Menü
SZÖVEG: TÁBORI KÁLMÁN
FOTÓ: FÖLDHÁZI ÁRPÁD
Vörös nadrágban, sötétzöld aranyszín zsinóros mentében, vörös csákóval fején indulásra készen állnak a huszárok. „Utánam, lépés indulj!” – adja ki a vezényszót a kapitány, s a gondosan felkészített lovak lassan és méltóságteljesen lépni kezdenek a budai Vár bazaltkövekkel kirakott utcáin. A magyar huszárok három éve vették be a budai Várat, s azóta júniustól októberig a Készenléti Rendőrség lovas alosztályának irányításával működő Nemzeti Lovas Díszegysége és a különböző hagyományőrző huszár egyesületek felváltva tartanak bő egy órás járőrszolgálatot. Jelenlétük bár kétségkívül turistaszenzáció, nemcsak hangulati elem a Várban. A magyar huszár mostani, Várban való megjelenése az 1944 októberéig működő, Mária Terézia által létrehozott magyar nemes testőrség hagyományait követi. A Nemzeti Hauszmann Program keretében újjászületett Főőrség épületében Pénzes Gábor huszár alezredessel és Bottyán István ügyvezetővel – aki maga is huszár hagyományőrző – beszélgettünk.
Néhány éve megjelentek a Várban a huszárok. Kik ők, és mi a feladatuk?
Pénzes Gábor: A hagyományőrző egyesületek régóta forszírozták, hogy legyen huszárjelenlét a Várban. Három éve úgy indult el, hogy az egyesületek egymást váltva szerveztek járőrözést. Mivel civilek kezdték, mindenki a szabadidejében, a saját költségein teljesítette a szolgálatot. Ám hamar nagy sikere lett, megszerették a turisták, így elkezdett bővülni. Először a rendőrség díszegysége vett benne részt, jövőre pedig már a honvédség biztosítja a hagyományőrző huszárokat. Most még az előkészületi szakaszban tartunk. Ha minden jól alakul, március 15-én lesz a bemutatkozás nyolc lovas huszárral.
Mik ezek az értékek?
P. G.: Hazaszeretet és bajtársiasság. Bátorság és kötelességtudat. Önfeláldozás és önzetlen segítségnyújtás. Egyfajta sorrendiség, hiszen a huszárok számára sohasem az egyéni érdekek állnak legfelül, hanem mindig a közösség, a társadalom. Olyan századokon keresztül átívelő egyetemes értékrendet képviselnek, amely mindig előrevitte a társadalmakat.
B. I.: A huszárok nemcsak kiváló katonák voltak, hanem nagyon műveltek is. Sokan több nyelven – németül, magyarul, valamilyen szláv nyelven, franciául vagy angolul – beszéltek. Közülük kerültek ki a magyar nemesi testőrség tagkai, akik haladó szellemiségükkel sokat tettek az ország kulturális fejlődéséért. Gondoljunk csak arra, milyen érdemei voltak a testőríróknak – Bessenyeinek, Báróczi Sándornak – a magyar nyelv megújításában!
P. G.: Valóban, rendkívül széles látókörű emberek voltak, és képviselték mindazt, amit a huszárság megtestesít. Mert ez rengeteg elemből épül fel, amelyek egymással összefüggésben léteznek. Mint a fogaskerekek. Egyiket sem lehet kiemelni az egészből. Amikor fiatal koromban elkezdtem ezzel foglalkozni, úgy megszédültem tőle, mintha egy mély kútba néztem volna. Mint amikor leveszed a kútról a fedőt, és belenézel. Már az is óriási dolog, hogy megtaláltad a fedőt, hiszen van, aki idáig sem jut el. És ahogy foglalkozol vele, elkezd vonzani a mélység. Igazából egy élet is kevés lenne, hogy az egészet megértsük. Én most hónapok óta képzem a huszárállományt Szilvásváradon, ahol nemcsak az a célunk, hogy kiváló lovasaink legyenek, hanem hogy felvértezzük őket mindazzal a kulturális tudással, ami ahhoz szükséges, hogy tudják, kiknek az örökösei ők.
Ezeknek az értékeknek az őrzése jelenik meg a főőrség épületében is mint kiállítás. Hogyan kerültek a huszárok a Várba?
P. G.: Mária Terézia 1760-as rendelete alapján jött létre a nemesi testőrség, amely két részből állt: a darabontokból és a lovasokból. Ez utóbbit mindig huszárokból toborozták, és borzasztó nagy megtiszteltetés volt, ha oda bekerült valaki. Általában fiatal huszártiszteket válogattak, akik érdemesek voltak rá. Két-három évig teljesítettek szolgálatot, azután visszarendelték őket az alakulatukhoz. Ez idő alatt a vár védelme volt a feladatuk. Emellett magas szintű szakmai és értékrendbeli képzést kaptak, ami óriási presztízst jelentett. Nem véletlen, hogy az 1848–49-es szabadságharc meghatározó tagjai közül többen is testőrök voltak, például Görgey Artúr is. Elit alakulatnak számítottak.
B. I.: Az épület kívülről a korabeli állapotokat mutatja, belülről pedig olyan funkciót kerestünk, amely visszautal arra a korszakra, amikor valóban a magyar királyi darabont testőrség pihenőhelye volt. Ha azt mondjuk, a huszár a legmagyarabb fegyvernem, akkor a kávéház a legmagyarabb vendéglátóhely. Így lent a korszakra utaló és arról mesélő képekkel, kávékkal és ételekkel várjuk a vendégeket, fent pedig kiállító- és rendezvénytereket alakítottunk ki. Gáborék, a hagyományőrző huszárszövetséggel valamint lelkes magángyűjtőkkel arra törekszünk, hogy megfelelő módon és hitelesen legyen képviselve az a gazdag katonai és kulturális örökség, amely az épülethez kötődik.
P. G.: Nem voltam még itt én sem. De jó látni a képeket a régi testőrökről. A rendszerváltás előtt titokban cserélgettük mint relikviákat egymás között, mert nem volt szabad emlékezni rájuk. Azt mondták egyébként, hogy a magyar lovas testőrnek van a világon a legszebb egyenruhája. Az a párduckacagányos volt a testőrviselet, amit azon a nagy képen látni. Több itt látható testőrrel még találkoztam is, és szinte mindenkiről tudom, kicsoda.
B. I.: Azért is vannak kitéve a fotók és az egyenruhák, hogy ilyen történeteket el lehessen mesélni. A legendák fontosak, mert hozzánk tartoznak, és elmondanak rólunk valamit. Amerikában nagyon megtanultam a storytelling jelentőségét. Mondd el a történeted! – ott ezt tanítják. Az amerikaiaknak van tíz jó történetük, amit tízezerszer elmeséltek már, nekünk, magyaroknak tízezer kiváló történetünk van, amit tízszer sem meséltünk el.
A turisztikai látványosságon és a hagyomány megmutatásán túl ezek szerint van valós funkciójuk is a huszároknak?
P. G.: Természetesen, hiszen a várőrséget mindig valós testőralakulatok adták. És akiket ma az angol Household Cavalry tagjaiként ismerünk, és lóháton, tradicionális egyenruhában látunk a királynő mellett, ők is igazi katonák, a hadsereg kötelékében ezredszinten szolgálnak. A protokollnak pedig azért van jelentősége, mert borzasztó módon emeli a tradíciót és a presztízst. Egy-egy ilyen alakulat mindenhol olyan értékeket és szellemiséget őriz, ami több száz éven át megállta a helyét, és azóta sem változott. Minden hadseregnek fontos a nemzeti hagyomány ápolása, mert az saját katonai mivoltának pozitívumaira épül. Ettől lesz minden katona büszke arra, hogy szolgál. Ez pedig visszahat a hadsereg azon részeire is, amelyek tényleges katonai funkciókat látnak el.
B. I.: Jelenleg is számos magyar mintára szervezett, ma is harcoló huszár alakulat van a világon. Többek között Kanadában, Hollandiában, Dániában, Angliában, Franciaországban és az Egyesült Államokban. Mindegyikük büszke magyar eredetére.
P. G.: A Rákóczi-szabadságharc után emigrációba menekülő huszártisztek alapították őket. A tradíció ápolását mutatja, hogy az 1. számú Bercsényi huszárezredben Franciaországban a mai napig magyarul éneklik a Gyönge violának eltörött az ága kezdetű indulójukat, és a vitézkötést a címerükben magyar dísznek hívják. Ezek mind harcoló alakulatok. Olyan feladatokat látnak el, ami a huszártevékenységnek hagyományosan része volt: felderítés, biztosítási feladatok, információszerzés vagy akár csapásmérés is. A szellemiségük huszárszellemiség, amelyet büszkén vállalnak.
B. I.: Fura módon ők jobban tartják a tradíciót, mint mi, magyarok. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt hazahozzuk. Ne csak ott legyenek büszkék ránk, hanem mi is magunkra!
Említette példaként az angol testőrséget, amelynek szintén nagy hagyományai vannak. Miben más a magyar huszár, mint más nemzeti jellegű katona? Miért számít hungarikumnak?
P. G.: A huszárság több száz éven keresztül markánsan meghatározta a magyar haderőt, emellett olyan hagyományt is teremtett, amely mélyen átszövi a magyar kultúrát, és a nemzeti identitás fontos részét képezi: jelen van a népmesékben, a népdalokban, a népművészetben. Sehol máshol nincs példa arra, hogy egy katonatípus ilyen módon beszivárogjon a nemzeti kultúrába, köztudatba, divatot teremtsen, és a néprajzba is bekerüljön. Sem a kozákoknál, sem a lengyel ulánusoknál – amelyek szintén nemzeti jellegű katonatípusok – nem figyelhető meg. Ez magyar specialitás.
B. I.: A modern hadviselésnek és honvédelemnek fontos eleme kell legyen a kultúra- és örökségvédelem. Azért szeretem a huszárkultúrát, mert rajta keresztül jól lehet közvetíteni a hon- és népismeretet, a hazaszeretetet. Hogy jobban megismerjük a kultúrát, amelyben élünk, és azokét a nemzetekét is, amelyekkel együtt élünk. A testőrséghez a magyar Szent Korona országaiból toborozták a tagokat. Tehát voltak horvát, szlovák és más felmenőkkel rendelkezők is, hiszen mindenki magyarnak számított, aki a korona népéhez tartozott. Ezeken a közös örökségeken keresztül a szlovákokkal, lengyelekkel, horvátokkal, csehekkel a jövőnket is össze tudjuk kötni. Ez híd lehet a Kárpát-medence népei, a visegrádi négyek és a világ más országai között.
P. G.: Tényleg, nem is gondoltam bele, de valóban van politikai vonatkozása is ennek. Abban is időtlen értéket mutat fel, hiszen az együttműködés ma is ugyanolyan fontos, mint kétszáz éve.
B. I.: Minden nép büszke lehet arra, amit létrehozott. Csakis egymás kölcsönös tiszteletével és elismerésével tudunk előremenni. Az egész régió együttműködve. Mi, magyarok lehet, hogy csak tizenötmillióan vagyunk a Kárpát-medencében, de a testőrök között is elég volt néhány író, aki olyan tüzet gyújtott, ami egy egész kulturális forradalmat indított el.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
