Szarvas József: Ne reménykedjetek, én nem gyüttment vagyok, hanem gyütt!
Rövid hétvégi kikapcsolódást keresett, életre szóló elköteleződést és a valahová tartozás csodás érzését találta meg helyette.
Menü
Szöveg: Pávkovics István
Fotó: Máth Kristóf
Lendülete és kitartása már fiatalon a mohácsi szolgálatparancsnoki posztra és a katasztrófavédelem elit egységébe, a Hunor mentőszervezetbe juttatta. Berényi Imre tűzoltó főhadnagyot a távolság, a magasság és a mélység sem akadályozza meg abban, hogy a bajbajutottak segítségére siessen.
A Hunor mentőcsapat munkájáról a februári törökországi földrengés után még az is tudott, aki addig sosem hallott a szervezetről. Hogyan került a különleges egységhez?
Magam jelentkeztem 2013-ban. A hivatásos tűzoltói szolgálati viszonyon kívül egy fizikai és pszichikai alkalmassági vizsgára volt szükség. A Hunor gyakorlatilag a katasztrófavédelem elit egysége. Egy nagyon erős és jól képzett csapat tagja vagyok, kötéltechnikai és vízimentőként veszek részt a munkában.
Amit a törökországi katasztrófa idején átéltek, valószínűleg leírhatatlan. Miként emlékszik azokra a napokra?
Az alegységemmel négy embert és két állatot tudtunk élve kimenteni. Minden eset egyfajta doppingot jelentett, ezek vittek előre, mert kint, a romok között csak a mentésre koncentráltunk. A csapat összesen tizenhét élőt, huszonkilenc halottat és négy állatot hozott ki a romok alól. A misszió után, amikor hazatértünk, és újra lelassult az élet, helyre kellett tennem magamban az átélteket. Ennek ellenére nem kérdés, hogy ha lenne egy hasonló helyzet, gondolkodás nélkül újra mennék.
Honnan ez az elhivatottság?
Édesapám is tűzoltó volt, emiatt mindig érdekelt az egyenruhás pálya, kezdetben a katonaság vonzott, végül a tűzoltóság mellett tettem le a garast. 2010 óta dolgozom hivatásos tűzoltóként Mohácson.
Mi segít, hogy az ember állandóan fel legyen készülve egy vészhelyzetre?
Például a versenyzés, a sport. Számos hazai és nemzetközi versenyen részt vettem már. Ha ki kellene emelni valamelyiket, a hazaiak közül az országos tűzoltósportversenyt mondanám, amelyen 2019-ben bajnokok lettünk a csapatkapitányként általam vezetett baranyai válogatottal. Ez azért is különösen fontos, mert a verseny történetében először velünk nyert aranyat Baranya. A nemzetközi versenyeknek hála pedig lassan körbejárom a világot, Franciaország, Belgium, Kazahsztán, Kína csak néhány példa. A legkedvesebb számomra a 2019-es Grimpday kötéltechnikai mentő-világbajnokság volt, ahol a Hunor csapatával a második helyen végeztünk. Meghatározó szerepet tölt be az életemben a sport is. Ebben szintén sokszínűségre törekszem. Az ökölvívást több mint tizenöt évig űztem, manapság főleg futok, kerékpározom, kajakozom, kondizom és úszom. A hivatásos életem mellett vállalkozóként veszélyes fák kivágásával és ipari búvárkodással foglalkozom, és szerencsés vagyok, mert legyen szó bármelyikről, mindegyiket szívvel-lélekkel végzem.
Vezetőként nemcsak a bajban lévőket, de a csapatot is segítenie kell. Ebben a szerepben mit tart a legfőbb feladatának?
Maximalista vagyok a magánéletben és a munkában is. Az embereimmel szemben is elvárok egy minimumszintet, aminél lejjebb sosem lehet adni, sem szakmailag, sem fizikailag, sem emberileg. Emellett éles helyzetben a hatékonyság mellett mindig figyelek arra, hogy olyan mentési technikákat válasszak, amelyek az adott szituációban a legbiztonságosabbak a csapatomnak. Szerencsés vagyok, mert a legjobbaktól tanulhattam, és tanulok a mai napig. Ebben a szakmában, ahogy a civil életben is, elengedhetetlen a folyamatos fejlődés.
Ha jól tudom, a felesége szintén az életek mentését választotta hivatásul.
Igen, Loretta mentőtiszt. Elég extrém az időbeosztásunk, nemegyszer megtörtént, hogy egész nap csak akkor láttuk egymást, mikor egy káresetnél együtt mentettük a bajbajutottakat. De számos előnye is van annak, hogy így alakult. Megértjük, átérezzük egymás munkahelyi problémáit, traumáit, és segítünk a feldolgozásukban.
Vezérli valamiféle felelősségérzet, hogy elsősorban a szülővárosa lakóinak segít?
Abszolút, ezért is vagyok büszke rá, hogy 2021-ben karitatív jelleggel megalapítottuk a Mohácsi Speciális Mentő és Önkéntes Tűzoltó Egyesületet, ahol parancsnokként veszek részt a munkában. A speciális szaktudást igénylő mentések végrehajtásában vállalunk szerepet. Idesorolhatók például a magasból vagy mélyből kötéltechnikával végzett,valamint a Duna közelsége miatt a vízi, illetve a víz alatti, búvárképességet igénylő mentések. Ilyenkor a legfontosabb szempont az idő, a gyors reagálás. Ilyen jellegű mentési segítség nélkülünk csak mintegy ötven kilométerről érkezhetne. Emellett rengeteg tervem van, s egy szemlélet biztosan összeköti őket: aktívan szeretnék segíteni a bajbajutottakon.
Rövid hétvégi kikapcsolódást keresett, életre szóló elköteleződést és a valahová tartozás csodás érzését találta meg helyette.
Nemcsak használni, hanem hozzáadni, építeni. Ez Rátóti Zoltán hitvallása is, aki korábban polgármesterként, templomépítőként vett részt Magyarföld életében, ma pedig ott segít, ahol tud.
A Vendvidéken talált otthonra és hivatásra Oszlányi Kincső, aki a Kétvölgy Kertje kultúrtörténeti kávézó és szatócsboltjával a helyi termelők által létrehozott értékeket népszerűsíti.
Egyszerű, önfenntartó élet. Erre vágytak, és Belgiumból a véletlennek hála egészen az őrségi Rönökig jutottak, ahol ezt meg is teremtették maguknak. Jan Leen és Wijnants Wouter a Szedervirág Ökotanyán gyermekeket nevel, sajtot készít, állatokat tart és kertet gondoz. De ami a legfontosabb: boldogan él.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
