Utasi Péter a BaHorKa Társulat Pletykázó asszonyok című lemezén elmondja: „Amikor még kisebb legény voltam, nem értettem, hogy a leányok mit tudnak annyit beszélni, s olyan hatalmasakat kacagni. De ahogy nagyobb legény lettem, s megházasodtam, az asszonyokon kezdtem el csodálkozni: nem tudom, hogy lehetséges az, hogy ilyen sokat jártatják a szájukat, s mégsem fáradnak el soha. A legények is megbeszélik az ügyes-bajos dolgaikat, de mi azért tudunk titkot tartani.” Balogh Melinda énekes ajánlása szerint időutazásra hívják a befogadót: „mesélünk álmokról, vásárok különleges alakjairól, gyógyfüvekről, szerelmes leányokról és legényekről, táncoló kecskékről és mindenféle mulatságos dologról! Jóízű népi humorral fűszerezve tálaljuk, milyen csípős a falu szája! Játék tér-időn keresztül, falu-város felett gyermekek és felnőttek szívén át. Az évszakok változása, egy esztendő kereke ugyanolyan egységet alkotnak az ember életében, akár csak egy napunk hajnaltól alkonyatig. Egy nap alatt bárhova eljuthatunk és bármi megtörténhet velünk, ha soha nem felejtjük el, milyen jó játszani!” (Ilyesmi körforgásról ír Mircea Eliade is Az örök visszatérés mítosza című munkájában.)

Az album nem pusztán egy népzene és világzene segítségével elmondott történet, hanem összművészeti, interaktív alkotás: a szövegkönyv mellett mesematricák és memóriajáték is található benne. S hát az egész lemez egy nagy játék népdalok, mondókák, gyermekdalok szövegével, dallamával, zenéjével. A három asszony – Balogh Melinda, Horváth Sára Nina és Kaszai Lili – dalok foszlányaival, diribdarabjaival játszadozik és dobálózik ide-oda.

De mi is az a BaHorKa Társulat, amely a folkszcénában jól ismert három hölgy, az „énekes komédiások” nevével fémjelezhető (illetve az ő vezetéknevük kezdőbetűit foglalja magába a neve)? Hát: „improvizációs folklórszínház”. Vannak még itt ugyanakkor „táncos komédiások” (Utasi Péter), „hangszeres komédiások” (Babcsán Bence, ifj. Csoóri Sándor, Gárgyán Zoltán, Réti Benedek) és „vendég hangszeres komédiások” (Bede Péter, Bősze Tamás, Hegedűs Máté, Szabó-Csobán Gergő). A lemez zenei szerkesztője Csoóri Sándor Sündi, a varázslatos grafikákat pedig Szentimrey Zsófi készítette. A BaHorKa Társulat lényegében olyan társulat, mint minden vándorszínész-egyesület: nem pusztán koncerteket, hanem előadásokat tart. A Pletykázó asszonyok is ilyen előadásként született meg. A lemez négy részre, négy évszakra tagozódik: tavaszra, nyárra, őszre, télre. A tavasz a „hajnal”; a nyár a „pletykamese” s „más faluból” is van benne; az ősz az „álomutazás” a tél pedig „asszonymulatság Moldvában”, illetve „alkonyat”.

Nem pusztán Lidi néni, Rozi néni lepetyél a lemezen, hanem megidéződik a Kutyavilág, Jönnek a kecskék és belekeveredünk a Vásári forgatagba is. A Lepetye viszont mindenhol ott van – a kertben; a kapuban; a szekéren; a vasútállomáson; és a levegőben. A hajnal Égi tintával, Harmatcsókkal és Meggyespirossal színezi át az eget, a pletykamesében Dagad a pletyka, szóba kerül Komámasszony kakasa, s hát odavetnek valamit a Legényeknek is. Az álomutazáshoz Hunyd le a szemed, a moldvai asszonymulatság után pedig az alkonyat Menyegzővel és Esti tűzzel zárul.

Ha rébuszokban beszéltem, pontosabban írtam, nem hiába volt. Ha hagyják, talán elvarázsolja önöket is a BaHorKa lendületes lemeze, hiszen a mai világban ez hiányzik: a varázslat. S hát ki tudna varázsolni, ha nem három pletykázó asszony?

BaHorKa Társulat: Pletykázó asszonyok. Fonó Records, 2020