Menü
Az újjászületett szabadkígyósi kastélyban a modern gondolkodású Wenckheim házaspár életébe is betekintést nyerünk.
Az Alföld kellős közepén a nyílt teret beragyogja az őszi nap, talán ma utoljára világít ilyen fényesen, mielőtt a hideg besöpör, hogy elragadja a kora őszt. Egy pillanatra megállunk, amíg szemünk hozzászokik az erős napfényhez. Előttünk magasodik az 1875 és 1879 között épült, német neoreneszánsz stílusú Wenckheim-kastély, amely ma is méltán a térség egyik gyöngyszeme. A hatalmas park övezte, soktornyos, melegbézs színű épület büszkén emelkedik a síkság egy természetes magaslatán, úgy árasztva harmóniát, hogy közben aszimmetrikus látványt nyújt. Ez az építtető Wenckheim házaspár kérése volt Ybl Miklóshoz, ahogy az is, hogy mind a négy égtáj felé legyen egy bejárat. Az építész Wenckheim Frigyes és Krisztina kérésére nem két különálló szárnyban helyezte el a női és a férfilakrészt, hanem egymással párhuzamosan, így a déli oldalon a női, az északi oldalon pedig a férfitermeket járhatjuk be.
A szobák berendezéséhez Klösz György udvari fotográfus felvételei szolgáltak támpontul, tudjuk meg Pap Mária létesítményvezetőtől. A fényképész több főúri rezidenciát megörökített, köztük a Wenckheim-kastélyt is. Az eredeti berendezési tárgyak nem maradtak fenn, 1944-ben a grófi családnak menekülnie kellett a szovjet csapatok elől, korabeli műtárgyakkal és utángyártott bútorokkal azonban sikerült megteremteni a korhű környezetet.
KOPORSÓ NÁSZAJÁNDÉKBA
Wenckheim Frigyes gróf és felesége, Wenckheim Krisztina grófnő névazonossága nem a véletlen műve, mivel – igaz, távoli – rokonok voltak. Gyermekként azonba nem ismerték egymást, mivel közvetlen családjaik nem ápoltak jó kapcsolatot. Frigyes édesapja, Károly a gerlai uradalom birtokosaként magát tartotta az ókígyósi birtok örökösének is, és arra számított, hogy az azt birtokló Wenckheim József Antal halála után a teljes uradalom az övé lesz. József Antalnak azonban esze ágában sem volt még távozni az élők sorából, sőt hatvanhét évesen nősülésre szánta el magát, elvette kulcsárnője lányát, a huszonkét éves Scherz Krisztinát. A gróf addigra már két feleséget is eltemetett, e két házasságából azonban nem született gyermeke. A gerlai rokon, látva, hogy füstbe megy a terve, nászajándékként egy fekete koporsót küldetett – ezt a motívumot örökítette meg Jókai Mór az Egy magyar nábob című könyvében. A házasságból kislány született, Wenckheim Krisztina, aki fiatal édesanyját csecsemőként, édesapját háromévesen veszítette el. A teljes kígyósi birtokot megöröklő grófkisasszonyt gyámok nevelték fel. A gerlai és a kígyósi birtok később aztán egyesült, amikor Frigyes és Krisztina házasságot kötött.
A majdnem bezúzott könyvtár és egy kalligrafikus vendégkönyv
Utunkat a könyvtárban kezdjük, ahol a tölgyfa parketta, a mennyezet fakazettás szerkezete és a falakon futó beépített szekrények mind-mind eredetik. A könyvtárban közel ezer kötet látható, belső borítójukon az ex libris Wenckheim bejegyzéssel. Az eredetileg mintegy ötezer darabos családi könyvtárból ennyi került vissza rendkívül kalandos utat bejárva, a második világháború után ugyanis az összes könyvet elindították a szolnoki papírgyár felé, hogy alapanyagnak bezúzzák őket. A hulladékválogatás során azonban valaki felismerte, hogy micsoda értéket akarnak megsemmisíteni, így megmentettek annyit, amennyit csak tudtak – a kiállított kötetek a szolnoki könyvtárból érkeztek vissza. A helyiség nevezetességei közé tartozik még a bécsi műhelyben készült zongora, valamint a címeres kandalló. A Wenckheim családnak saját márványbányája volt, így az egyes helyiségekben színben és jellegben eltérő kandallókat építettek, azok azonban nem a fűtés célját szolgálták, a meleget ugyanis korszerű módon központi fűtés szolgáltatta. A pincében üzemeltetett kazánokból a forró levegő a lábazati nyílásokon keresztül jutott fel a földszinti termekbe, a könyvtárban be is kukucskálunk egyiken, a többi helyiségben már rézrács takarja őket. A kandalló melletti állványon az eredeti alapkő látható, rajta Wenckheim Frigyes és Wenckheim Krisztina felirattal. A következő terem, a nagy szalon a legnagyobb és kétségkívül a legimpozánsabb mind közül. Frigyest és Krisztinát nem formális főúri frigy, hanem valódi szerelmi házasság kötötte össze, amelyből négy leány és három fiú született. A grófi pár ebben a szalonban fogadta vendégeit, a főúri családok örömmel jártak ide, szinte egymásnak adták a kilincset, ahogy azt az 1879-től vezetett vendégkönyvből kiolvashatjuk. A bőrkötéses, csatos nagy könyvbe gyönyörű kalligrafikus írással, dátummal vezették fel a vendégek nevét. A látogatások apropójáról ugyan nincs feljegyzés, bizonyos ismétlődő napok, mint Frigyes és Krisztina házassági évfordulója vagy a decemberi nagy vadászatok évről évre több vendéget vonzottak a kastélyba. A szalon berendezésének is egy Klösz György által készített fotó szolgált mintául, ugyanazt a szín- és mintavilágot, valamint elrendezési formát állította helyre a felújításkor a berendezésért felelős Tóth G. Péter kurátor.
A földbe süllyesztett fürdőmedence rejtélye
Utunk a grófnői szalonba vezet, ahova csak azok léphettek be, akiket Krisztina meghívott ebbe a szentélybe. A falakon gyermekeiről, unokáiról készült portrék – többek között a gyermek „Szigmundról”, aki a második világháborúban vadászpilótaként tűnt el. A segítőkészségéről és jóindulatáról is ismert grófnőnek szívügye volt a jótékonykodás, többek között létrehozott egy százezer forintos alapítványt egy gyulai árvaház létesítésére. Könnyen magunk elé képzelhetjük, ahogy hölgytársait a szalonjában oldottabb női csevegés és egy kis sherrykóstolgatás közben jótékonykodásra biztatja. Krisztina életét áthatotta az árvák, az elesettek, a szegények támogatása, és hogy ez nem idealizált kép, mi sem bizonyítja jobban – meséli a létesítményvezető –, mint hogy az egykori cselédek leszármazottai a kastélyt felkeresve számos történetet mesélnek arról, hogyan segítette a grófnő a családokat.
A torony alatti bájos kis olvasó- és varrószobácskába vonulhatott vissza Krisztina, amikor egyedüllétre vágyott. A grófnői fürdőszobában a felújítás során egy földbe sülylyesztett fürdőmedencét fedeztek fel – a kastély falai között 1945-től 2011-ig működő mezőgazdasági szakiskola és technikum idejében erről nemcsak a burkolat miatt nem tudtak, hanem azért sem, mert még egy cserépkályha is állt rajta. Amikor 2019-ben elkezdték lebontani az iskola kályháit, a burkolat kongó hangot adott, így bukkantak
rá alatta a remek állapotban fönnmaradt medencére. A grófnő szobájához közel kaptak helyet a gyermekek, hogy minél több időt tölthessenek édesanyjukkal. Bár nevelők hada vette körül őket, szüleik a korban megszokottnál sokkal intenzívebben voltak jelen az életükben.
Az első magyar magánrepülő-tulajdonos
A déli és az északi szárnyat cselédfolyosó köti össze, amelyen áthaladva a grófi termekhez érünk. Az egykori grófi hálószobában vetítőterem működik, ahol több bejátszás mellett az Egy magyar nábob című filmből a nászajándékba kapott koporsó jelenetét mutatják. A grófi dolgozószobában berendezett kiállítás három témára épül. Az egyik a birtokok irányítása, amit sem Frigyes, sem fia, József nem bízott kizárólagosan az intézőre. A másik az éves nagy vadászatoknak emléket állító trófeagyűjtemény, amely mind az öt nagyvadfajtát – gímszarvas, dámszarvas, vaddisznó, muflon, őzbak – megjeleníti. A harmadik pedig a technika. Ahogy a grófi házaspár kiaknázott minden elérhető technikai vívmányt, úgy gyermekeik is rajongtak az újdonságokért. A legidősebb fiú, Józsi gróf különösen lelkesedett a leggyorsabb közlekedési eszközökért. A Budapesten, a Gellért-hegy oldalában építtetett villában egy kisebb automobil-flottát tartott fenn saját benzinkúttal, amelybe a fiumei finomítóból maga hozatta a benzint. Ő volt az első magyar magánrepülőgép-tulajdonos az Angliában vásárolt gépével, amelyhez először magánpilótát fogadott, majd maga is megszerezte a pilótajogosítványt, meséli Pap Mária. Az utolsó terem az úgynevezett grófi pipázó, amelynek berendezése érzékletesen idézi meg annak hangulatát, ahogy az urak háborítatlanul pöfékelnek, kártyáznak, cimbalmost hozatva vigadnak. A kastélyt huszonöt hektáros angolpark övezi. Wenckheimék jó kapcsolatot ápoltak a szarvasi arborétum, ismert nevén Pepi-kert alapítójával, Bolza Pepi gróffal. Ő súghatott nekik, hogy mit érdemes telepíteni: kocsányos tölgyet, páfrányfenyőt, mocsárciprust, platánt. A bukszustövek, sőt néhány famatuzsálem is abból az időből származik. Az egyik ilyen ősi tiszafa már a halálán volt, de a kastély újjászületésével csodálatos módon erőre kapott, és kihajtott.
AZ ARISZTOKRÁCIA KICSINY KÖVETE
A grófnői szalonban látható a nyolcéves Wenckheim Krisztina grófkisasszony portréja, aki ebben az életkorában fogadta a birtokra látogató Ferenc Józsefet és feleségét egy maga írta, hosszú üdvözlőverssel. Bár németül is szavalhatott volna, hiszen tanulta a nyelvet, külön jelentőséggel bírt – mindössze nyolc évvel a szabadságharc leverése után –, hogy magyarul köszöntötte a császári párt, amely nem értett belőle semmit, de Sisinek annyira megtetszett a kicsinyke leány, hogy később palotahölgynek hívta Bécsbe
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
