A legkellemetlenebb városvezetők között tartották számon, mármint a kormányzat részéről. Ugyanis ha Komáromról volt szó, lerázhatatlannak bizonyult, és addig járt az illetékesek nyakára, míg meg nem kapta, amit kért. Feleségének, Vetsey Saroltának a nagybátyja tíz éven át volt Horthy Miklós kabinetfőnöke, Alapy ezt a szálat is használta, ha szükség volt rá. Gyakran elmondta, hogy ő nem politikus, hanem tisztviselő, ambíciója soha nem a hatalom megszerzése vagy megtartása, csakis a fejlődés. A Trianon idején tizenhárom utcából álló jobb parti városrész virágzásnak indult, pedig a kettéosztás idején nem voltak középületei, villany- és csatornahálózata sem. Aztán Alapy vezetésével lett városi székház, pénzügyi palota, járásbíróság, rendőrségi székház, adóhivatal, és templomok, imaházak, iskolák épültek. Lakótelep, több bérház, strandfürdő és még mi minden született a két háború között a városban. Alapynak a gazdasági válságra is megvolt a válasza, megélhetést kínált a munkanélküliség idején. Akkor, a harmincas években zajlottak Komárom nagy útburkoló és járdaépítési munkálatai, ezek által sokan jutottak foglalkozáshoz és jövedelemhez. A város lakossága megháromszorozódott, az utcák száma 1937-re ötvenháromra nőtt.

A mindig elegáns polgármester a település egyik legismertebb emberének számított, ott volt a polgári társaskörben, díszelnöke lett a tűzoltótestületnek, emellett a katolikus egyházközség világi elnöke is volt, a vasárnapi miséken családjával a szentély közelében ült. Személyesen is támogatott hadiárvákat, anyósa pedig szeretetkonyhát nyitott és üzemeltetett.

Nem csoda, hogy 1939-ben ő lett az újraegyesített város polgármestere. Megint nekiveselkedett hát a feladatnak, és sikerre vitte. Csak egy adalék: ledolgozta a bal parti városrészben felgyűlt adósságot.

A mélyen hívő polgármester 1944 nyarán megkapta Piusz pápától a Nagy Szent Gergely-rend középkeresztjét. Az év augusztus 31-én nyugdíjba vonult.

Egyre nagyobb ellenállásra kényszerült, amikor a város zsidó lakosságát érintő intézkedésekre került volna sor. Tiltakozott, szabotált és figyelmen kívül hagyott. Már a gettó kiépítését is meg akarta akadályozni, és őt tartják számon az egyetlen polgármesterként, aki fellépett a deportálások ellen. Nem csoda, hogy a helyi nyilasok célkeresztjébe került. Ezt a folyamatot mutatja be a Nemeskürty István által írt történet, amelyből A béke szigete című film készült. Nemeskürty maga is komáromi származású, a történetben nagyapjának is emléket állított. A filmben ábrázoltakkal ellentétben Alapy nem önként csatlakozott az elhurcolt zsidók menetéhez, de ez semmit nem von le érdemeiből. A nyilasok hatalomra jutása után zsidópártolás vádjával letartóztatták, és a Csillagerődbe vitték. Felesége megpróbált váltóruhát, kevéske élelmiszert bejuttatni hozzá, de nem sikerült. A hatvannégy esztendős Alapy Gáspárt Dachauba deportálták, ahol a 136708. számú fogolyként halt meg 1945 februárjában.