Más Putyinnak vagy Károly hercegnek főzni, mint ha egy kerti partin áll neki a barátai kedvében járni? Vagy ugyanaz az elhivatottság vezeti?
Számomra nincs különbség! Engem egy dolog motivál a mai napig: örömöt szerezni másoknak a főztömmel. Ez a missziós tudat olyan mélyen belém égett, hogy nem is bírok magammal, bárhová megyünk. Teljesen mindegy, melyik városban, melyik konyhán, Szombathelyen, Pécsen vagy Budapesten, legyen az családi összejövetel, baráti ökörködés vagy csak egy otthoni palacsintasütés a gyerekekkel. A főzésről szól az egész életem. Nekem a konyha maga a szentély, teljesen más emberré válok főzés közben. Nehezen értem meg, ha egy szakács otthon nem főz, és esetleg olyan béna példákat említ, minthogy a cipész sem javít otthon cipőt. Na, aki ilyet mond, az számomra nem szakács.
A szakácskönyvek dömpingjét éljük, ön is sokat kiadott már. Lehet ebben a műfajban még előremutatónak lenni, vagy már minden recept le lett írva?
Jó néhány szakácskönyvet írtam én magam is, részese is voltam sok különleges és formabontó szakácskönyv megszületésének, hiszen a könyvkiadómban a gondolattól a születésig végigkísértem a folyamatokat. A megszokottól eltérő kedvenceim Bede Anna Vegabudapest című könyve, amelyben ismert vegetáriánusok mesélnek magukról, és osztják meg velünk kedvenc fogásaikat. A mangalicáról szóló könyvben az ország legjobb séfjei írnak páratlan recepteket. De talán a legnagyobb kedvenc Fábián Anita és Pritz Péter Gastrock című könyve, amelyben Peti jobbnál jobb sztorikat mesél el zenekarokról, Anita pedig úgy írta meg a recepteket, hogy pont egy nagylemeznyi idő alatt meg lehessen főzni az adott ételt.
Nagy gyermekei és kicsi lánya is van, látnivalóan szeretnek együtt főzni. Feltett szándéka, hogy továbbadja a főzés szeretetét, vagy csak annyit akar, hogy szeressenek a konyhában lenni?
Soha semmit nem fogok rájuk kényszeríteni, de az már most látszik, hogy mindegyik lányom férjének jó dolga lesz. Petra most húsz, Tamara pedig tizenhárom, szinte bármit el tudnak készíteni, és úgy látom, megtanulták tisztelni és megbecsülni a főzéshez szükséges alapanyagokat is. Sára hároméves, még csak ismerkedik a konyhával, de remekül tudjuk érezni magunkat panírozás és kalácskészítés közben is. Annyira szórakoztató, hogy ez a fél órával tovább tartó takarítást is feledteti.
A sztárséf mennyire kritikus a feleségével? Van tőle kedvenc étele? Biztos van olyan házastárs, akit frusztrál az, hogy túl jól főz a párja.
Egyáltalán nem vagyok kritikus vele szemben. És nem azért, mert nem vagyok válogatós, hanem mert nagyon tisztelem az ételt, a főzést és azt az embert, aki próbál mindent megtenni azért, hogy megörvendeztessen egy finom fogással. Hálás lehetek a sorsnak, hogy Krisztike jó érzékkel nyúl bármihez a konyhában, legyen az tészta, főzelék vagy finom édesség. Bár erre igazából akkor képes, ha nem vagyok otthon, vagy nem teszem be a lábamat a konyhába, mert ha csak megnézném, mit csinál, megremegne a keze. Az elején még kimentem meglesni, de ma már tudom, hogy semmi keresnivalóm ott, ha ő főz!
Mennyiben séf-népművelő? Szedett már össze romjaiból éttermeket szigorú ítészként, s ír recepteket női lapba is.
2005-ben kezdtem heti rendszerességgel recepteket írni a Nők Lapjába, így akarva-akaratlanul séf-népművelő lettem. Hetente három recept az egy évben nagyjából százötven, tíz év alatt ezerötszáz. Kimondani is sok. A mai napig élvezem a receptírást, és én is változom, valamint mindig felbukkan valami új alapanyag, ezért nem válik unalmassá. Persze volt olyan időszak, amikor alkotói válságban szenvedtem. Ezenkívül több szakácskönyvet is megjelentettem, de a konyhák megújítása és ráncba szedése volt a legnagyobb kihívás. Ezt többször megtettem tévéműsor keretében, de volt olyan is, amit mások nem láttak. Izgalmas kihívás mindkettő, és csak olyan maximalizmussal tudom csinálni, mint a főzést.
Nekem úgy tűnik, akkor volt igazán Bereznay Tamás, amikor legendás henteseket mutatott be egy sorozatban. Arra gondoltam, úgy találja meg szakácsként az egyszerűségben, a lokalitásban az egyetemességet, mint ahogy mondjuk Pilinszky nagyon egyszerű szavakkal írja le az univerzálist és a transzcendenst.
Ezt jól látja – bár eddig ebbe így bele sem gondoltam, csak tettem a dolgom –, igazából másképp nem is menne. Mindannyian magyar hentesek, az ország minden tájáról, mindannyian imádják a jó húst, a jó ételeket, a jó bort és a pálinkát. Kedves, szerethető hedonista fickókkal kellett beszélgetnem. Kell ennél jobb, szebb, spirituálisabb feladat? Nem. Imádtam, ahogy most ezt a beszélgetést is.