Menü
A hatvanas-hetvenes években protokoll-látogatások sora erősítette a Kubai Köztársaság és a Magyar Népköztársaság barátságát. Che Guevara és Fidel Castro is megfordult hazánkban, útjaikról számos emlékezetes anekdota maradt fenn.
Az 1956-os forradalom leverése után a stabilizálódó Kádár-rendszer külpolitikáját a Szovjetunió iránti teljes lojalitás, illetve a maradék mozgástér maximális kihasználása jellemezte. A tér természetesen igencsak szűkösnek számított, hiszen a forradalom utáni véres megtorlások miatt hazánk diplomáciai és gazdasági értelemben is elszigetelődött. Ezt úgy próbálta enyhíteni a vezetés, hogy a szocialista tömb országai mellett harmadik világbéli államokkal vette fel a kapcsolatot. Amikor hosszas tárgyalások után 1963-ban általános amnesztiát hirdettek, az ENSZ levette a napirendről Magyarország ügyét, ennek következtében pedig új fejezet nyílt a külpolitikában, megtörtént a hivatalos kapcsolatfelvétel a Nyugattal. A szocialista és a harmadik világ országaival való szorosabb kapcsolat azonban maradt, így történhetett, hogy többek között Che Guevara és Fidel Castro is látogatást tett Magyarországon.
Kubában az ötvenes évek végén Fidel Castro, öccse, Raúl Castro, valamint az argentin származású rutinos forradalmár, Ernesto Guevara de la Serna, mozgalmi nevén Che Guevara és társaik vették át a hatalmat. Megkezdték az ország kommunista átalakítását, ennek jegyében a keleti blokk országaival keresték a kapcsolatot.
1960-ban a kubai nemzeti bank elnöke, Che Guevara egy napra Budapestre látogatott. Miután Sík Endre külügyminiszter fogadta, tárgyalt Kádár Jánossal és Münnich Ferenccel, a minisztertanács elnökével is. Ezután Sík és Guevara az Országházban aláírta a két ország közötti diplomáciai kapcsolat létesítéséről szóló jegyzőkönyvet. Egy tolmács, Sütő Gábor visszaemlékezése szerint a spanyol nyelvű példányt a kubai vezető csak így szignózta: Che. „Sík papa” – ahogyan munkatársai emlegették – a biztonság kedvéért mindenkinek nyilvánvalóvá tette, hogy kubai barátjuk mindenhol így írja alá a nevét, még a pesón is ekképp szerepel a kézjegye. Guevarának a magyar iraton feltűnt az őrnagy szó a neve mellett, s rákérdezett, hogy mit jelent, majd örömmel konstatálta, hogy ez a comandante magyar fordítása. Az aláírást követő beszédében hangsúlyozta: „Ha egymástól földrajzilag távol vagyunk is, azonos ellenség, a világimperializmus ellen harcolunk. A szabadságszerető népek minden egyes sikere valamennyi szabadságszerető nép sikere is, és ugyanúgy minden esetleges balsiker a többiek balsikere is.”
Fidel Castro a telki vadászházban 1972. június 4-én
Horvát János Kubai riport című könyvében írja, hogy Romániából és Bulgáriából elég rémisztő hírek érkeztek Fidel Castro látogatása előtt. Ezek szerint a kubai pártfőtitkár „rettegésben tartotta a reá vigyázókat, derékig begázolt a búzatáblákba, fejből fújta a terméseredményeket, otthoni szokás szerint átvette az őt szállító kocsi volánját, és egyéb »nyalánkságok« – csupa olyan dolog, amitől személyes testőrsége viszonylag elég korán nyugdíjba megy”
A kubai küldöttség vezetőjének Budapesten töltött napjába az is belefért, hogy megpróbálja megkeresni gyermekkori barátját, Fernando Barralt. A kommunista orvos családja a spanyol polgárháború végén Franco elől Argentínába menekült. Barralt a Perón-kormányzat bebörtönözte, majd nemkívánatos kommunistaként Magyarország fogadta be, itt végezte el az orvosi egyetemet, magyar nőt vett feleségül, és elmondása szerint „burzsoává vált”. Che végül nem találta meg, de üzenetet hagyott neki a követségen: „Kedves Fernando! Tudom, hogy kétségeid támadtak a kilétemet illetően, de már sejtheted, hogy én vagyok én. Valóban, és mégsem, mert sok idő telt el, és az asztmás, megkeseredett és individualista lényből, akit ismertél, csak az asztma maradt. […] Mit gondolsz az új nevemről?” Barral megkapta az üzenetet, és írt is Kubába barátjának, aki meghívta Havannába. Az orvos nem sokat habozott, 1961-ben áttelepült a szigetországba, ahol pszichiáterként dolgozott. Érdekes adalék, hogy 1969-ben ösztöndíjjal eljutott a háborús Vietnámba, és interjút készített egy amerikai hadifogollyal, a későbbi szenátor és republikánus elnökjelölt John McCainnel.
Raúl Castro 1965-ben, hét évvel később pedig bátyja is felkereste Magyarországot. A szocialista blokk és Kuba kapcsolatát a hatvanas években a rakétaválság kezeléséből fakadó nézeteltérések terhelték, valamint a harmadik világban forradalmak kirobbantását szorgalmazó Che Guevara személye is egyre terhesebb lett a szovjeteknek. Utóbbi halála, valamint Havanna prágai intervenciót támogató magatartása oldotta a feszültséget – így kerülhetett sor a „comandante en jefe”, azaz a főparancsnok látogatására. Castro az előzetes egyeztetések során megüzente: „Remélem, Magyarországon minden szempontból feltöltődöm. Mondja meg Kádár elvtársnak, ha Magyarországra érkezem a hosszú és nehéz út során, mély lélegzetet veszek.” Meruk Vilmos nagykövetnek elmondta azt is, „ha két napot pihenhetnék a Balatonnál és a hegyekben, erdőkben bolyonghatnék, egy éjszakát a hegyekben aludhatnék, teljesen regenerálódnék”. A diplomata a kubai pártfőtitkár személyes ajándékára is javaslatot tett egy speciális távcsöves puska formájában. A delegáció számára nagy mennyiségű laboratóriumi felszerelés, illetve szemléltetőeszközök ajándékozását tanácsolta, a kubai vezetést ugyanis kifejezetten érdekelte, miként fejleszthetné az oktatási rendszert. Meruk emellett támogatta azt a tervet, hogy a cukornád vágásában legeredményesebb tíz-húsz kubai dolgozót hívják üdülni az országba.
Fidel Castrót érkezésekor Kádár János és a minisztertanács elnöke, Fock Jenő üdvözölte a reptéren. A fogadáson egy kínos jelenetre is sor került. Bár tudtak arról, hogy a kubai vezető gyakran áthágja a diplomáciai szabályokat, arra nem számítottak, hogy a biztonsági kordonon átlépve a hazánkban tanuló és dolgozó kubai kolónia tagjaihoz siet, és hosszas beszélgetésbe elegyedik velük. Eközben a közéleti vezetők, diplomaták, a politikai bizottság tagjai feszengve várakoztak. A látogatás politikai értelemben nem hozott semmi újat: Magyarország elítélte az Egyesült Államok Kuba elleni blokádját, valamint kiállt a szigetország azon követelése mellett, hogy az USA számolja fel a guantánamói támaszpontot. A kubai küldöttség megköszönte Magyarország támogatását, végül a felek hitet tettek az országaik és pártjaik közötti kapcsolatok erősítése mellett „népeik érdekében, a béke és a szocializmus javára”.
Kádár János és Che Guevara beszélget 1960. december 18-án a kubai kormányküldöttség tiszteletére rendezett ifjúsági nagygyűlésen az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában
A politikai tárgyalások, üzem- és téeszlátogatások mellett a főtitkárnak valóban nyílt alkalma pihenni is. Állítólag városnézésre is szakított időt a megbeszélések között, felment például a Gellért-hegyre, hogy madártávlatból megtekintse a várost. A látogatás protokolláris része egy fogadással végződött, a legenda szerint Castro este megkerülve az Országház főbejáratát Kádárral „kiszökött” a Duna-partra sétálni. Ennek valóságtartalma igencsak kétséges, az a szóbeszéd viszont, hogy a kubai vezető a szállásukon pingpongozott a munkatársaival, megalapozott: Castro imádta az asztaliteniszt, a szűkebb kíséretével felkeresett telki vadászházban az MTI fotósa meg is örökítette játék közben.
Apropó, pingpong. A hétvégét a delegáció Balatonaligán, az MSZMP pártüdülőjében töltötte. Horvát János tévés itt próbálta rábírni egy interjúra a kubai vezetőt. A terv lényege az volt, hogy megmutatják Castrónak a Magyar Televízió által készített, Kuba – közelről című dokumentumfilmet, ezzel az elnök bizalmába férkőznek, s így talán hajlandó lesz nyilatkozni. Végül más úton sikerült elérni a céljukat. Marjai József külügyminiszter-helyettes nem bizonyult túlzottan tehetséges pingpongosnak, Horvát János pedig kapva az alkalmon jelentkezett ellenfélnek. Azt kérte Castrótól, ha kikap, adjon nekik interjút. A mérkőzést Horvát vesztette el, azonban a kitartását értékelve a comandante en jefe éjfélkor megtekintette a filmet, és másnap interjút adott. Kuba vezetője szívélyes hangon beszélgetett Horváttal, de különösebben újszerű mondandója nem volt. Kifejtette, mennyire szépnek találja az országot, valamint párhuzamot vont a két nép történelme között. Emellett a sport fontosságát is hangsúlyozta, a kétoldalú kapcsolatokat pedig barátinak értékelte.
Ugyancsak a balatoni hétvégén történt, hogy Kádárral elmentek hajókázni a Szabadság nevű kormányzati protokollhajón, amely később a zánkai úttörőtábor tulajdonába került, és Zánka néven ma is üzemel. Híresztelik: a fedélzet padlószőnyegén a mai napig látható foltot Fidel Castro égette ki a szivarjával. Fennmaradt egy még kevésbé hihető, de Castro népszerűségét jól tükröző legenda is. Németh József, a balatonaligai pártüdülő villanyszerelője állította, hogy a kubai elnök a kormányőröket kicselezve és saját biztonsági embereit is becsapva egy Pannonia motoron a pártüdülőből a kenesei Honvéd üdülőbe robogott, ahol – így szól a fáma – leállt beszélgetni az emberekkel.
Magyarországi tartózkodása végén Fidel Castro hivatalos baráti látogatásra invitálta a Kubai Köztársaságba Kádár Jánost, illetve Fock Jenőt, akik természetesen elfogadták a meghívást. A kubai–magyar barátság Kádár János 1975-ös látogatása, valamint Raúl Castro 1977-es budapesti útja környékén ért a tetőpontra. A nyolcvanas évek elhidegülést hoztak, a rendszerváltozás pedig megtörte a két ország baráti viszonyát.
Készült Ulicza Tamás szakdolgozata alapján.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
