Egy tánctanár életében erősebb cezúrát aligha lehet elképzelni, mint hogy harminchét évesen kerekesszékbe kerül – Holló Andrást az újratervezés kényszere a hivatásától nem fosztotta meg. A közúti baleset, amelynek következtében szegycsonttól lefelé lebénult, életének persze fordulópontja lett, ő maga Pál apostol megtéréséhez hasonló újjászületés kezdetének nevezi.
Az idő a tizenhárom éve történt baleset előtti és utáni szakaszra bomlik. Holló András egy szeptemberi reggelen motorral sietett munkába. Egy ideje így közlekedett, hogy időt takarítson meg számtalan kötelezettsége – kertészmérnöki, hitoktatói és tánctanári munkája – közepette. Szabályosan előzött, de egy hirtelen visszakanyarodó autó miatt fékezett, felbukott, és talán éppen saját motorja zuhant rá, és törte el a gerincét. Néhány másodperc múlva a földön fekve, a megforduló autó dísztárcsájában tükröződő arcát nézve arra gondolt: „Istenem, innentől mindent csak teveled!” Az érkező szenvedésen való áthaladás alapja a baleset villanófényében született személyes istenkapcsolat lett, amely – teológiai végzettsége és hittanári gyakorlata ellenére, ahogy erről sokszor beszél – csak ekkor kezdődött el számára.
Miként lehet táncot tanítani úgy, hogy nem lehet megmutatni, hogyan szép egy-egy fordulat kivitelezése? Holló András szerint a fizikai korlátok nem vették el tőle a tanítás talentumát. Szóban szedi elemekre a mozdulatsorokat, a lassabban tanulók még jobban is megértik így. Úgy érzi, a tánctanítás a kerekesszékből nyert igazi értelmet: a lélekébresztés közegévé vált, eszköz lett arra, hogy az emberekhez kapcsolódhasson, és segíthessen nekik a boldogságot megtalálni.
Mi kell a boldogsághoz, ha a fizikai egészség, a test szabadsága nem kell? Holló András a kerekesszékben töltött évek tapasztalatáról egyszerű szavakkal fogalmaz. A végtelen emberi szabadságról és a szeretet újrarendező dimenziójáról beszél. Interjúkban, tanúságtételekben és lelkigyakorlatokon vissza-visszatér az életformájává lett felismerésekre: az ember képes rá, hogy bármit megvalósítson, ezért nem jár neki semmi a másik embertől, ha mégis törődést és figyelmet kap, akkor hálával tartozik érte. A kapcsolatokból mindent száműzni kell, ami a birtoklás viszonyaira hasonlít, és az így megképződő szabadság alapja lesz a szeretetnek. „Szabadságra vagytok elhívva – összegez Pál apostol –, csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.” Az újabb hivatás az erről való tanítás lett Holló András számára.
Hasonló tartalmak
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.