Menü
Szöveg: Kéri Gáspár
Fotó: Magyar Nemzeti Galéria
Magyarországon angol szociális művészetnek is nevezték a 19. század közepén kibontakozó preraffaelita mozgalmat, amely fél évszázaddal később jelentős hatást gyakorolt a magyar képző- és iparművészet fejlődésére. Ma ezt az időszakot a magyar művészet egyik aranykoraként tartjuk számon.
Júniusi lapszámunk Anziksz rovatában mutattuk be Walter Crane-t, a preraffaeliták harmadik generációjának tagját, aki 1900 őszén egy hónapra Magyarországra látogatott. Iparművészeti múzeumbeli kiállítását és az országban, többek között Kolozsváron és Kalotaszeg környékén tett utazásait jelentős sajtóvisszhang, illetve a honi művészeti élet friss törekvéseit számba vevő, termékeny diskurzus kísérte. A századfordulón alkotó hazai művészek, köztük a szecesszió képviselői Crane látogatásával igazolva látták mindazt, ami a nyugati kultúrkörben ekkor már evidencia volt: ki kell lépni a karót nyelt, kiüresedett akadémikus közegből, közelíteni az építészetet, a képző- és iparművészetet az aktuális társadalmi kérdésekhez többek közt a tolsztojanizmus és a keresztényszociális gondolatiság jegyében. A szerteágazó népi motívumkincs beemelése a magas művészetbe szintén ekkorra tehető.
Rippl-Rónai József │ Patakiné arcképe 1892 │ olaj, vászon │ 460 × 380 mm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A Magyar Nemzeti Galériában augusztus végéig látogatható Vágyott szépség – Preraffaelita remekművek a Tate gyűjteményéből című kiállítás a londoni Tate Britainnel való együttműködésben született, és az eddigi legteljesebb magyarországi bemutatkozása az angol preraffaelitáknak. Az 1848-ban alapított Preraffaelita Testvériséghez (Pre-Raphaelite Brotherhood) tartozók újszerű látásmódja nemcsak az impresszionisták művészetét előlegezte meg, a századvégi szecesszió előképeként is tekinthetünk rá. A mások mellett Dante Gabriel Rossetti és John Everett Millais által 1848-ban létrehozott irányzat a Raffaello előtti itáliai reneszánszban és az azt megelőző középkorban kereste kapcsolódási pontjait. A testvériség 1853-ban felbomlott, ám elvei a Művészet és Kézművesség (Arts and Crafts) mozgalomban, többek között a költő és képzőművész William Morris és a teoretikus John Ruskin hathatós közreműködésével éltek tovább s teljesedtek ki hivatalos színtéren, új lendületet adva a nyugati világ, benne a századforduló magyar művészetének.
Gulácsy Lajos │ A Varázsló kertje (Varázslat) 1906–1907 │ olaj, vászon │ 855 mm × 630 mm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Ezeket a hazai hatásokat tárja a közönség elé a Nemzeti Galéria preraffaelita kiállításának kísérőrendezvénye. Az utópia szépsége – Preraffaelita hatások a századforduló magyar művészetében című tárlat anyagát Plesznivy Edit kurátor számos hazai gyűjteményből válogatta össze. A preraffaeliták és az Arts and Crafts törekvéseihez a Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor festőművészek által 1901-ben alapított és 1921-ig működő gödöllői művésztelep kapcsolódott leginkább. A tolsztojanizmussal és a vallásos festészet megújítását hirdető osztrák–német nazarénus csoport törekvéseivel rokonszenvező művészkolónia az autonóm és alkalmazott művészetektől az iparművészeten át a családi kötelékek fontosságáig komplex, a korban kifejezetten modernnek számító szemléletet képviselt. Idővel a hivatalos kultúrpolitika is felismerte a gödöllőiek fontosságát, akik a magyar szecesszió indikátorává váltak. A mostani tárlaton emblematikus festmények, gobelinek, számos fotó és levél segítségével pillanthatunk be a működésükbe.
A korszak magyar festészetének egyik legtitokzatosabb, valójában semmilyen irányzathoz nem sorolható alkotója volt Gulácsy Lajos, aki szintén meghatározó műveivel képviselteti magát. A századfordulótól másfél évtizeden át Olaszországban élő festő, aki az itáliai reneszánsz korai időszakának, benne Dante Alighieri műveinek bűvkörében alkotott, saját univerzumot épített. Kevésbé festményei egyedi, gyakorta látomásos világára, inkább szellemiségére volt hatással az akkoriban Olaszországban is népszerű preraffaelita mozgalom. Az Oscar Wilde képviselte esztétikai modernség ugyancsak foglalkoztatta, amit az író műveihez készített illusztrációi bizonyítanak.
Nagy Sándor │ Kettős arckép 1907 körül │ olaj, vászon │ 400 mm × 572 mm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A 19. század magyar művészetét elsősorban osztrák, német és francia befolyások alakították, e hegemónia azonban látványosan megtört az angol hatások századforduló környéki megjelenésekor. Mindez Kós Károly esetében például építészeti téren, de a képzőművészetben, az iparművészetben, valamint az irodalomban is látványosan tetten érhető volt. Rippl-Rónai Józsefre valószínűleg már a párizsi években, a posztimpresszionista Nabis csoport tagjaként befolyással voltak a preraffaeliták nézetei, és festőművészeink körében az elsők között ő vallotta, hogy egy plakátot, gobelint vagy hétköznapi használati tárgyat egyforma műgonddal kell megtervezni. Az utópia szépsége kiállítás bemutatja az angol esztétizmus Ferenczy Károlyra gyakorolt hatását is, valamint Kozma Lajosnak később a modernizmusban kiteljesedő korai szecessziós illusztrációit. A tárlat egésze pedig fontos tanulsággal is szolgál. A bemutatott korszak akadémizmust preferáló hazai közízlése gyakran megmosolyogta az új stílustörekvések magyar képviselőit. Ha nem lett volna egy szűk mecénásréteg és néhány jelentős pártfogó a kultúrpolitikai közegben, akkor ma nem beszélhetnénk a honi művészetnek erről a nemzetközi kitekintésben is jelentős korszakáról.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
