Menü
„Régen rossz, ha a művészethez érteni kell” – feleli a Takács István-életművet gondozó Laczkó Pető Mihály, amikor az életmű-kiállításon valaki szabadkozni kezd, nem ért a festészethez. Abban igaza is van, hogy Takács képei mellett nehéz lenne közömbösen elsétálni, ám aligha akad olyan látogató a mezőkövesdi galériában, aki úgy lép ki a tárlatvezetésről, hogy nem érti jobban a művészetet, mint előtte.
Nincs még egy műalkotás, amely előtt ennyi időt töltöttem volna. Sokáig nem ismertem az értékét, mégis megszámolhatatlan órán át néztem a festményt. A háttérben a Golgota. Középen fehér ruhában, sugárzó tekintettel, karjait széttárva áll a feltámadt Krisztus. Közvetlen közelében gyerekek. Mellette térdel anyja, Mária. Körülöttük az evangéliumokból ismert alakok: a százados, a betegek, akiket meggyógyított. A távolból emberek közelednek. Alul a felirat: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok… Én felüdítlek titeket.” A korabeli feljegyzéseket olvasva a lakiteleki Jézus Szíve-templom oltárfreskója valamikor a születésemmel egy időben készülhetett el. Ez előtt a kép előtt voltam elsőáldozó. Itt tartottam nővérem első gyermekét a keresztvíz alá. És ezt a képet néztem nagyapám gyászmiséjén. Folytathatnám a sort, de olyan természetes részévé vált az életemnek ez a kép az arcokkal, a színekkel, hogy sohasem merült fel bennem, hogyan került oda, ki festette. Nem tudhattam, hogy ez a freskó csak egy Takács István közel háromszáz templomi munkájából. A lakiteleki hívek autóval mentek a százötven kilométer távolságban élő, mezőkövesdi művész úrért, hogy halála előtt még nekünk is megírja ecsetjével a „szegények bibliáját”.
MATYÓ NÉPMŰVÉSZ
olaj, vászon │ 170 × 225 cm
Harmincöt évvel a mester halála után most én teszem meg ezt a távolságot a szülőfalumból, hogy megismerjem a legnagyobb magyar templomfestő életművét a mezőkövesdi városi galériában berendezett kiállításon. A hétgyermekes, tősgyökeres matyó parasztcsaládba született Takács gimnazista kora óta templomfestőnek készült. Már az osztálytablóra úgy festette fel magát látnoki erővel, mint aki angyalokkal szövetségben dolgozik. Az Iparművészeti Főiskola negyedéves hallgatójaként kapta első templomfestési munkáját. Évfolyamtársaival 1926-ban először a dunaföldvári római katolikus templomot festette ki. Ezután örökké állványokon mászkált. Emberpróbáló, nehéz fizikai munka volt ez kevés fizetséggel. Az igazi művész magáért a szépségért és annak bemutatásáért él – vallotta már a pályája elején Takács; egyházművészként mindehhez személyes hitét is hozzátéve egy, a földi élettől távoli eszméért dolgozott egész életében.
Képeit gazdag képzelettel helyezte el az ország templomaiban. Keze nyomán a falak szinte megnyílnak, szabad kilátást nyitva az égi magasságokba. Ha az általa festett templomokat mind meg akarnánk ismerni, Sátoraljaújhelytől Bajaszentivánig, Besenyszögtől Bozsokig be kellene járnunk az országot. S bizonyára ennyiféle helyről érkeznek hozzám hasonlóan Mezőkövesdre megismerni templomuk festőjét, akinek fő műve az egri bazilika két kupolafreskója és a magyar stáció képei. Ha valamennyi templomot megjárnánk is, amelyet festett, még mindig csak töredékét ismernénk Takács életművének. És talán még azt sem látnánk, mennyire magyar, mennyire matyó festő Takács István. „A feladat nem az, hogy Magyarországra a művészetet behozzák, hanem hogy itt művészetet, éspedig magyar művészetet kell teremteni” – vallotta. Talán az, hogy Takács munkái oly sokak életének váltak természetes részévé, eltakarta előlünk a művész valódi nagyságát.
MATYÓ MADONNA
olaj, vászon │ 80 × 60 cm
NAIMI IFJÚ
olaj, vászon │70 × 100 cm
Bizonyára az sem segített a megítélésében, hogy épp templomfestő tevékenysége és hitvalló jelleme miatt nevét, végzettségét és korábbi sikereit az ötvenes évektől kezdve nemhogy elfelejtették, kitörölték a magyar művészet történetéből. Pedig sikerei egyházi munkáin túl is voltak bőven. A mezőkövesdi galériában elhelyezett, hét évtizeden keresztül eltűntnek hitt két monumentális olajfestményével – Íróasszony matyó lányokkal (170 × 224 cm) és Kislegény pergőtűzben (182 × 224 cm) – két egymást követő évben is elnyerte az Esterházy-díjat a népi életkép kategóriában. A térhatás, az anyagszerűség érzékeltetése és a közel életnagyságú karakterábrázolások laikus szemnek is bizonyítékát adják a zsenialitásnak. „Talán nincs is olyan alkotása, amelyben ne lenne valami jellegzetesen matyó. Ha másban nem, a színek bámulatos harmóniájában” – tartja róla egyik életrajzírója, Bán József. Ma már nem lehet kérdés, hogy milyen kiemelkedő szerepet vállalt Takács a matyó hagyományok megőrzésében, a matyó világ hiteles bemutatásában.
EGYSZÁL MAGAM
olaj, vászon │ 80 × 60 cm
ADVENT KÖVESDEN
olaj, vászon │ 70 × 50 cm
Egyszál magam – olvasom az egyik kép címét. A határban felejtett kukoricaszár az ég felé mered. Mellette társa megtörten, jégbe fagyva, hóval borítva. A mester korán elveszítette feleségét, majd évtizedeken keresztül özvegyemberként, egyszem lányát egyedül nevelve élt és alkotott tovább rendületlenül. Mondhatnánk, ez a kép üzenete. Ám a tárlatvezetőnktől kapott magyarázat egészen más fényben világítja meg az alkotást. A negyvenes években még ünnepelt, nemzetközileg is elismert festőművész budapesti műtermes lakását bombatalálat érte. Életművének nagy része odaveszett. A háború után Mezőkövesdre tért vissza. Templomfestő múltja és hitvalló jelleme miatt azonban valóságos ideológiai hadjárat indult ellene.
Korábbi sikereit, addigi munkáit figyelmen kívül hagyva, letagadva szó szerint kitörölték nevét a művészet történetéből. A hetvennégy éves templomfestő művészt saját szülővárosában kontáradóval sújtják. „Takács István mindezek ellenére hihetetlen lelki viharok és megpróbáltatások árán, de élete végéig óriási lelkesedéssel dolgozott tovább – vezet be az olajkép mélyebb jelentéseibe az életmű gondozója. – A bágyadt téli napfény meg-megcsillan a kukoricaszár levelein, amely egyre vékonyodó gyökerekkel próbál megkapaszkodni. Hajlottan bár, de ég felé tör. Élteti a remény. Hihetetlen alázattal nap mint nap újrakezdi a munkát.” És szavai nyomán már ennek a hősies helytállásnak, mély hitnek, a reménynek és a megmaradásnak az allegóriájaként látjuk a képet.
MATYÓ MADONNA GYERMEKEKKEL
olaj, vászon │ 80 × 60 cm
MATYÓ MENYECSKE
olaj, vászon │ 80 × 60 cm
„Nem akarok meghatni senkit gyermekkorom és ifjúságom küzdelmeivel. Nem érdekes az életem, még kevésbé a személyem. Azt szeretném, ha képeim beszélnének, mondanának valamit helyettem” – vallotta a mester. Halála előtt meghagyta lányának, tíz évig ne mutassák meg senkinek a képeit, majd az idő eldönti, hogy mennyire értékes az életmű. Bár háromszor tíz év is eltelt, mire 2012-ben Ternyák Csaba egri érsek megnyithatta az életmű-kiállítást, ma már biztosak lehetünk benne, hogy az idő neki dolgozott.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
