Gyulai Líviusz grafikusművész lassan egy éve nincs közöttünk. A technikai bravúrjairól, mély gondolatiságáról és határozott iróniájáról ismert alkotó egyedi és megismételhetetlen univerzuma azonban itt maradt velünk, munkáiból a hónap végéig a Műcsarnok kamaratermében látható válogatás.

Ha egy kicsit szétnézünk az otthoni könyvespolcainkon, akkor a legkevésbé sem lehetetlen vállalkozás néhány Gyulai Líviusz illusztrálta kötetre bukkanni. Nálunk ott van rögtön Verne Gyulától a Grant kapitány gyermekei, Heinrich Bölltől a Biliárd fél tízkor, Cervantestől a Don Quijote, majd egy kicsit magasabb polcon, igen előkelő helyen Weöres Sándor Psychéje. Aztán a gyermekeknek (is) szóló művek között máris látom Szép Ernő Egyszer volt Budán kutyavásárát és Mikszáth Kálmán Hókirályát, hogy egy gyors kanyarral a nappaliba érve August Strindberg Álomjátékába és Honoré de Balzac Pajzán históriáiba szaladjak bele. És a sort hosszan folytathatnám, hiszen a grafikus több mint fél évszázad alatt született könyvillusztrációinak száma sok tucatra tehető. Ezért jobbnak látom behúzni a féket, és arra biztatni az olvasókat, hogy e cikk elolvasása után ők is járassák körbe tekintetüket a családi könyvtár polcain.

Gyulai Líviusz művészete természetesen nem csak a könyvek felől közelíthető meg, ám kétségtelen, hogy azon hazai alkotók közé tartozott, akiknek sajátos világa rendkívül széles közönséghez jutott el az eltelt évtizedekben. Ezeken az oldalakon nem először írom le – most az ő esetében –, hogy munkássága senkivel és semmivel nem összetéveszthető. Amint megpróbáljuk értelmezni az életművet, első pillantásra valamiféle különleges archaizáló világgal találkozunk, amelyben reneszánsz és barokk mesterek kézjegyei, a klasszicizmus és a romantika sajátos atmoszférája, valamint a 19. század végi hangulat és formavilág egyaránt felfedezhető. Ám ha kicsit is elmerülünk az univerzumának a részleteiben, hamar szembetűnik, hogy számára az archaizálás hatékony eszköz volt ahhoz, hogy a különböző korok grafikai stílusait sajátos posztmodern gesztussal elegyítse. Technikái mindamellett az előző félezer év hagyományos grafikai eljárásait követték, legyen szó fa- vagy linómetszetről, rézkarcról, litográfiáról.