Noha mezőgazdasági végzettségével először a sörök világában próbált eligazodni, hamar rájött, hogy neki a borkészítés az otthonos terep. Ez a vonzalom pedig Bott Frigyes számára elválaszthatatlan a szülőföldjétől, Komáromtól és a Garam mentétől. Ahogy szőlő sincs gyökerek nélkül, úgy jó borász sincs a múlt ismerete nélkül – vallja.
Az ősi földművelői tudást, melynek természetes folytonosságát az előző rendszer megtörte, tudatos munkával szedte magára. Miután megtudta, hogy a környékbeli dűlőkön az esztergomi érsekség szőlőskertje húzódott, a prímási levéltárból kutatta ki, milyen fajtákkal dolgoztak akkoriban. A tízhektárnyi területet háromszáz tulajdonostól vásárolta vissza, majd belekezdett a borászkodásba.
Húsz év telt el az első kapavágás óta. A Bott Frigyes név pedig viszonyítási pont lett. Borai ma tizennyolc országban vásárolhatók meg Japántól Skandinávián át az USA-ig. Ha pedig itthon keressük a palackjait, bizony a legfelső polcokig kell nyújtózkodnunk.
Most arra kértük, emeljen ki három tételt a kínálatából. Olyanokat, amelyek a legtisztábban mesélnek róla, a borvidékről és a hozzá kötődő missziójáról.
Pinot noir – A szerelem
Nemhiába ez fogy el mindig elsőként. Ez a szerelem. Az, hogy mi borászkodunk, ennek a fajtának köszönhető. Szerintem vannak a borok, és van a pinot noir. Ez számomra érzelmi ügy. Megmagyarázhatatlan szakralitás.
Mikor először jártam Burgundiában, akkor éreztem meg igazán, mit is jelent a bor. Miféle kultúrát, életmódot, letisztultságot. A pici falvak, az egyforma épületek, az egy fajta, egyformán művelt szőlő, a sírhelyek a tőkék között, a helyben generációkon át alázattal végzett munka lenyomatai erőt, lelket árasztanak magukból. Ott értettem meg, mi lehetett volna nálunk is, ha szerencsésebb csillagállás alatt éltünk volna itt, a Kárpát-medencében. Ez az élmény azóta sem ereszt. Meghatározta az életemet, a hivatásomhoz való hozzáállásomat.
Ha most azt mondanák, hogy beülhetek az autóba, irány Burgundia, rögtön indulnék. Pontosan tudom: 1370 kilométer Komáromból Nuits-Saint-Georges, egy tankolással megoldanám. Kiszállnék, beszívnám az ottani levegőt, és tudnám, minden rendben van. Ha itthon kimerültem, mert a környezetem nem értette, mire is vágyom, odamentünk a feleségemmel, hogy aztán feltöltődve folytassuk itt a küldetésünket. Sosem igazán a tudásért, hanem az életérzésért mentünk.
De hoztunk is magunkkal valamit. Az első saját telepítésünk egy Burgundiából hozott pinot noir volt. Most, hogy húszéves a családi borászatunk, erre az évre olyan pinot noirunk született, hogy a saját pincénkben ugyanazt érezzük, mint amit akkor Burgundiában. Nagyon kritikus vagyok, nem mondok ilyet könnyen, de most egyszerűen ezt érzem. Azt hiszem, ez ajándék nekünk a Teremtőtől a huszadik születésnapunkra.