Menü
Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi Árpád
Szent Márton hegyén ezeréves múltú lelki és szellemi műhely magasodik. Egy hely, ahonnan messzire látni, és messziről látszik – vallja Ásványi Ilona, a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár első világi és egyben első női igazgatója. A világörökségi helyszín múltjának és jelenének értékeit lelkiismeretesen gondozó vezetővel különleges sétát tettünk a bencések otthonában.
A Pannonhalmi Bencés Főapátság kanyargós folyosóin követjük a láthatóan minden helyiségben otthonosan mozgó könyvtárvezetőt, aki úti célunk előtt két rövid kitérőre invitál bennünket. „Hadd mutassam meg az egyik kedvenc helyem!” – mondja lelkesen Ásványi Ilona, ajtót nyitva a gyönyörű, háromhajós bazilika épületébe. Mielőtt tekintetünk megpihenne a merész egyszerűséggel felújított tereken, különösen a szentély kerek ablakán, kalauzunk egy oldalra eső padra mutat: „Sokáig innen követtem a liturgiát. Pannonhalmának mint munkahelynek nagyszerűsége a templomközelség, hogy bármikor átjöhetek ide imádkozni. Később egy atya megkért, hogy inkább a középen lévő padsorokat válasszam, ne ücsörögjek a sarokban holmi kriptokeresztényként” – mosolyog. A padoktól aztán az ambóig, azaz a felolvasóállványig vezet az utunk, hiszen a főapátsági könyvtár vezetője számos egyéb tevékenysége mellett felolvasni is szokott a szentmisén, sőt évek óta gyakorolja a novíciusokkal az értő felolvasást, jelenleg pedig új feladatként beszédtechnikát és magatartás-kultúrát tanít a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Ahogy körbejárjuk a templom tereit, hamar kiderül, hogy idegenvezetőnk az építészetben is jártas: „A bazilika hármas, hierarchiát is tükröző eltolt szintjeit összeköti egy izgalmas anyag, a Jelenések könyvéből is ismert ónix. Ebből készült a templomban a Krisztust jelképező oltár, a keresztelőmedence, az ambó teteje, és amire már felfigyeltek, a szentély ablaka is” – magyarázza, miközben az északi oldalon látható Szent Benedek-kápolna felé sétálunk. Ennek az Ilona számára szintén kedves, kissé rejtett helynek könyvtári vonatkozása is van. Itt található ugyanis Tolnai Máté főapát nyughelye, aki az első zsolozsmáskönyvet nyomtattatta Pannonhalma számára.
Ásványi Ilona 1990-től könyvtárosa, majd helyettes igazgatója, 2018-tól pedig igazga- tója a tihanyi apátság alapítólevelét is őrző Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárnak. Emellett könyvtári referens az Országos Katolikus Gyűjteményi Központban, és jelenleg is elnöke az Egyházi Könyvtárak Egyesülésének. Munkájáért 2010-ben Könyvtárügyért díjban, 2011-ben pedig Szinnyei József-díjban részesült
Utunkat folytatva a sekrestyében a jelentését magában hordozó stációhoz érkezünk. Oda, ahol a bencések csendben megállnak a templomba való bevonulás előtt. Kis időre mi is lelassítunk, és láthatóan Ilona is eltűnődik egy pillanatra. „Nagyon szeretek kinézni az ablakokon. Nem egy szokványos munkahely, igaz?” – kérdi, mielőtt továbbindulnánk. A könyvtárost és gondolatait követve hamarosan a barokk ebédlőben találjuk magunkat. „Az utolsó megállónk a cél előtt” – ígéri kedvesen. Ez a hely azért különleges számára, mert évente kétszer, Szent Márton és Szent Benedek ünnepén az apátság munkatársait is meghívják ide közös étkezésre. „Mivel én éppen Szent Benedek napján születtem, talán ez a legszebb ajándék, amit kaphatok” – osztja meg velünk. Az étkezőt magunk mögött hagyva a gyűjteményi folyosón át Magyarország legrégebbi könyvtára felé tartunk. Ekkor már biztosak vagyunk benne, hogy Ilona egy különleges időutazásra hívott minket.
„Íme az én birodalmam” – köszönt bennünket a klasszicista teremkönyvtár közepén büszkén mosolyogva, Bartók Béla híres operájára utalva. Látszik, hogy otthonaként tekint a kincsekkel teli épületrészre. Mi pedig éppen ezért megyünk, megyünk utána. Megtudjuk többek között, hogy a könyvtárépület 1835-ben készült el, az első fázisban Engel József Ferenc, a másodikban Packh János volt a tervező, a belső díszítés pedig Josef Klieber bécsi művész keze munkája. Hozzá köthető a Kazinczy Ferenc által élénken kritizált Pallasz Athéné-freskó, valamint Szent István és I. Ferenc szobra is. Ennél még izgalmasabb, hogy kiderül: a gyűjtemény múltja egészen 996-ig nyúlik vissza. „Hiszen a kolostor és a könyvtár egyértelműen összefügg. Ezt igazolja Szent Benedek regulája is, amely előírja, hogy a szerzeteseknek a nap és az év bizonyos részét olvasással kell tölteniük. Az első hivatalos forrásdokumentum azonban már Szent László korabeli, egy 1090 körül keletkezett könyvjegyzék. Ez az első magyar könyvkatalógusnak is nevezhető oklevél számunkra különösen érdekes, hiszen nemcsak vallásos, hanem profán irodalmat is tartalmaz, ami a bencések nyitottságát tükrözi” – meséli Ilona.
Ásványi Ilona bár ideje nagy részét a könyvtárban tölti, a bazilika és a barokk ebédlő is kedves helyszín számára. Előbbi a templomközelség, utóbbi pedig a Szent Benedek ünnepére eső születésnapja miatt különleges. Mint mondja, évente kétszer, többek között ezen a napon, az apátság munkatársait is meghívják ide közös étkezésre – ez számára felér a legszebb ajándékkal
A középkori magyar műveltséget megalapozó rend sok veszteséget megélt, működésére II. József 1786-os feloszlató rendelete mérte a legsúlyosabb csapást. „A bencések története 1802-ben indult újra, új feladatot vállalva: predicate et docete, azaz hirdessétek az evangéliumot, és tanítsatok!” – meséli könyvtári vezetőnk, majd hozzáteszi, többek között az oktatási tevékenységnek is köszönhető, hogy a rend visszaállítása után a könyvmennyiség ugrásszerű növekedésnek indult. A mai gyűjtemény így már közel négyszázezer műből áll, gondozásukat Ásványi Ilona több mint harminc éve segíti szakértő munkájával. „Az egyik legfontosabb feladatomnak azt tekintettem és tekintem ma is, hogy ez a könyvtár ne csak múzeum legyen, hanem korszerű szolgáltatásokat nyújtó szakkönyvtár is” – magyarázza.
A kérdésre, hogyan kezdődött ez a korántsem könnyűnek tűnő feladat, látszólag egyszerű a válasz: „Vezetettnek gondolom az életem. Középiskolás koromban egy irodalmi est kapcsán jártam először Szent Márton hegyén. A látszólag környezet- és természetvédő műsor csúcspontját Mezei András Lesz-e bárka? című költeménye jelentette, amelyet én szavaltam. Valahogy így hangzott: »De lesz-e föld az Araráton, / a füst fölött egy zöld mező, / ahol a ritkás levegőben / zihálva, de él a tüdő? // Lesz-e bárka, mely megtelik majd / minden égi és földi fénnyel? / Visszatérnek-e madarak / csőrükben oxigénnel?«” – idézi fel nekünk Ilona. Elmeséli, csak felnőtt korában tudta meg, hogy e néhány sor és Bartók Bélának az esten elhangzó Concertója miatt figyelte őket a rendőrség. „Az előadás után a gimnázium igazgatója, Korzenszky Richárd atya meghívott bennünket uzsonnára. Természetesen ott volt velünk Z. Szabó László magyartanárom is, aki kedvesen megjegyezte, milyen sok kutatnivaló van az itteni könyvtárban. Azt hiszem, ha nem is tudatosan, de ezt a mondatot elég komolyan vettem, és később – a főiskolai évek alatt – vissza is tértem e falak közé könyvtári szakmai gyakorlatra és a szakdolgozatommal kapcsolatos kutatásokat végezni” – emlékszik vissza.
Ásványi Ilona 1990-ben lett az iskola és az apátság munkatársa. Bár a helyszín és a vallásgyakorló élet nem volt idegen számára, nőként különleges feladat szerzetesi közegben munkálkodni. „Ez az »asszony a hegyen« jelenség valóban érdekesen hathat egy kívülálló számára. Ám ma sincs, de főként az első években nem igazán volt időm ezen gondolkodni, hiszen egymást érték a magam elé kitűzött feladatok” – mondja. Ezt nem is nehéz elképzelni, hiszen a főiskola után elvégezte az egyetemet, tanult teológiát, könyvtári szakértő és szakfelügyelő lett, tevékenyen részt vett az Egyházi Könyvtárak Egyesülése munkájában, amelynek jelenleg az elnöke, minőségmenedzsmenttel, állományvédelemmel foglalkozik. Pályája meghatározó állomásának mégis a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár igazgatását tekinti. „A női vezetők a szívükkel és a lelkükkel is vezetnek, és ezt olykor megkínlódják. A nehézségek idején azonban arra gondolok, hogy Pannonhalma ezeknél jóval többet jelent. Mindig van egy mottóm, amely az egyesületi elnökségi ciklusaim alatt kísér. Az első ez volt: »Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt« – osztja meg velünk munkája vezérfonalát a könyvtárigazgató. Mint mondja, a bibliai idézet folytatása még lényegesebb: – »Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.«”
Így, feladatként tekint Ilona az életre: „Úgy gondolom, a legfontosabb az önismeret, az alázat és a tapintat minden és mindenki iránt. A feladat nem más, mint szolgáló szeretettel tevékenykedni mások javára. Sok kérdésre most kapok választ: azért kellett verset mondanom és felolvasnom gyerekként a templomban, hogy most »szép magyar beszédet« tanítsak. Azért kellett tanárnak készülnöm, hogy most ebben a környezetben különféle szervezeteket vezessek. Győrffy Ákos költő írta rólam egy program után, hogy úgy beszélek az apátság történetének korabeli szereplőiről, mintha élnének. Igaza van. Rendkívül megérint, amikor egy-egy bencés hagyaték feldolgozása során könyvként kinyílik előttem egy ember élete” – fogalmaz. Ilona bár azt mondja, tárgyakhoz, helyszínekhez nem igazán kötődik, a körülötte lévő csodákra nem tud elfogódottság nélkül tekinteni. „Örök otthonunk az égben van, földi utamon azonban azt az ajándékot kaptam, hogy mindennap kincseket vehetek a kezembe: egy 13. századi Szentírást vagy épp Kazinczy Ferenc és Széchenyi István kézírását. Ilyenek között élni és ezekről mesélni kegyelem.”
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
