Ehhez nyilván az étkezési szokásainkon is változtatnunk kellene…
A fenntartható mezőgazdaság három kulcskérdése az élelmiszer-pazarlás, a húsfogyasztás és a környezeti terhelés csökkentése. Kettő tehát közvetlenül az étkezési szokásainkat érinti.
Ráadásul háborús időkben egyre inkább csak magunkra számíthatunk. Mi a helyzet azokkal a régi, Kárpát-medencei tájfajtákkal, amelyeket elfeledtetett a tömegtermelés?
A tájfajták sajátossága a genetikai változatosság és ezáltal a fokozott alkalmazkodóképesség. Fontos alapanyagai a növénynemesítésnek, és mint az agrárörökségünk részei, a gasztronómiai identitásunkhoz is hozzátartoznak.
Amúgy miért „jobbak” a tájfajta növények, például az ősgabonák, és miért fontos az újbóli elterjesztésük? Az alacsonyabb terméshozamok nem éppen az önellátás ellen hatnak?
Az ősgabonák – a tönke, az alakor, a tönköly – tájfajtái értékes tulajdonságokat hordoznak, amelyek fontosak a klímaváltozás és az új károsítók elleni küzdelemben. Ilyen a szárazságtűrés, a gyomelnyomás, a betegség-ellenálló képesség. Emellett beltartalmi értékeik és ízviláguk miatt is különlegesek.
A változó időjárási körülmények között nem luxus ökogazdálkodásra törekedni?
Éppen hogy nem. Az ökológiai gazdálkodás klímarezilienciája, vagyis rugalmas ellenálló képessége mintegy 30 százalékkal nagyobb a konvencionálisénál. Ennyivel jobban viseli az extrém szárazságot vagy éppen víztöbbletet ez a termesztési mód.
Vannak célzott kutatások az önellátás elérése kapcsán? Mik a legfontosabb tanulságok?
Úgy gondolom, nem a teljes önellátás kell legyen a cél, de az kiemelten fontos, hogy ami nálunk megterem, ott minél kevésbé függjünk a globális értékláncoktól, beleértve a műtrágyát és a növényvédő szereket is. Az ökológiai gazdálkodás ebből a szempontból is előremutató.
Önökhöz köthető az on-farm hálózat kiépítése is. Tulajdonképpen mit takar ez a fogalom?
Az on-farm kutatás a gazdákkal szoros együttműködésben végzett üzemi kísérletek rendszere. Azokra a kérdésekre keressük a megoldást, amelyek a mindennapi termelésben a valós élet körülményei között felmerülnek.
Lehet-e tenni valamit azért, hogy beépüljön a köztudatba, mennyire fontos, hogy magunk és a családunk hasznára termeljünk?
Minél több ismeretet, gyakorlati tudást és jó példát kell átadni, illetve bemutatni, lehetőleg már kisgyermekkortól fogva, hogy erősödjön a természetközeli kert- és élelmiszer-kultúránk.