Menü
Egy békebeli magyar világutazó, az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének sorhajóorvosa néhány év leforgása alatt olyan fotográfiai életművet hozott létre, amelynek jelentőségét csak most kezdi igazán felismerni a nagyközönség és a szakma.
Konstantinápoly. Kenyér-és perecárusok a tophánei kút előtt, 1905–1906
Amikor Bozóky Dezső sorhajóorvos 1905. február 20-án megkezdte szolgálatát a császári és királyi haditengerészet Isztambulban horgonyzó, 560 tonna vízkiszorítású, öt ágyúval, három tiszttel, két hadapróddal, két gépésszel és hatvanhat fős legénységgel bíró állomáshajóján, az Oszmán Birodalom régi dicsősége már nagyrészt a múlt ködébe veszett. Ebből mégsem érzékelt sokat a Boszporusz és a Márvány-tenger partján elterülő ősi metropoliszba érkező Bozóky, miként a többi európai nagyhatalom – a brit, a francia és a német – állomáshajóinak tisztikara és legénysége sem. Jelenlétükkel elsősorban országuk diplomáciai és gazdasági érdekeit igyekeztek nyomatékosítani a szétesőfélben lévő birodalomban, s a tisztek virágzó társasági életet éltek a török elittel.
Konstantinápoly. III. Ahmed kútja, 1905–1906
Konstantinápoly. Bivaly vontatta szekér a Galata hídon, 1905–1906
A város forgataga, hosszú évszázadok óta kozmopolita lakossága – törökök, görögök, örmények, zsidók éltek itt együtt, és jelen volt a három monoteista világvallás –, az utcák és az épületek olyan keletiesen nagyvonalú és gazdag képet mutattak még ezekben az években is, amely rövid idővel később, az atatürki köztársaság megszületésével örökre a múlté lett. A fiatal sorhajóorvos – nem mellesleg amatőr utazó fotográfus – rendületlenül fényképezte a várost, nem is akármilyen színvonalon: közel háromszáz fennmaradt, egyedi színezésű sztereofotójának köszönhetően imponáló képet kapunk egy elsüllyedni készülő, számos elemében archaikus világról.
Kilátás az Aranyszarv-öbölre az ejübi temetőből, 1906
Bozóky 1871-ben Nagyváradon született. A családi hagyomány a jogi pályát jelölte ki számára, ám ő a székesfővárosban inkább az orvosi hivatást választotta. Közben érdeklődése a földrajztudományok iránt is megmutatkozott, olvasta a kor divatos útleírásait, és feltehetően autodidakta módon kitanulta a fotográfia technikáját. 1904-ben Pólában belépett a haditengerészetbe, s a törökországi szolgálati évek után – amelyekről a fotográfiákon túl nincsenek konkrét információink – Kínában, Koreában, majd Japánban is megfordult. Ezt az utat már mind írásban, mind képekben jól dokumentálta: hazatérése után néhány évvel, 1911-ben kétkötetes könyvet jelentetett meg Két év Keletázsiában címmel. A vörös és sárga vászonkötésű, jellegzetesen szecessziós stílusú könyvek a mai napig meghatározó olvasmányai a hazai Kelet-kutatóknak, Cholnoky Jenő földrajztudós pedig a legjobban megírt magyar útirajzok között emlegette a művet. Bozóky Dezső a két háború között orvos ezredesként magánpraxissal is rendelkezett, Budapesten hunyt el 1957-ben.
Konstantinápoly. Török nők a Galata hídon, 1905–1906
Híd a patak felett Kjáthánéban, 1906
Bozóky fényképei, amelyeket a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum őriz, nem csak az eltelt bő évszázad múltat megszépítő nosztalgiája miatt érdekesek számunkra. Olyan esztétikai minőséget képviselnek, tartalmilag pedig olyan jelentős dokumentumértékkel bírnak, ami alapján Bozóky életművét nemcsak a Kelet-kutatók körében, de az egyetemes és a magyar fotótörténetben is előkelő hely illetné meg. Első pillantásra is nagyon érdekes, hogy nem képeslapszerű felvételeken örökítette meg ezt a világot: szembetűnő az az érzékenység, amellyel a hétköznapi embert – árusokat, utcai kisiparosokat, temetési menetet, hagyományos és nyugatias viseletet egyaránt hordó járókelőket – megjelenítette. Egy felvételen Guyon Richárd egykori honvéd tábornok sírja is feltűnik. Kelet-ázsiai útján Bozóky már sztereogéppel, valamint egy jóval körülményesebben használható nagyformátumú kamerával dolgozott. A negatívokat saját maga laborálta – egy helyen említést is tesz a sötétkamrává alakított kabinja nehezen elviselhető levegőjéről. A kelet-ázsiai anyag szemlélete annyiban hasonló az Oszmán Birodalomban készített képekéhez, hogy a szerző figyelme itt is erőteljesen a helyi emberek mindennapjaira koncentrált, unikális erejüket pedig az adja, hogy egy olyan világot mutatnak be, amely éppen csak nyitni kezdett a Nyugat felé.
Konstantinápoly. A Sehzáde-dzsámi, 1905–1906
Az utóbbi években felgyorsult a hagyaték feltárása. Fajcsák Györgyi, a Hopp Ferenc-múzeum igazgatója, valamint a Katkó Tamás fotóművész vezette, fővárosi Kolta Galéria együttműködésében – Katkó a Bozóky-hagyaték digitális restaurálását is végzi – immár a harmadik kiállítás nyílik meg Budapesten és szerte az érintett országokban. A Látogatás az Oszmán Birodalomban török, valamint a Látogatás a Mennyei Birodalomban kínai anyaga után novemberben érkezik a Látogatás a Hajnalpír Országában című kiállítás, amely a koreai fotográfiákat mutatja be, a hozzá kapcsolódó album pedig már hónapokkal ezelőtt megjelent. Bozóky Dezső fotográfiai hagyatéka évről évre egyre nagyobb teljességében mutatja meg magát, így már csak rajtunk múlik, hogy egy békebeli világutazó tekintetét kölcsönözve mikor barangoljuk be a több mint évszázada alámerült távoli és archaikus világok hétköznapjait.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
