Péliföldszentkereszt a magyar szalézi bölcső. Szerzetesei ugyanis 1913-ban érkeztek az országba – tudjuk meg a tartományfőnöktől –, de abban az időben Ferenc József nem engedélyezte új rendek megtelepedését. A bíboros azonban titkon felajánlotta nekik a kis kelet-gerecsei zarándokhelyet, gondolván, hogy az erdő mélyén békében munkálkodhatnak a testvérek. Ennek a mozzanatnak állít emléket a templom bejáratánál, dús fák rejtekében a „Megérkeztünk, 1913” feliratú szikla. A bíborosnak igaza lett, az uralkodó halála után nyilvánosan működhetett a rend, az ötvenes években pedig csaknem háromszáz szalézi szerzetes szolgált itthon.
Hogy mit is jelent a szaléziak esetében a szolgálat, arról János atya már a hívogató, halványsárga templomban mesél. A szerzetesrend alapítása Bosco Szent János, Don Bosco nevéhez fűződik, aki saját és közössége céljává a fiatalok oktatását és nevelését tette. Mindezt egyszerű, derűs, kreatív légkörben, de mély lelki életből táplálkozva képzelte el. „Don Bosco azt tanította, és mi is azt szeretnénk megmutatni a fiataloknak, hogy lehet szórakozni Isten megbántása nélkül is. »Kiabáljatok, ugráljatok, csak bűnt ne kövessetek el!« Így nevelte Isten szeretetére a gyerekeket. Szabadon, mégis az önismeretre, lelkiismeretességre sarkallva, mert tudta, ha önmagukkal tisztában vannak, akkor a többi is menni fog. Ez a hozzáállás az alapítónk hatalmas ajándéka, amit máig csodálunk” – vallja a tartományfőnök.
Don Bosco nevelési stratégiájának – amely alapján a szalézi iskolák, óvodák, ifjúsági közösségek máig működnek – másik fontos eleme a megelőző módszer. „Ennek a jelenlét a kulcsa. Jelen vagyunk a fiatalok tevékenységeiben, a mindennapjaikban, a játékban. Elérhetők vagyunk, ami által ki tud épülni az a bizalom, ami látni engedi az örömeiket, fájdalmaikat. Ezáltal hamar fel tudjuk ismeri, ha valami gond van, és jobban tudjuk kísérni őket a Jóisten felé vezető úton. A fiatalok megtapasztalhatják, milyen egy családias, biztonságos közegbe tartozni, milyen felemelő Don Bosco mellett lenni. Az alapítónk személye a Krisztusra mutató légkör szimbóluma, mi pedig éltetjük őt. Rengeteget mesélünk róla, mintha ma is az életünk része lenne. Szerencsére tizenkilenc kötetben megvan minden viselt dolga, ami segíti érthetővé tenni őt az embereknek.”