A család tizenkét évig élt a házban, 1945-ben az alatta lévő óvóhelyen vészelte át az ostromot. 1949-ben államosították az épületet, akárcsak a környező területet, és a szanatóriumokat átépítve jött létre a Belügyminisztérium kórháza, amelyet Korvin Ottó Kórháznak hívtak egyidőben. A villát jelentősen átalakították, falakat helyeztek át, beépítették az árkádot, a kerti lépcsőt elbontották. Először óvoda volt a kórházi dolgozók gyerekeinek, utána gyermekrendelőként működött. A 2009-től üresen álló ház a Magyar Művészeti Akadémia gondozásába került, s 2020 és 2022 között Kokas László építész tervei alapján újult meg az MMA fenntartásában működő Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) számára. „A felújítással az eredeti állapot visszaállítása volt a cél” – hangsúlyozza Magyaróvári Fanni. Az előzetes kutatások során sikerült feltárni például az eredeti festések színét, a fennmaradt fekete-fehér fényképekről ugyanis nem lehetett megállapítani. A felújítás fontos szempontja volt az is, hogy a látogatók valóban használhassák az épületet, ezért a földszintet tágasabb terekké alakították, eredetileg itt a konyha, a mosókonyha, a garázs, a házmesteri lakás, valamint a szakácsnő lakása volt. A család a kis előtérbe lépve már ment is fel az első emeletre, ahol a szalon és az ebédlő, illetve a másodikra, ahol a lakószobák kaptak helyet.
Az első emelet az egymáshoz kapcsolódó ebédlővel és szalonnal a vendégfogadás színtere volt, ma itt veszi kezdetét a Színtér és lakótér tárlat. „A Magyar Építészeti Múzeum 1968 óta létezik, viszont sosem volt saját kiállítóhelye, mindig külső helyszínen kellett tárlatokat rendeznie. Ezért olyan nyitókiállítást szerettünk volna, ami rólunk is szól, és amivel bemutatkozhatunk, ez volt az egyik oka annak, hogy nem akartuk csak lakásmúzeumként bemutatni a házat. Walter Rózsiék magukkal hozták bútoraikat az előző lakásból, a konzervatív enteriőr nem volt összhangban a modernista épülettel, ráadásul az eredeti berendezésből nem is maradt meg semmi – avat be a koncepcióba a kurátor. – Ezért találtuk ki a kiállítást, amely a két világháború közötti lakhatásról, belsőépítészetről és lakóháztervezésről szól, és ezáltal »magyarázza« is a házat, hiszen bejárva megtudhatjuk, hogy mi is a modernizmus, kik voltak a modernista tervezők, akik a ház tervezőjével, Fischer Józseffel is kapcsolatban álltak, és mi mozgatta őket. Minden egyes térnek hívószót adtunk, amely kapcsolódik a modernizmus gondolatiságához, és az adott tér eredeti funkciójára is utal.”
Szobáról szobára, helyiségről helyiségre haladva a hívószavakhoz kapcsolódó, a MÉM MDK múzeumi osztályának rendkívül gazdag anyagából származó tárgyak, fotók, installációk izgalmas részleteiben elmélyedve mind teljesebb képet kapunk a két világháború közötti építészet jellegzetességeiről. Az első emelet a nyitottság hívószót kapta. A tereket harmonikaajtókkal nemcsak egymással, de a természettel is egybe lehet nyitni, ez a modernisták fontos alapelve volt. A ház majdnem minden teréből ki lehet menni egy teraszra vagy a kertbe, erre is utal a szó.