Szöveg: Meszleny Zita
Fotó: Földházi Árpád
Nincs ember, aki többet tudna vagy nagyobb elragadtatással beszélne a veszprémi húszemeletesről, mint Gelencsér Imre, a ház legelső és leghűségesebb lakója.
Nincs ember, aki többet tudna vagy nagyobb elragadtatással beszélne a húszemeletesről, mint Gelencsér Imre, a ház legelső és leghűségesebb lakója. „1975 januárjában, mikor beköltöztem, egyedül voltam egy ekkora házban. Százharminc lakáskulcsot tartottam a kezemben. Mondhatjuk, hogy én voltam az ország leggazdagabb embere” – jegyzi meg cinkos mosollyal a nyolcvanas éveit taposó Imre bácsi, ahogy betessékel bennünket az épület felső szintjeinek egyikén található otthonába. Kérdő pillantásunkat látva még pár hónapot ugrik vissza az időben.
Mint meséli, 1974 tavaszán a közeli Pápán élve látta meg a megyei újságban, hogy az ingatlankezelő vállalatnak villanyszerelő és fűtő szakemberre van szüksége Veszprémben. Megmutatta a feleségének a szakmájába vágó hirdetést, és bár nem tudta, pontosan mire, jelentkezett. „Behívtak, elmentem a megbeszélt időpontra, és tudakolóztam, tulajdonképpen hova kellenék. Megkérdezték, láttam-e idefelé a város közepén épülő toronyházat. Mondtam, hogy igen. Erre azt felelték: na, oda. Így lettem én a húszemeletes üzemeltetési vezetője, a feleségem meg a gondnoka.”
Imre bácsiék kezükben a toronyház összes kulcsával mindenki más előtt foglalták el tehát az épület gondnoki lakását. Innentől pedig a megfeszített munka hónapjai következtek. „A gépészet, az elektronika, a vízellátás, a szivattyúk, a fűtés, a szellőzés, a liftek mind-mind hozzám tartoztak. Mikor még úgy volt, hogy az épület tetején helikopter-leszálló lesz, annak a magassági fényeit is nekem kellett kialakítanom. Napi tizennyolc órát dolgoztam, hogy áprilisra az összes lakásba beköltözhessenek” – emlékszik vissza.
Feladat aztán az átadás után is akadt bőven. „Egyhetes műszakokban dolgoztunk. Egy hétig állandó készenlétben álltunk, hogy ne legyen semmilyen fennakadás. Ilyenkor gyakorlatilag a ház rabjai voltunk, majd egy hét pihenő következett. A műszaki feladatok mellett ráadásul a feleségemmel mindent elvégeztünk, amire a lakóknak szükségük volt. Az itt élők teljesen a bizalmukba fogadtak. Mi vettük át a csomagjaikat, a nyugdíjukat, intéztük az ügyeiket. Természetesnek vettük, hogy így teszünk, hiszen ezt vállaltuk” – meséli bármifajta panasz helyett tele nosztalgiával.
A házaspár rajongott az itteni életért. „Száz méteren belül az égvilágon mindent megkaphattunk. Alig kellett főznünk, a ház aljában lévő étterembe egy ebédre, Bambira vagy élő zenés vacsorára bármikor betérhettünk. Fillérekért mosta a ruhákat a mosoda, az épület tetején gyönyörű panorámával csodálatos bár működött. Micsoda bulik voltak ott! De leginkább a sokszínű légkört szerettem. A legkülönfélébb lakók csoportba verődve beszélgettek a lépcsőházban. Az itt élők tudták, ha a házból valakinek névnapja volt, és együtt köszöntötték fel. Innen csak az ment el, akinek bővült a családja, és kénytelen volt.”
Imre bácsinak esze ágában sem volt elköltözni. Közel ötven éve a húszemeletes lakója, és még ma is javítgatja a ház villamossági rendszerét. „Csukott szemmel is tudom, melyik kapcsoló hol található. Ha más szakemberek jönnek, ők is gyakran hozzám fordulnak. Igaz, ők már nem úgy dolgoznak, mint én régen. Én mindent lejegyzeteltem és a lehető legjobban csináltam meg, mert tudtam, hogy ha elromlik, úgyis nekem kell megjavítanom. Remélem, lesz, aki utánam is gondját viseli a háznak.”
A szerző örökösei lehetővé tették, hogy a költő és író, valamint a feleségének, Szécsi Margit költőnek a hagyatékának nagy részét a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Petőfi Irodalmi Múzeumban őrizzék.
Az albumon a hagyományos görög népzenei átdolgozások mellett saját szerzemények is szerepelnek az együttes jellegzetes hangzásvilágában előadva.
Az alapítvány súlyos betegségben szenvedőknek kíván segíteni, miközben az idén elhunyt színésznő emlékét is ápolják.
Hová fordulhatunk és milyen információkat kell megadnunk, ha katonaőseink történetét szeretnénk kutatni? Többek között erre is válaszolt Számvéber Norbert történész a honvedelem.hu oldalán.
Így készül az intézmény az október 23-i nemzeti ünnepre.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
