Hogyan dolgoznak a bohócdoktorok?
A kórházakba és idősotthonokba, amelyekkel szerződésben állunk, minden héten ugyanazokban az időpontokban megyünk, mindig párban dolgozunk. Maga a bevetés – ahogy nevezzük – a személyzettel való konzultációval kezdődik, hiszen fontos, hogy birtokában legyünk az aktuális információknak, és tudjunk minden speciális dologról, amire figyelnünk kell. A terápiás hatás leginkább abban fogalmazható meg, hogy egy alapvetően kiszolgáltatott helyzetben lévő ember szorong, és mi ezt a szorongást igyekszünk oldani.
Lelkileg megterhelő lehet a munkájuk, hiszen biztos, hogy nagyon kemény pillanatokat is át kell élniük.
Bizony, ezért is fontos ehhez a munkához a színészi eszköztáron túl mind a hivatástudat, mind a szakmaiság. Könnyen bele lehet csúszni abba a gondolatiságba, hogy én milyen jótét lélek vagyok, hogy másokon segítek, miközben csak a saját lelkiismeretemet ápolom. Folyamatos a pszichológusi kontrollunk, mert gyakran kiégéssel, fáradtsággal, bizonytalansággal jár a munkánk. Fontos a megújulási képesség és az, hogy egyáltalán el tudjam fogadni a hasznát annak a missziónak, amelyben részt veszek. Sok nehéz pillanatom volt nekem is, főleg az elején. Ahogy nő a gyakorlatos évek száma, annál kevésbé érzem azt a fajta bizonytalanságot, hogy nem jó vagy nem elég jó az, amit végzek. Valójában az az érdekes, hogy amikor elkezdtem, azért szerettem meg, mert ez a munka teljes embert igényel. Ugyanúgy szükség van a színészi munkámra, a dramaturgi látásmódomra, az improvizációs készségemre, mint arra, hogy milyen ember vagyok, és hogyan tudok szembenézni a problémákkal, milyen megoldási javaslatokat tudok ajánlani – nem direkt módon, hanem a játék természetén keresztül – a gyerekeknek és a felnőtteknek, akikkel találkozom.
Tulajdonképpen mi a küldetésük?
Valójában egyfajta szemléletről, derűről van szó. Nem is a nevettetést emeljük már ki, amikor a missziónk lényegéről beszélünk, hanem a megérintést és a megérintődést. A szorongást azzal oldjuk, hogy picit másfajta életszemléletet, viselkedési formát, a világ játékos természetét adjuk abba az elég praktikus rendszerbe, amelyet az orvosoknak a protokoll szerint és a gyógyulás érdekében kötelező működtetniük. Azért dolgozunk, hogy az emberek jobban érezzék magukat, és meglássák az adott helyzetben annak a lehetőségét, hogy jobb is lehet.