghasználat és a technológiák tekintetében szilárd alapokat kaptam előbb a Kisképzőben, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Pedig gyerekként a kerámiába szerettem bele, ám amikor beadtam a középiskolai jelentkezésemet, valamiért mégis az üveg szakra kerültem. Ami utólag sorsszerűnek bizonyult. Olyan nagy hatással voltak rám az ott töltött évek, a kísérletezésre ösztönző szabad szellemiség és a tanáraim, főleg Vida Zsuzsa tudása, személyisége, hogy az érettségi idejére egyértelművé vált, valóban az üveg lesz az én utam. Fel is vettek elsőre a Moméra” – ugrunk vissza a kezdetekhez.
Az egyetemi évek aztán elég érdekesen alakultak. Egyrészt, mert sokáig Tamás volt az üveg szak egyetlen hallgatója, másrészt, mert öt év után az üvegből készült mestermunkájára papíron mégis kerámiatervezői diplomát kapott. Az öt plusz kettő művészpéldányú plasztikasorozat egyébként egy Kármán Tódor szerteágazó tevékenysége előtt tisztelgő térbeli emlékjel, amely a Von Kármán-rakétacsúcsívet és a világűr határát jelző Kármán-vonalat egyesíti magában.
„Az űr és a futurisztikus építmények, a megelevenedő science-fiction-világ azóta is különösen izgat. Ennek eddigi legtökéletesebb leképezését Kínában láttam, ahova kiállítani hívtak. Utazgattam is kicsit, és döbbenten tapasztaltam, hogy ebben az Európában még mindig elmaradottnak gondolt országban milyen elképzelhetetlenül modern metropoliszok vannak, a mindennapokban használt csúcstechnológiákról nem is beszélve. Kína minden szempontból nagy hatást gyakorolt rám, az ott szerzett élményekből született például az ég és föld találkozását szimbolizáló Horizont sorozatom.”
A hazai képzőművészet helyzetéről már kevésbé lelkesen fogalmaz. „Nagy problémának látom, hogy a képzés és a kialakult üvegművészeti jelző miatt nehéz kikerülni abból a zsákutcából, amibe a kizárólag üveggel alkotók jutottak. Az USA-ban a kifejezetten üvegre fókuszáló múzeumok a képzőművészek legjobbjainak üvegből készült munkáit is gyűjtik – a határok és falak lebontása már régen megkezdődött. Elég csak a Corning Museum of Glass gyűjteményének kortárs képzőművészeti darabjait megtekinteni olyan művészektől, mint Ólafur Elíasson, Larry Bell, Erwin Wurm, Monica Bonvicini, Robert Rauschenberg. Ez mindennél jobban kifejezi, hova is tartanak, illetve tartoznak azon progresszív alkotók, akik üvegből hozzák létre egyéni hangú világukat.”
Akadnak azért pozitív példák itthon is. Ilyen többek közt az Art is Business kezdeményezése, amellyel a hazai cégek képzőművészekkel való együttműködését próbálja felerősíteni. Ennek hozadéka, hogy Tamás szeptemberben egy francia autómárka szalonjában állít ki. Idén több külföldi tárlaton is részt vett már, így az alkotásai láthatók voltak a New York-i Hungarian Libraryben, a Tojamai Űvegművészeti Múzeumban, Japánban és a londoni IMT Galleryben.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
