Egy mezőkövesdi paraszt – válaszolta az idegenvezető az egri bazilikában, amikor az egyik külföldi turista ámuló tekintettel a kupola felé meredve megkérdezte, ki az a festő, aki képes ilyen nagyszerű kompozíciós érzékkel megfesteni János apostol apokalipszisét. Az eset 1995-ben történt. Tíz évvel az alkotó, Takács István halála után.

Egyszál magam – olvasom a kép címét Mezőkövesden, a Városi Galéria épületében berendezett Takács István-életműkiállításon. A magányos kukoricaszáron meg-megcsillan a téli napfény. Hajlottan bár, de ég felé tör, mellette társa megtörten, jégbe fagyva. A tárlatot Laczkó Pető Mihály mezőkövesdi festőművész mutatja be, a matyók híres huszadik századi festőjének legnagyobb ismerője, aki több mint három évtizede gyűjti, rendszerezi, restaurálja a mester hagyatékát. Munkája elismeréseként nemrég a Magyar Ezüst Érdemkeresztet vehette át. A negyvenes években még ünnepelt, nemzetközileg is elismert Takács Istvánt hitvalló jelleme, templomfestő múltja miatt korábbi sikereivel és életművével egyetemben az ötvenes évektől kezdve nemhogy elfelejtik: letagadják, holott Szombathelytől Sátoraljaújhelyig közel háromszáz templomban dolgozott országszerte. „Az ellene zajló lejáratókampány ellenére, hihetetlen lelki viharok és megpróbáltatások árán, élete végéig óriási lelkesedéssel dolgozott tovább” – vezet be az olajkép mélyebb jelentéseibe az életmű gondozója.

Ima aratás előtt – A gatyás parasztemberek kezében a kaszanyelek az ég felé merednek. Ők kalapjukat levéve térdelnek, és alázatos mély hittel hálát adnak az az évi termésért, mielőtt megkezdenék az aratást. – Nem ez az egyetlen befejezetlen alkotása a mezőkövesdi születésű Laczkó Pető Mihálynak, aki bár személyesen nem ismerte Takács Istvánt, művei által olyan találkozásban volt része, amely már fiatal festőpalántaként is meghatározta az életét. 1985-ben harmadéves művészhallgatóként az örökös őt kérte fel a hagyaték gondozására. A fiatal festő mintegy belső parancsnak engedelmeskedve vágott bele az akkor kétévesre saccolt munkába, s hagyta, hogy saját műtermét városa legnagyobb festőjének szénrajzai, vázlatai és képei töltsék be. Takács István hat évtizeden átívelő pályáját, az egyházművészeti, népművészeti, néprajzi, képző- és iparművészeti különlegességeket bemutató, máig bővülő kiállítás azonban csak 2015 decemberében kapott végleges helyet és működési engedélyt szülővárosában.

Az addig tévesen minősített, feledésre ítélt életmű gondozásáért és bemutatásáért civilek kezdeményezésére vehette át Laczkó Pető Mihály a rangos kitüntetést. A díjazott Takács István életművének gondozása mellett a családjával alapított Életfa Alkotóközösségben ma is aktív, alkotó festőművész. S a főiskola műtermében elkezdett kép nemrég újra állványra került. Ideje aratni.