Jó néhány lemez és sláger után nemrégiben különleges vállalkozásba kezdtek: Otthontól fűtött tél – Tájak, ízek, Bagossy címmel „téli hangulatkönyvet” jelentettek meg. Mit takar ez a műfaj?
Az album ötlete a menedzserünktől származik, aki Németországban látott egy hasonló jellegű, téli tematikára épülő, csodálatosan fotózott szakácskönyvet. Először mi is hasonlóban gondolkodtunk, amely bemutatná a szülővárosunk, Gyergyószentmiklós és a térség gasztronómiáját. A hosszú telek, a különleges hozzávalók és a helyi szokások hatására karakteres székely konyha alakult ki errefelé, domináns többek közt a gombák, a sütőtök, az örmény fűszerek, az erdei gyümölcsök használata, a marhapörkölt különböző variációi. Ezeket a hozzávalókat és a rájuk épített fogásokat szerettük volna minél izgalmasabban tálalni a közönségünknek, annál is inkább, mert magunk is nagyon szeretünk főzni és enni. Az itteni szakácsok, cukrászok, szakemberek segítségével összeállított, hol a múltból táplálkozó, hol a hagyományokra épülő, de a mai kor elvárásaihoz igazított receptekkel azt is szerettük volna bebizonyítani, hogy a székelyföldi gasztronómia nem egy helyben toporog, hanem igenis képes a fejlődésre.
A kötet mégsem csak receptgyűjtemény lett: beszélnek benne a gyerekkorukról, a hideghez való kapcsolatukról, a hétköznapjaikról és az ünnepeikről. Mindezt az ön lélegzetelállító fotói színesítik. Nagyon kell szeretni a vidéküket ahhoz, hogy ilyen csodálattal nyíljon rá a szemük.
Nekem Gyergyószentmiklós a világ közepe, én már itt vagyok újra itthon. Először a születésemtől nyolcéves koromig éltem a városban, majd a szüleimmel Temesvárra költöztünk, középiskolába és egyetemre Magyarországon jártam, és Nyugat-Európában is eltöltöttem egy kis időt. De az erős honvágy mindig visszahúzott, ezért körülbelül tíz éve véglegesen hazaköltöztem, azóta a zenélésen, a hosszú nyári turnékon kívül nem is nagyon járok el innen sehova. Kicsit féltem tőle persze, hogy milyen lesz felnőttként itt élni, nem illúziót kergetek-e, egy olyan képet, amely csak az emlékeimben él, és a csalóka képzeletem színezi ábrándosan szépre.
Volt, hogy elbizonytalanodott a döntésében?
Egy percre sem! Sőt, egyre inkább úgy látom, nemcsak hogy én nem lehetnék a világban ennél jobb helyen, a családom, a három gyermekünk sem. És annak ellenére, hogy a zenekar két tagja, néha három is, általában Magyarországon él, biztos vagyok benne, hogy Gyergyó az ő szívükben is hasonlóan kitüntetett helyen áll. Nem tudom, más vidék esetében szintén így van-e, de az a tapasztalatom, hogy a gyergyói emberek különösen kötődnek az otthonukhoz, az itteni hangulathoz, környezethez.
Mi lehet a titok?
Szavakkal kifejezhetetlen. Egyrészt a közösség érzése: itt még tényleg mindenki ismer mindenkit, és valódi figyelemmel fordul a másik felé. Másrészt a különleges táj. Nemrégiben egy nagy közös családi kiránduláson épp arról beszélgettünk, hogy errefelé még a természetről is úgy érzed – egyszerűen, mert ezt kaptad örökül a génjeidben –, mintha a részed lenne.