Menü
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, de nem lehet kizárni, hogy a taxisok spontán akciója valamilyen előkészítéssel párosult – mondja Kónya Imre. Az MDF első frakcióvezetőjével elevenítettük fel a taxisblokád fordulópontjait: mesélt a kormány üzemanyag-áremeléssel kapcsolatos, sokak által hazugnak minősített nyilatkozatáról, Göncz Árpád fellépéséről és arról az emlékezetes jelenetről is, amikor Horváth Balázs belügyminiszter az Országház ablakában imbolyogva köszöntötte a kormánypárti tüntetőket.
1990-ben Irak megtámadta Kuvaitot, ami miatt a kőolaj és az üzemanyag ára megemelkedett. Az orosz szállítások akadoztak, Magyarországon hiány alakult ki. Az MDF frakcióvezetőjeként tudta, hogy a kormány emelni fogja a hatósági árakat?
Természetesen ismertem a helyzetet, de a döntésről csak utólag kaptam tájékoztatást Horváth Balázs belügyminisztertől, aki a kórházban lévő miniszterelnököt helyettesítette. A kormány döntése arra is kiterjedt, hogy csak az utolsó pillanatban fogják bejelenteni az áremelést. Csak nyolc-tíz napra volt elég tartalék. Ráadásul így is elterjedt, hogy áremelés lesz, elkezdődött a felvásárlás, így három napra elegendő mennyiségre csökkent a tartalékunk. Ha korábban megtörténik a hivatalos bejelentés, olyan felvásárlás kezdődik, hogy nem maradt volna üzemanyag a mentőknek, tűzoltóknak, rendőröknek sem.
Kónya Imre 1947-ben született Budapesten. 1971-ben jogi diplomát szerzett, és ügyvédként dolgozott. 1988 szeptemberében lépett be az MDF-be, majd ugyanezen év novemberében hat társával együtt létrehozta a Független Jogász Fórumot, amelynek egy év múlva vezetője lett. 1989-ben ebben a minőségében vezette az Ellenzéki Kerekasztal üléseit, majd olvasta fel a Nemzeti Kerekasztal ülésén az ellenzék szándéknyilatkozatát. 1990-ben került be az MDF elnökségébe. Az első szabadon választott Országgyűlés képviselője, az első MDF-frakció vezetője. Antall József miniszterelnök halála után a Boross-kormány belügyminisztere lett.
Később egyesek hazugsággal vádolták az MDF-et egy nyilatkozat miatt, amellyel szerintük letagadták az áremelést. Mi történt pontosan?
A döntés megszületett vasárnap a rendkívüli kormányülésen, ahol még Antall elnökölt. A következő szerdán tartották a heti kormányülés előtti szokásos sajtótájékoztatót, ekkor kérdezték meg a kormányszóvivőtől, hogy szerepel-e az ülés napirendjén az üzemanyag-áremelés. Ő azt válaszolta, hogy nem szerepel, ami igaz is volt, hiszen a döntés már vasárnap megszületett, tényleg nem volt napirenden. Ehhez képest másnap, amikor megtörtént a bejelentés, hogy éjféltől 65 százalékkal drágább lesz a benzin, a szerdai szóvivői nyilatkozatot sokan hazugságként értelmezték.
Hogyan élte meg a blokád kezdetét, mik voltak az első gondolatai?
A blokád első napján ébresztettem a nyolcéves fiamat, és mondtam neki, hogy nem kell iskolába menni, mert tüntetés van a városban. Erre fölcsillant a szeme, és azt kérdezte: „Akkor megyünk mi is tüntetni?” 1988-ban és 1989-ben, amikor a rendszerváltozás előtti demonstrációk voltak, ő is velünk tartott. „Nem, kisfiam, most nem megyünk tüntetni” – mondtam neki. „De miért, papa?” – kérdezte csodálkozva. „Mert most ellenünk tüntetnek.” Tágra nyitotta a szemét: „Ellenünk?” Elmagyaráztam neki, hogy a taxisok tüntetnek, mert felemeltük az üzemanyagárakat. „Na és miért emeltétek fel?” – kérdezte. Akkor már nem azonosult velünk. Elmagyaráztam, hogy azért, mert mi is drágábban vesszük, és kénytelenek voltunk felemelni, mert ha nem így teszünk, akkor mindenki fizeti, az is, akinek nincs autója, és ez igazságtalan lenne. Ezt nagyjából megértette, és arra volt kíváncsi, meddig nem kell akkor iskolába menni. Azt válaszoltam, hogy hétfőn már biztosan kell. „És mi van, ha nem értik meg a taxisok azt, hogy ezt föl kellett emelni?” Mondtam: „Nem könnyű tudomásul venni az áremelkedést, de biztosan megértik, mert te is megértetted.” Úgyhogy ebben maradtunk.
A párton és a kormányon belül milyen reakcióval számoltak?
A kormányon belül heves vita volt, hogy egyszerre történjen a nagy áremelés vagy részletenként. Az az álláspont győzött, hogy jobb túl lenni rajta, egyszerre kell meglépni. A cseheknél – korábban, mint Magyarországon – a duplájára emelték az árakat, és ott minden további nélkül lenyelték az emberek. Nálunk úgy gondolta a kormány, hogy lesz ugyan elégedetlenség, arra nem számítottak, hogy a taxisok megbénítják az országot.
Nem kellett volna már korábban meghozni a döntést, mondjuk szeptemberben, az önkormányzati választás előtt?
Az politikai öngyilkossággal ért volna fel.
Így is gyengébben szerepelt az MDF az önkormányzati választáson, mint az országgyűlésin.
Csalódtak az emberek a rendszerváltozásban, és a meghiúsult reményeiket a kormányzó párton kérték számon.
Hogyan reagált az ellenzék a taxisok akciójára?
Az SZDSZ az első pillanattól kezdve kihasználta a helyzetet. A frakciónkban el is terjedt a nézet, miszerint az SZDSZ készítette elő az egészet. Ez nem így történt, ők csak rátelepedtek a megmozdulásokra, meglovagolták a hullámot. Kőszeg Ferenc, Tamás Gáspár Miklós ott ágált a blokádokon, mondta a beszédeket. A párt nyilatkozatot adott ki, hogy szolidárisak a taxisokkal. Az SZDSZ elnöke és frakcióvezetője, Kis János és Pető Iván sajtótájékoztatót tartott, amelyen felszólították a kormányt, hogy azonnal mondjon le.
A köztársasági elnököt az SZDSZ adta. Göncz Árpád hogyan viszonyult az eseményekhez?
Ezzel kapcsolatban személyes élményem is van. A blokád első napján arra gondoltam, hogy a hat parlamenti párt frakcióvezetőjének közös nyilatkozatot kellene kiadnia, amelyben fölszólítják a taxisokat, hogy állítsák helyre a rendet, illetve a kormányt, hogy kezdjen tárgyalásokat a helyzet megoldásáról a taxisok képviselőivel. Arra jutottunk, hogy a köztársasági elnöknek kellene összehívnia a frakcióvezetőket. Horváth Balázzsal és a feleségemmel, aki egyébként szintén képviselő volt, elmentünk Göncz Árpádhoz. Tiszteltük az elnököt, és akkor még teljes volt iránta a bizalmunk. Horváth Balázs azért jött velünk, hogy meghívja Göncz Árpádot a kormányülésre, amire az államfő elég tartózkodóan reagált. „Lehet, hogy elmegyek, de csak a megfelelő időben, és nem lesz róla semmiféle nyilatkozat meg nyilvánosság, mert nem akarom kockáztatni az elnöki tekintélyemet” – jelentette ki. Ekkor jöttem én: „Árpi bácsi, van egy javaslatom, amivel nem kockáztatnád az elnöki tekintélyedet, sőt ez a tisztségedhez igazán méltó lépés lenne” – mondtam, és kértem, hogy hívja össze a frakcióvezetőket. Erre ő fölpattant a fotelből, és indulatosan felkiáltott: „Majd bolondok lesznek leülni veletek! Hát nem látjátok, hogy ez egy forradalmi helyzet? Ez olyan, mint ’56!” Ez volt az első csalódásom Göncz Árpádban. És sajnos nem az utolsó.
Végül elment a kormányülésre?
Igen, és azt javasolta, hogy a kormány haladéktalanul függessze fel az áremelést. Többen is kifejtették, hogy ezt nem lehet megtenni, mert akkor azonnal felvásárolják az üzemanyagot, és megáll az országban az élet. Én is részt vettem az ülésen. Hosszas vita után elhangzott a kérés, hogy az államfő a helyzet megoldása érdekében vesse latba elnöki tekintélyét, és egy televíziós beszédben szólítsa fel a taxisokat a rend helyreállítására, a kormány pedig vállalja, hogy utána haladéktalanul tárgyalásokat kezd a taxisok képviselőivel, addig viszont maradnak a felemelt árak. Göncz Árpád erre kijelentette, hogy majd ő fogja eldönteni, beveti-e elnöki tekintélyét. Felállt, és távozott az ülésről. Nem sokkal ezután viszont Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány társaságában kiment a blokádhoz, s miközben a főkapitány kiszállt az elnöki kocsiból, és biztosította az útelzárókat, hogy nem lesz rendőri beavatkozás, Göncz lehúzta az ablakot, és a győzelem jelét mutatta a taxisoknak. A köztársasági elnök egy törvénytelen akciót támogatott a törvényesen megválasztott kormánnyal szemben.
Amíg ezek az események zajlottak, felvette a kapcsolatot a kormány a taxisok és fuvarosok képviselőivel?
Szabó Tamás munkaügyi államtitkár folyamatosan tárgyalt velük, és már közel volt a megegyezés. A taxisok képviselői belementek, hogy fölszámolják a blokádot, hétfőn pedig elkezdődnek az érdekegyeztetési fórumon a tárgyalások az üzemanyagárakról. Időt kértek, hogy a blokádokon lévő társaikkal megtárgyalják a megállapodást. A köztársasági elnök azonban késő este beszédet mondott a televízióban, amelyben a tüntetők oldalára állt. Ezek után a taxisok képviselői már nem írták alá a megállapodást.
Miért nem próbálták meg rendőri erővel felszámolni a blokádot?
A rendőrségnek nem volt olyan eszköze, amellyel el lehetett volna távolítani az autókat, csak a honvédségnek. Horváth Balázs ezért aláírt egy kormányhatározatot, amelynek értelmében a honvédség kölcsönadhatja a rendőrségnek ezeket az eszközöket. Amikor azonban a honvédség gépei elindultak volna, az utolsó pillanatban Göncz Árpád, aki az alkotmány értelmében a honvédség főparancsnoka is volt, parancsba adta a vezérkari főnöknek, hogy a honvédséget semmilyen vonatkozásban nem lehet bevonni a rendfenntartásba. Ezzel megakadályozta, hogy megpróbálják fölszámolni a blokádot. Később az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a köztársasági elnök főparancsnoki tisztsége csak szimbolikus, nem jelent alá-fölé rendeltségi viszonyt. Ez azt jelenti, hogy Göncz nem utasíthatta volna a honvédség vezérkari főnökét, tehát alkotmányellenesen járt el, amikor megakadályozta, hogy a kormány megkísérelje a rend helyreállítását.
Elterjedt az a nézet, hogy a kormány kész volt a tömegbe lövetni.
Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő egy tévéműsorban azt mondta, Göncz Árpád akadályozta meg, hogy tragédia történjen, mert a belügyminiszter ekkor már „fontolgatta a tömegbe lövetést”. Antall József a kormány nevében pert indított rágalmazás miatt, és meg is nyerte, de Horváth Balázson rajta ragadt ez a hazugság. Pedig tőle semmi sem állt távolabb, mint az erőszak alkalmazása. Az igazság az, hogy azonnal kellett volna lépni, mielőtt összeállt volna a blokád, de a belügyminiszter bízott Barna Sándorban, aki azt állította, hogy a rendőrség kézben tartja a dolgokat.
Meddig maradt ezek után Barna Sándor főkapitány?
Természetesen a belügyminiszter leváltotta az események után, de nem maradt munka nélkül: a köztársasági elnök felvette tanácsadónak maga mellé.
Rengeteg pletyka terjed a blokád kapcsán arról, hogy nem spontán megmozdulás volt.
A taxisok cb-rádión kapcsolatban álltak egymással, tehát mozgósíthatók voltak, de azért akadtak gyanús jelek is. Ahogyan fölállították az autókat a hidakon, ahogyan lezárták az utakat, az profizmusra vallott. Horváth Balázs mutatott olyan röpiratokat, amelyek mindjárt az első nap megjelentek, és sztrájkra buzdítottak. Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, de nem lehet kizárni, hogy a taxisok spontán akciója valamilyen előkészítéssel párosult.
Elterjedt egy legenda, miszerint Horváth Balázs az Országház ablakából részegen köszöntötte a tüntetőket. Ez igaz?
Ez is egy otromba hazugság. A következő történt: Kajdi József szobájában voltunk, amikor a kormánypárti felvonulók a Parlamenthez értek. Zengett a „Taxik, haza!” és a „Tarts ki, Balázs!” A belügyminiszter üdvözölni akarta a tömeget, de az Országház fala olyan vastag, hogy felágaskodva sem lehet lelátni a főbejárat előtti részre, ahol a tüntetők vonultak. Ezért Kajdi egyik munkatársa a lábánál fogva felemelte a belügyminisztert, aki ebben az instabil helyzetben egyensúlyozva integetett az ablakból. A televízióban rengetegen látták a parlamenti ablakból imbolyogva integető Horváth Balázst, és közülük sokan elhitték a rosszindulatú híresztelést, hogy a taxisblokád alatt a belügyminiszter olyan részeg volt, hogy majdnem kiesett az ablakon. Ahogy lenni szokott, hiába mondtuk el az igazságot, én magam is nemegyszer megtettem ezt, a rágalom azóta is tartja magát.
Végül az érdekegyeztető fórumon megszületett a megállapodás: 12 forinttal leszállították a benzinárat, illetve liberalizálták. Miből tudták megteremteni ehhez a fedezetet?
Antall József a kórházból fölvette a kapcsolatot Helmut Kohl német kancellárral, akivel jó személyes viszonyban volt, és kérte, hogy az Európai Gazdasági Közösség által ígért hiteleket hamarabb lehessen lehívni. Ezek a pénzek segítettek abban, hogy végre tudjuk hajtani a megállapodás szerinti 12 forintos benzinárcsökkentést. Emellett az egyezség értelmében liberalizálták az üzemanyagárakat, azaz a jövőre nézve a beszerzési árhoz kötötték a kiskereskedelmi árat, ami azt jelentette, hogy egy idő után az üzemanyag ismét elérte azt az árszintet, ami kiváltotta a blokádot.
Az archív felvételeken látszik, hogy az emberek kimentek a blokádra, teát, ételt vittek a taxisoknak, fuvarosoknak. Milyen volt a megmozdulás társadalmi támogatottsága?
Számomra ez volt a legnagyobb csalódás. Azt hittem, ha a szabadságot és a nemzeti érzést végre szabadon meg lehet élni, akkor az emberek könnyebben elviselik azokat a nehézségeket, amelyeket rendszerváltozás jelentett. Ehhez képest az első nagyobb áremelés után sokan a törvénytelenül fellépő útelzárók oldalára álltak a törvényes, nemzeti kormánnyal szemben. Az emberek azt hitték, hogy ha olyan rendszer lesz, mint nyugaton, akkor majd úgy fogunk élni, mint nyugaton, ha nem is úgy, mint a nyugatnémetek vagy az amerikaiak, de legalább úgy, mint az osztrákok. Ehhez képest rájuk zúdult a piacgazdaság, és jött a munkanélküliség.
Később Antall József a „pizsamás interjúban” értékelte az eseményeket. Milyen tanulságokat vontak le?
Antall azt a következtetést vonta le, hogy ezentúl mindent meg kell beszélni az emberekkel, mindent őszintén el kell mondani, akkor is, ha az kellemetlen. A parlament amnesztiát hirdetett, hiszen egy sor bűncselekményt követtek el a taxisok és a fuvarozók. Természetesen nem akartunk tömeges büntetőeljárásokat, ezért kellett az amnesztia. Antall kezdeményezte, hogy Göncz Árpád terjessze be a rendeletet. A köztársasági elnök ezzel elismerte, hogy az útelzárók, akiket ő a párttársaival együtt támogatott, bűncselekményt követtek el, hiszen amnesztiát csak arra lehet adni, ami bűncselekmény. Mindent egybevéve, a taxisblokádnak volt egy pozitív hozadéka is. Az emberek szembesültek azzal, hogy a rend, a nyugalom, a béke és a biztonság valódi értékek, amelyeket könnyen el is lehet veszíteni. Talán ennek is köszönhető, hogy utána nem voltak nagyobb megmozdulások.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
