Menü
Rousseau pedagógiai értekezései Magyarországon is nagy hatást fejtettek ki, így a Festetics családban is a francia filozófus elvei által ihletett tanító irányította az 1785-ben született László nevelését. De milyen felnőtt cseperedett a főúri sarjból?
ean-Jacques Rousseau így kezdi Emil, avagy a nevelésről című, nagy hatású regényét: „Minden jó, amidőn kilép a dolgok alkotójának kezéből, de minden elfajul az ember kezei közt.” E kijelentésével a filozófus többek között Szent Ágoston azon elképzelésével is szembement, miszerint az ember eredendően bűnös: szerinte a gyermek ártatlan, csupán a környezete teszi romlottá. A mű nagy sikert aratott a korban, a szerző elvei Európa-szerte követőkre találtak. A könyv középpontjában egy kitalált gyermek, Emil nevelése áll, megismerhetjük annak filozófiai hátterét, és Rousseau praktikus tanácsokkal is ellátja az olvasót a történetben szereplő nevelő személyében.
A szerző szakít azokkal a merev nevelési elvekkel, amelyek a 18. századot jellemezték, a gyermek születésekor fennálló harmonikus állapotot tekinti természetesnek, és az ahhoz való visszatérést szorgalmazza. A természetes nevelés általa lefektetett alapelve szerint a nevelő feladata, hogy a gyermek elemi szükségleteit kielégítse, amint pedig lehetősége nyílik rá, tanítsa meg annak önálló kielégítésére. Célként határozta meg, hogy a gyereket megtanítsa arra, hogy a „lelke mélyén tartalékul elhelyezett” képességeket egyre inkább kibontakoztassa. Vallotta, hogy „nyilvános nevelés nem létezik többé”, mert nincsen haza, ilyen értelemben pedig honpolgárok sem léteznek. Felvetődik a kérdés, hogy akkor mi a nevelés célja, ha nem az, hogy a gyermekekből tisztes honpolgárok váljanak. Az író válasza így szólt: „Élni – erre a mesterségre akarom megtanítani. Beismerem, hogy ha kezemből kikerül, nem lesz ő sem bíró, sem katona, sem pap. Először is ember lesz.” Ezenfelül leszögezte: „Boldognak kell lenni, kedves Emil, ez minden érzékeny lény célja; ez az első vágy, amelyet belénk oltott a természet, és az egyetlen, amely sohasem hagy el bennünket.”
Ezen gondolatok meghatározták a század új irányzatokra nyitott arisztokráciájának elképzeléseit a nevelésről, illetve a fiatal tanárok gyakran e nézetek hatása alatt kezdték meg oktatómunkájukat egy-egy főúri családnál, ha nem is olyan radikálisan, ahogy Rousseau hirdette. Nem történt ez másként Magyarországon sem. Festetics György nevelőt fogadott László fiához a filozófiailag igencsak felkészültnek bizonyuló Takáts József személyében. Főként Rousseau német közvetítőire, a filantropistákra hagyatkozott, akiket „nevezetes új nevelőkként” aposztrofált, és ismerte a legfrissebb magyar kiadványokat is.
Festetics László nevelését két szemszögből is megismerhetjük, hiszen apjának és tanárának elképzeléseit is megőrizte a család levéltára. Takáts József összefoglalta Festetics Györgynek, hogy mit gondol a nevelésről, a gróf pedig leírta a tanítónak, hogy mit vár el tőle.
Fasor a keszthelyi Festetics-kastély parkjában. Takáts József Festetics László nevelésének első szakaszát a természet megismerése révén képzelte el
Takáts megközelítése szerint az első számú feladat a test nevelése, majd a helyes erkölcsiség kialakítása, és csak a harmadik helyen állt az értelem formálása, a tudományos ismeretek elsajátítása. Úgy gondolta, hogy a gyermek természetes fejlődésébe nem szabad beavatkozni: „a Természet igen halkkal, és könnyű szerekkel formálja az embert: úgy a Nevelő is azon törvényt tartsa. Soha ne kívánjon a gyermekből érett embert csinálni; hanem hadd érjen meg a gyermekség előbb a gyermekben.” A testi nevelés fontosságát nem győzte hangsúlyozni, mindezt pedig a természetben, a szabad levegőn vélte a legmegfelelőbbnek. „Az eleven mozgás, a tiszta levegőég erősítik kiváltképen a testet” – írta. A szabad mozgás és szellőzés érdekében pedig javasolta, hogy a bőrsüveg fejfedő, a nyakban hordott selyemkendő, valamint a derekat övező fásli kerüljön le a gyermekről.
A szükséges testmozgás formáit a játékok, a különféle mesterségek gyakorlása, valamint a kézimunkák jelentették. A játékok kategóriájába sorolta a labdajátékokat, a tekézést és a biliárdozást. Az említett mesterségek művelése alatt elsősorban az úszást tartotta fontosnak, de utána megemlítette még a korcsolyázást, a futást, az ugrást, a famászást, végül, de nem utolsósorban a lovaglást és a táncot. Ami a kézimunkákat illeti, az asztalosságot emelte ki, mert állva kell végezni, és közben járkálni is lehet. Emellett a kosárfonást és a könyvkötést is dicsérte, a leghasznosabbnak pedig a kertészkedést ítélte. A mozgás fontossága mellett az étkezésnek is nagy jelentőséget tulajdonított. Kifejtette, hogy „csak az együgyű, nem igen töltő, hideg inkább mint meleg ételek lehetnek a gyermeknek hasznos eleségi”. Továbbá leszögezte, hogy „a cukros és fűszerszámos nyalánkságok, vagy külföldi ritkaságok, csak a költséges torkosságát nevelik, a gyomrot meg rontják, a vért hevítik”. Ezenfelül a túlzott húsfogyasztást sem javasolta, sőt megjegyezte, hogy annak szerepe van a testi indulatok idő előtti felébresztésében.
Ami az erkölcsi nevelést, „a Nevendék Szivének jóra való formálását” illeti, Takáts József ezen a területen sem szerette volna túlterhelni a gyermeket, nem annyira a hivatalos egyházi tanítást, teológiát akarta közvetíteni neki, inkább helyes moralitásra akarta nevelni. Ehhez pedig a legjobb eszköz „az olyan Történeteknek elbeszélgetése, melyekben az engedelmességnek, alázatosságnak, háladatosságnak, felebaráti szeretetnek, igazságnak, adakozóságnak, gazdálkodásnak, tisztaságnak, s több ilyen szükséges erkölcsöknek üdvözséges haszna értelmesen és gyönyörkedve foglaltatik” – írta. A nevelés első szakaszát a természet megismerése révén képzelte el, amíg a gyerek be nem tölti a nyolcadik életévét. „Minekutána az ifjú Gróf a Természet vizsgálásából, s a mindennapi társalkodásból sok hasznos dolgoknak ismeretére jutott, azoknak helyes rendbe szedéséről kelletik gondoskodni, és így halkkal a valóságos tudományokra utat készíteni” – fejtette ki. Ezek a valós tudományok pedig a historia, a geographia, az arithmetica, a religio, a psychologia, a logica és a deák nyelv voltak. A tárgyak kapcsán rövid összefoglalást adott arról, hogy miket gondol a leginkább fontosnak, illetve a tankönyveket is megjelölte, amelyeket használni akart.
Az apa, Festetics György (balra) és a fiú, Festetics László portréja
Az apa, Festetics György és a fiú, Festetics László portréja
Festetics György fia neveléséről sokkal konkrétabb elképzelésekkel rendelkezett, amit Takátsnak is meghagyott. Leszögezte, elsődleges célja, hogy fia a „jó erkölcsöt és természetes igazságot mindenkor önnön magáért szeresse s kövesse”. Rousseau társadalomból való kivonulásával nem értett egyet, fiát a közösség hasznos tagjaként, főúri örökségéhez méltónak akarta látni. Egyértelműen kifejezte akaratát afelől, hogy gyermeke a „maga Kötelességének mint ember, azonkívül pediglen a Polgári Társaságnak mint Polgártárs, és Jószágbirtokos eleget tenni tudjon és akarjon, és igy magának és másoknak boldogságára fog élni, és teremtetésének nyomos célját ekképpen el fogja érni”. Rousseau-hoz hasonlóan a boldogság elérését jelölte meg legfőbb célként, de ezt a társadalomban betöltött, családtól megörökölt szerep által gondolta megvalósíthatónak.
Ennek fényében azokat a tudományokat ítélte fontosnak, amelyek segítették fiát abban, hogy arisztokrataként és földbirtokosként egyaránt megállja a helyét. Ilyennek számítottak a pénzügyi ismeretek, hogy tudja „mit nyer, mit veszt, mivel tartozik, mire köteleztetik egy ember”, valamint a jogi és az államigazgatási tudás is. Mivel fiára a jószágokkal és a birtokok igazgatásával való foglalkozás várt, az ehhez használható gyakorlati tudás megszerzését is kívánatosnak tartotta: „szükséges lesz néki a Természet adományinak ismerete”, ugyanis az megkönnyíti a „mezei gazdaság gyümölcsös űzését”, továbbá „tudni kell néki a föld mívelésének mesterségét, az Agriculturát s Agronomiat, és az ezek által szerzett termésnek jó elkészítését, a Technologiát” – jegyezte fel. Ehhez kapcsolódóan a matematikai és mérnöki ismereteket is szükségesnek érezte. Ha mindez önmagában nem tűnne elég letaglózónak, a nyelvek ismeretét sem hagyta ki az apa, nem csupán a latint, de a németet, a franciát, az olaszt, sőt a tót és esetleg az angol nyelv elsajátítását is előírta. Ezenkívül pedig a társasági életben segítségként az esztétika, a heraldika és a diplomatika, valamint a titkosírások és a fiziognómia tudásának átadását is meghagyta Takátsnak. Végül a hadtudományokkal való barátkozást is feltette az igencsak hosszú listára.
A testi nevelést a gróf szintén elengedhetetlennek ítélte fia oktatásában, ám ezen a területen csak annyival egészítette ki a Takáts által leírtakat, hogy a lőfegyverek és a kard használatának is helyet kell kapnia a tantervben. Végül meglepő módon jóváhagyta a tanár azon tervét, hogy az ifjú Festetics Lászlót a kertészkedés és az asztalosság fortélyaira is megtanítsák, ami egy arisztokrata esetében igencsak szokatlannak számított.
A Festetics György által előírtakból láthatjuk, hogy nem a katonai pályát szánta fiának, hanem az arisztokraták udvari életére, valamint a birtokok igazgatására akarta felkészíteni. És hogy mennyiben járt sikerrel? Festetics László, folytatva apja törekvéseit, a család vagyonából jócskán áldozott a tudomány és a nevelés megerősítésére. Többek között a Ludovika és a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttét is jelentős összeggel támogatta. Emellett egy könyvtáralapítási programot is megpróbált elindítani, de ez nem járt sok sikerrel. A pénzzel nem bánt jól, de egyre rosszabb anyagi körülményei ellenére sem záratta be az apja által alapított első európai mezőgazdasági felsőfokú intézményt, a Georgikont. Az intézményben 1839-ben bevezette a magyar nyelvű oktatást, illetve a színvonal emelésésére elrendelte, hogy gimnáziumot végzett hallgatókat vegyenek fel.
Ami a magánéletét illeti, a közvetlen környezetéből ránk maradt feljegyzések arról árulkodnak, hogy folyamatosan bosszankodó, nehezen elviselhető személyiség lehetett, aki furcsa elképzelésekkel terhelte beszélgetőpartnereit. „Festetics Laci nagy malcontent, sok szamárságot beszél” – írta naplójában egyik rokona, Zichy Adél. Az egyszerű személyiségnek ugyancsak nem mondható unokatestvére, Széchenyi István sem kedvelte túlzottan: „Laci azt ajánlotta, hogy töltsek nála néhány hónapot. Inkább cukrot finomítanék a gyarmatokon. Egy második ilyen bolond nincsen a földön. Egészen bizonyos, hogy eltángálnám, ha egy hétig szorosan vele kellene élnem. Felesége, Istenemre, rászolgált a mennyországra.”
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
