Szöveg: Bencsik Gábor
Aki turistaként érkezik, annak csak a pillanatnyi jelenben mutatja meg magát egy város, azzal ragadja meg vagy taszítja el magától. Ezért van, hogy ha az utazó évek múltán visszatér, más várossal találkozik, mint amit az emlékeiben őriz. A szülővárosban járás-kelés élménye egészen más, különösen annak, aki felnőve is helyben marad. A szülőváros ideje jelenbe forduló folyamatos múlt, past és present continuous, ami még a jövőt is magában foglalja.
Ülök a villamoson, kibámulok az ablakon, a szemem előtt, mint egy végtelen fi lm, futnak a város képei, és közben az jut eszembe, hogy ebben a szürke házban lakott egyik gimnáziumi tanárom, ott vettem egy jó regényt, ebben az utcában dolgoztam fél évig, ott veszett el a kisfi am alvókutyája, itt lakott egy lány, aki nagyon tetszett nekem, de sajnos az érzés nem volt kölcsönös.
Ennél is többet tud, aki együtt korosodik a településével. Ismeri, sőt érzi az egyes városrészek, az egyes utcák egyéniségét, karakterét, egészen az olyan részletekig, mint hogy egy utcának melyik oldala számít előkelőnek, és melyik, hát, kevésbé annak.
A magyar főváros pesti oldala is bővelkedik sajátos karakterű városrészekben, de a budai még tarkább képet mutat. Talán a dombok és hegyek teszik, talán a történelem, hogy a lepergő évszázadoknak annyira különböző emlékeit őrizve formálódtak Buda sajátosságai. A Bartók Béla út például a két háború közötti, rengeteg rosszat és jót magával sodró évtizedeket idézi, nem is annyira a magas bérházak stílusjegyeivel, mint inkább a hozzá fűződő emlékekkel.
Már a neve is szerencsés ennek a budai főutcának, amely egykor a Fehérvári, aztán a Horthy Miklós nevet viselte. Bartók Béla tisztelete egyetemes, számíthatunk rá, hogy az annyi utcanévváltozást látott fővárosunkban ez a név akár évszázadokig megmarad. Mégsem a klasszikus zene érzete járja át igazán ezt a széles utat, hanem az irodalomé.
Egészen biztos, hogy a Hadik Kávéháznak fontos szerepe van ebben. Még akinek nem különös kedvtelése a várostörténet, az is tudja, hogy ebben a műintézményben annak idején, a kávéház első virágkorában rendszeresen megfordult az irodalomérettségi tételeinek a fele. Mindenekelőtt Karinthy Frigyes, akiről az az anekdota járta, hogy két megálló között megállt neki a villamos, hogy a Mester ne fáradjon a gyaloglással a körtértől a kávéházig. Ide járt Móricz Zsigmond, nem véletlen, hogy a körtér az ő nevét viseli, ide járt a saját öregkora iránt már fi atalon nosztalgiát érző Füst Milán, korai haláláig a tüdőbeteg Tóth Árpád, az emigrációból hazatérő, kommunista Déry Tibor. És dehogy van vége a sornak. A kávéház vendégeiről Karinthy Márton, Frigyes unokája pontosabb leírást adott a fentieknél:
„Ott volt mindenki, aki fontos. Ott volt mindenki, aki számít. Ott volt általában mindenki.”
Ballagnánk a lassan leszálló estében az enyhe emelkedőn fölfelé, emlegetnénk a régi időket, és örömmel elnéznénk a sok fiatal lányt és fi út, akik biztosan a közeli egyetemről jöttek, ahogy nyolcvan évvel ezelőtt is. Az üzletek és presszók fénye kivetülne elénk a járdára, odabent beszélgető párok ülnének, meg társaságok.
A Szent Imre-kápolna előtt megállítanám a Mestert egy pillanatra, és elmesélném, hogy itt esküdtek a szüleim 1950-ben titokban, tizenkilenc évesen, Nyíri Tamás teológus, a Szent Imre-kollégium prefektusa eskette őket, két járókelőt hívtak be tanúnak. Igen, a szerelem, sóhajtana a Mester, én pedig azon töprengenék, hogy vajon Böhm Arankára gondol-e, a háborúskodva szeretett feleségére.
Elérnénk a Gárdonyi-szoborhoz. Erre emlékszem, mondaná a Mester, 1933-ban avatták, jó munka, szegény Géza éppen ilyen volt, amíg tönkre nem tette a betegség. Aztán odaérnénk a Hadikhoz, betérnénk, leülnénk egy asztalhoz, a Mester kávét kérne. Inná a kávét, elnézne a messzeségbe, és én nem mernék szólni hozzá, amíg vissza nem térne rám a tekintete.
Elsétálnánk a körtérig, el a Szent Imre-szobor mellett, megállnánk Móricz szobra előtt. Jó szobor ez is, mondaná a Mester, Zsiga jót nevetne, ha látná, hogy belőle is szobor lett. Visszasétálnánk a Bartók Béla útra, elnéznénk a Gellért tér felé. Hát mit szól, Mester, kérdezném, elfogad-e minket örökösöknek? Rendben van, válaszolná kis szünet után a Mester, elfogadlak, és ha hívtok, eljövök majd újra.
Komárom versenygépe, Szőnyi Ferenc a negyvenes évei közepén pattant kerékpárra, hogy nem sokkal később üstökösként robbanjon be az ultrasportolók elitjébe. A nemzetközi sporttársadalomban Racemachine néven ismert sokszoros bajnok ma szerte világon példakép, és nem is csak a hihetetlen sporteredményei miatt.
Pat Szlovákia legdélibb pontja. Itt építette fel Pém Bálint családi gazdaságát, ahol különböző fajtájú és színű mákokat termeszt és dolgoz fel, s közben újabb és újabb közösségi összefogásra épülő terveket sző.
Komáromtól nem messze, Pat határában terül el Szalay László és Erzsébet birsalmakertje. A házaspárnak a fák gondozása valódi feltöltődés, kézműves termékeikkel pedig elhivatottan népszerűsítik a kissé elfeledett gyümölcsöt.
Kava Komárom központjától északra fekszik, itt alakította ki Polgár Sándor a méhészetét. Betérve hozzá hamar megértjük, nemcsak azért talált itt otthonra, mert eszményi helyszín a méhészkedéshez, hanem mert ez az a hely, ahol önmaga lehet.fere
Érezték, hogy egyszer az életben még válthatnak, és így is tettek. A komáromi Varga Zsuzsa és Ferenc huszonhét év után döntött úgy, hogy belső terek helyett apró, festett bonbonokat álmodik meg. Bátorságuk és tehetségük jutalma pedig Oscar-díj lett – a csokoládéké. A Zax manufaktúrában jártunk.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
