Szarvas József: Ne reménykedjetek, én nem gyüttment vagyok, hanem gyütt!
Rövid hétvégi kikapcsolódást keresett, életre szóló elköteleződést és a valahová tartozás csodás érzését találta meg helyette.
Menü
Szöveg: Bíró Mátyás
Fotó: Földházi Árpád
A komáromi erőd sokféle szerepet töltött be az évszázadok során. Volt légiótábor, a Szent Korona rejtekhelye, káposztasavanyító. És vajon még mi minden?
1. Brigetio és a légiótábor
A szabadságharc alatt kulcsszerepet betöltő komáromi erődrendszer helyén és környékén már az ókorban jelentős település, a limes mentén fekvő Brigetio terült el. Az itt létrehozott, több mint kétszázezer négyzetméteres táborban állomásozott a hatezer fős Legio Prima Adiutrix, Pannonia provincia négy légiójának egyike. Érdekesség, hogy Brigetio neve a kelta vár szóból ered, így elképzelhető, hogy már a rómaiak előtt, a kelta korban is erődítés állt itt.
2. Vármegyeközpont és nyári pihenő
Alig repült el hat évszázad, és Ketel vezér fia, Alaptolma a Duna bal partján, a Vág torkolatánál építtetett egy tojás alaprajzú földvárat, amely aztán a Szent István alapította Komárom vármegye központja lett. IV. Béla idején kőfallal erősítették meg, így a tatárok sikertelenül próbálták elfoglalni. A vár középkori történetéből feltétlenül megemlítendő még, hogy itt látta meg a napvilágot 1440-ben egyik legmegosztóbb uralkodónk, V. (Utószülött) László király, akit még csecsemőként koronáztak meg. A fehérvári ceremónia előtt egy ideig a Szent Koronát is a komáromi várban őrizték, miután Luxemburgi Erzsébet királyné udvarhölgye, Kottanner Jánosné ellopta Visegrádról. Komárom vára később Mátyás király és Beatrix egyik kedvenc nyári pihenőhelyévé vált. Ez idő tájt több templomot és reneszánsz palotát építtettek, majd a dunai hajóhad, a naszádok legfontosabb kikötője is itt létesült.
3. Végvár a török időkben
Mivel Bécs és Buda között, stratégiai helyen állt, Komárom várát a török hódítás sem kímélte. Többször ostromolták, de csak Szulejmán szultán Bécs elleni 1529-es hadjárata során került az ellenség kezére – már üresen. Buda 1541-es török bevétele után Komárom az új végvárrendszer része lett. Korszerűsítették az erődöt, olaszbástyákkal, vizesárkokkal, földsáncokkal bővítették, majd a 16. század utolsó évtizedeiben hidakkal és az azokat óvó hídfőerődökkel, így a Szent Péter-palánkkal, a későbbi Csillagerőddel bővítették.
4. Nec arte nec marte
A 17. században tovább erősítették Komáromot, nyugat felőli védműként felépült az ötszögű Újvár, amit szándékosan úgy emeltek az osztrákok, hogy ha kell, a várost is lehessen lőni belőle. A nyugati bástyán találjuk a híressé vált Kőszűz szobrot s talapzatán az erőd bevehetetlenségét szimbolizáló feliratot: Nec arte nec marte (sem csellel, sem erővel). Ebben az időszakban mindig német parancsnoka volt az erősségnek, engedély nélkül magyar katona be sem tehette a lábát a falak közé. A török háborúk végével és a térséget sújtó két súlyos földrengés következtében azonban lecsökkent a vár jelentősége.
5. Birodalmi központ
1809 sorsfordító dátum: ekkor vette be Bécset Napóleon. I. Ferenc császár a történtek után egy hónapig Komáromban lelt menedéket, a hely hadvezéri főhadiszállás lett. A császár akkor és ott döntött arról, hogy a várat a birodalom legerősebb erődrendszerévé kell alakítani, ami sikerült is. Rendelkezése nyomán megépült a hatalmas, U alakú laktanyaépület, a parancsnoki központ, majd a nyugati védelmet biztosító Nádor- és Vág-vonal, valamint korszerűsítették is a meglévő várakat.
6. A kitartás szimbóluma
A szabadságharcban még 1848 őszén magyar kézre kerülő Komáromnak végig stratégiai szerepe volt. Az osztrákok ostroma 1849 elején kezdődött, a felmentő sereg április végén érkezett meg, a város felszabadulása volt a tavaszi hadjárat utolsó epizódja. A nyár folyamán azonban újra elszigetelődött Komárom. Parancsnoka ekkor már Klapka György volt, aki a monostori erőd és az igmándi sánc építésével szerette volna elzárni a bécsi utat, tervét azonban az egyre erősebb ágyúzás keresztülhúzta. Klapka tizennyolcezer védővel és háromszáz ágyúval állt ellen az osztrákoknak, több sikeres kitörést is végrehajtott. Volt, hogy csapatai egészen Pozsonyig jutottak. A világosi fegyverletétel után Komárom Péterváraddal együtt a végsőkig ellenállt. Végül utolsóként szeptember 27-én Klapka előre kikötött feltételekkel átadta a várat, elérve, hogy mindenki közkegyelmet kapjon, és menlevéllel szabadon elvonulhasson.
7. A Monarchia tüzérségi bázisa
A sötét Bach-korszak kezdetén, 1850-ben Balthasar Simunich altábornagy lett a vár parancsnoka, és húsz év alatt teljesen kiépítették az erődrendszert. Elkészült a monumentális, klasszicista stílusú, 25 hektáron elterülő monostori erőd, felújították a Csillagerődöt, legvégül pedig a dél felőli védelmet ellátó igmándi erőd létesült. Az építkezések alatt sok ezer külföldi munkás érkezett, leszármazottaikból többen ma is a városban élnek. A Magyar Királyi Honvédség katonáit a kiegyezés után sem helyezték el soha a Monarchia tüzérségi bázisává váló várban. Az itteni csapatok zöme az első világháborúban az orosz és az olasz fronton küzdött. Az erődrendszer monumentalitását mutatja, hogy a közel 12 kilométeres kerületének védelméhez 30 ezer katona kellett volna. Az erődrendszert azonban ellenség nem ostromolta többé, a 20. század elejére pedig a haditechnika fejlődése miatt korszerűtlenné is vált.
8. A világháborúk sötétsége
Aztán jött Trianon, az erődrendszer nagyobb, a Duna bal partján álló része Csehszlovákiához került. A Magyarországnál maradt erődöket a Magyar Királyi Honvédség csapatai vették birtokba, a két világháború között ismét egyre jelentősebb helyőrség lett a város. Mikor a bécsi döntés értelmében a Felvidék magyarlakta területei visszakerültek az anyaországhoz, a magyar csapatok természetesen a bal parti erődöket is birtokba vették, és lőszerraktárként használták. A második világháború szörnyűségeit Komárom is megtapasztalta, többször bombázták a települést. 1944 nyarán a monostori erőd lett a deportálandó zsidók gyűjtőtábora, több mint 5000 embert szállítottak el az innen induló transzportokkal. A Csillagerődöt pedig internálótáborrá alakították, megtöltve politikai foglyokkal és szökött munkaszolgálatosokkal.
9. Az ideiglenes szovjet időszak
A háború után a monostori erődben volt a szovjetek legnagyobb magyarországi lőszerraktára. Minden létező helyen muníciót tartottak, még az egykori istállókban is. A könnyebb szállítás érdekében a vasutat is bevezették az erődbe, és hogy a mozdony elférjen, lebontották a külső kaput. 1990-es kivonulásukkor közel 1400 vagonnyi lőszert vittek el magukkal; az építmény addig a várostérképeken sem szerepelt. A szovjetek távozása után siralmas képet mutatott az erőd: lelakott, padozat nélküli helyiségek, kiütött ablakkeretek, üres lőszeresdobozok, gaz mindenhol. A szolgálatot teljesítő katonák a falakra vésték a nevüket, leszerelésük időpontját vagy a kedvesük nevét, ezekből jó néhány napjainkban is látható. A sorkatonák mostoha körülmények között éltek itt, rendszeresen éheztek, mert a fejadag egy részét szimplán ellopták előlük. Haza alig mehettek, csomagot sem nagyon kaptak, aki pedig elszökött, bukás esetén többnyire halálbüntetéssel számolhatott. A szovjetek paranoiás viselkedését jellemzi, hogy a forradalom és szabadságharc után a laktanyákban évente néhányszor gyűlöletórát tartottak a katonáknak arról, hogy milyen szörnyűségeket műveltek a magyarok 1956-ban. Természetesen kommunista emlékművekkel és szimbólumokkal is kicicomázták az erődöt, s a szovjet politikai edukáció kötelező színhelyeként Lenin-szoba is volt mindenhol.
10. Katonák helyett a történelem szerelmesei
A Csillagerődben a szocialista időszakban Csehszlovákiából áttelepített magyaroknak alakítottak ki szükséglakásokat, majd zöldségraktár és káposztasavanyító lett. Az erőd felújítása 2014-ben Mányi István Ybl Miklós-díjas építész tervei alapján kezdődhetett meg. A munkálatok előtt a bécsi katonai archívumban megtalálták a tervrajzokat, így ahol lehetséges volt, az eredeti állapotot restaurálták. A felújítás során 32 ezer köbméter földet mozgattak meg, 1200 négyzetméternyi kőfelületet újítottak fel, és 115 ezer bontott téglát építettek be. A több mint 7000 négyzetméteres kulturális központban ma többek között a Szépművészeti Múzeum különleges, hosszú évtizedekig raktárakban porosodó, háromszáz darabos gipszmásolat-gyűjteményét csodálhatjuk meg.
A monostori erőd 1995-ben nyílt meg a nagyközönség előtt, a Kenyérmúzeum, a Várak, korok, katonák című tárlata és a hagyományőrző programok egyaránt népszerűek. A felújított Duna-bástyát bő tíz éve adták át.
Egy határon átnyúló pályázatnak köszönhetően 180 millió forintos költségvetésből megújul az erődrendszer legfiatalabb tagja, az igmándi erőd is, amelyben a rendszerváltozás előtt cipőgyár és a polgári védelmi raktár működött. A felújítás már a vége felé közeledik. A város újabb támogatásért pályázott az újjáépítés folytatására, a tervek szerint tavasszal sörfőzde és a hajógyártást bemutató kiállítás is nyílik. 1966-tól a Klapka György Múzeum római kori kőtára látogatható benne, 2013-ban pedig megnyílt a légoltalmi kiállítás.
A Duna bal partján lévő erődöket a szovjetek után a szlovák hadsereg használta egészen 2000-ig, majd a város tulajdonába került. A fejlesztések itt sem váratnak már sokáig magukra. A tervek szerint megújul többek között a laktanyaépület, megközelíthetővé válnak az erőd sáncai, információs fogadóközpontot alakítanak ki, új bemutató videók készülnek, valamint a központi és az igmándi erőd több része virtuálisan is látogatható lesz. Így emelkednek újra a lerombolt történelmi falak.
Rövid hétvégi kikapcsolódást keresett, életre szóló elköteleződést és a valahová tartozás csodás érzését találta meg helyette.
Nemcsak használni, hanem hozzáadni, építeni. Ez Rátóti Zoltán hitvallása is, aki korábban polgármesterként, templomépítőként vett részt Magyarföld életében, ma pedig ott segít, ahol tud.
A Vendvidéken talált otthonra és hivatásra Oszlányi Kincső, aki a Kétvölgy Kertje kultúrtörténeti kávézó és szatócsboltjával a helyi termelők által létrehozott értékeket népszerűsíti.
Egyszerű, önfenntartó élet. Erre vágytak, és Belgiumból a véletlennek hála egészen az őrségi Rönökig jutottak, ahol ezt meg is teremtették maguknak. Jan Leen és Wijnants Wouter a Szedervirág Ökotanyán gyermekeket nevel, sajtot készít, állatokat tart és kertet gondoz. De ami a legfontosabb: boldogan él.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
