Idén készült el az a rendtörténeti kiállítóbusz, amelyet Sudár Annamária kurátorral és a Magyar Pálos Renddel közösen álmodtunk meg és indítottunk útjára. 2018 nyarán megemlítettem Nacsinák Gergely András ortodox pap barátomnak, hogy felkért erre a munkára a Magyar Pálos Rend, ő pedig amolyan szóviccként rávágta, hogy „pálosan szép az élet”. Nem gondolta volna akkor, hogy ez lesz a kiállítás címe. Mikor a busz arculatát terveztem, és a kivitelezést végeztük, újból rácsodálkoztam arra, hogy minden kornak megvan a maga feladata, a kor emberének a jelenben való helye, és arra is, hogy egy fontos ügyért mennyi és hányféle ember tud közösen szolgálni.
A Misztrál együttessel ebben az évben sajnos számos koncertünk elmaradt, de megszületett egy új lemezre elegendő megzenésítés, többek között Ady Endre, Radnóti Miklós és József Attila verseire, és ezeken dolgozva új hangzásokat, új hangszereket is kipróbáltunk.
Hivatást kaptam, hivatást kapunk. Az őszi csendet mindig szerettem, a befelé fordulás időszakának élem meg. Ebben a csendben sokszor kapok hívást és kísértést. Hívást a szolgálatra, kísértést arra, hogy mást tegyek helyette. Hálás vagyok a feladataimért és a családomért. Hálás vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, s azért, hogy a hivatásom, szolgálatom egyben a munkám is lehet.