Magyar csavargó képeiből nyílik kiállítás Párizsban
Szöveg: Leimeiszter Barnabás fotó: Institut Liszt / Centre Culturel Hongrois Paris
Egy ideje egyre nagyobb figyelem irányul az 1886 és 1964 között élő Szittya Emil munkásságára. A kalandos életű világcsavargó festményeiből most a francia fővárosban látható kiállítás.
Magyar Krónika 2021. februári számában közöltünk cikket a magyar művészettörténet érdekes, ám keveset emlegetett alakjáról, a huszadik század eleji avantgárd legmeghatározóbb köreiben feltűnő Szittya Emilről. Az életművét kutató művészettörténész, Gucsa Magdolna akkor arról beszélt lapunknak, a nemzetközi színtéren határozottan elkezdődött Szittya munkásságának újrafelfedezése, s valóban: a párizsi Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központban Szittya Emil, az avantgárd vagabond címmel április 22-én nyílt kiállítás műveiből. Szittya alkotásai ritkán kerülnek nagyközönség elé. Noha egész életében foglalkozott festészettel, csupán halálát megelőzően, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján nyíltak tárlatai Párizsban, Zürichben, Asconában. Ezután a nyolcvanas években Bécsben, Grazban, Aarauban, Budapesten és Szombathelyen voltak láthatók élénk színvilágú, expresszionista ihletettségű, figuratív, de erősen az absztrakció irányába mutató alkotásai. A mostani kiállítás a franciaországi hagyatékból és magyar magángyűjteményekből válogat.
A fiatal Szittya Emil arcképe 1906 körül
ismeretlen szerző │ Librairie Hutin
„Ki volt valójában Szittya Emil? Író, költő, szociológus, műkritikus, művészettörténész, festő? Anarchista, szociáldemokrata, liberális, fasiszta, antifasiszta, kommunista? Szélhámos, agent provocateur, besúgó vagy francia ellenálló? Magyar volt, zsidó, sváb, német, svájci vagy francia? Vagy szimplán csak világcsavargó? Mindez volt egyszerre. Egyes jelzők csupán vádaskodások voltak személyével szemben, másokat ő használt önmaga leírására” – olvasható a kiállítás sajtóanyagában. E hasábokon csak Szittya életének legvázlatosabb összefoglalására van módunk. Az 1886-ban szegény pesti zsidó családba Schenk Adolf néven született Szittya a századfordulón bejárta Európát, s kapcsolatba került a politikai-művészeti progresszív-alternatív mozgalmakkal – a kor művészi nagyságaitól nyüzsgő asconai nyaralóhelyen, a Monte Veritàn is hosszabb időt töltött el. Ő hívta fel elsőként a figyelmet Marc Chagall művészetére, és közeli barátja lett az író-költő-világutazó Blaise Cendrars-nak, s közös folyóiratot is alapított vele – arcképe a kiállításon és cikkünkben is látható. Emellett ő vezette be a Nyugat-Európában csavargó Kassák Lajost az avantgárdba, amint az az Egy ember életében is olvasható.
Blaise Cendrars arcképe
32,5 × 24,5 cm │ gouache, papír
Absztrakt figura
32 × 20 cm │ olaj, vászon
„Író, költő, szociológus, műkritikus, művészettörténész, festő?”
Utca központi perspektívában
30 × 44 cm │ ceruza, papír
Absztrakt tájkép
18 × 25 cm │ gouache, karton
Egy nő arcképe
46 × 29,5 cm │ gouache, papír
Arc
29 × 23 cm │ gouache, karton
Nem sokkal azután, hogy Zürichben részt vett a Cabaret Voltaire nevű dadaista műhely megalapításában, visszatért Budapestre, ahol anyagi támogatást nyújtott Kassák folyóirat-alapítási kísérleteihez. Herczeg Ferenc lapjában is jelentek meg cikkei. Az első világháború végén viharos körülmények között távozni kényszerült a magyar fővárosból, belekeveredett ugyanis a német császári hírszerzésnek dolgozó őrnagy, Hermann Konsten nevéhez fűződő zavaros kémügybe, ő Károlyi Mihály antantpártiságáról próbált kompromittáló információkat gyűjteni. Szittya Bécsben, később pedig Párizsban telepedett le, folyóiratot, könyveket adott ki, ezek közül a legismertebb a húszas években írt, Furcsaságok kabinetje című, vitriolos hangvételű visszaemlékezése. A második világháború alatt kapcsolatban volt a francia ellenállással, emellett ismerősöknek és ismeretleneknek a háború baljós légkörétől áthatott álomleírásait gyűjtötte egybe. A 82 rêves pendant la guerre 1939–1945 című kötetet néhány éve Emmanuel Carrère előszavával Franciaországban újra kiadták, ezzel kezdődött a Szittya-reneszánsz, s reméljük, előbb-utóbb hazánkban is elindul.
A párizsi kiállítást, amelynek Rockenbauer Zoltán a kurátora, június 25-éig lehet megtekinteni a Luxembourg kert mellett, a rue Bonaparte 92. szám alatt található Liszt Intézetben. A kiállításhoz kapcsolódva a Laurentin Galériában egy másik tárlat is nyílt, ahol Szittya papírra készült munkái láthatók.
Hasonló tartalmak
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.