Keresés
Close this search box.

Út egy olasz pásztorcsaládból a magyar húsipar élére

Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Földházi Árpád

Az észak-olaszországi Valtellina tájegységről, kilencgyermekes alpesi pásztorcsaládból indult útnak, hogy Kaposváron találjon otthonra. Huszonnyolc év után is tele van ötletekkel, egyre elkötelezettebb a város iránt, és egyre erősebben kapcsolódik a magyarokhoz. Giacomo Pedranzinivel, a Kometa ügyvezetőjével beszélgettünk.
Milyen emlékei vannak az apró északolasz faluban töltött gyermekkorról?

Valtellina, ahonnan származom, a svájci határ mentén húzódik. Itt található az a kis település, Bormio, ahol születtem, és ahol a gyerekkoromat töltöttem. Nagy olasz családban nőttem fel, kilencen voltunk testvérek, én az ötödik, pont a középső gyerek vagyok. Szüleim alpesi pásztorként hosszú évek nehéz munkájával építették fel a vállalkozásukat, tőlük kaptam a föld és az állattenyésztés szeretetét. Olyan világ volt ez, ahol keményen kellett dolgozni. Tipikus parasztcsaládban nevelkedve mi, gyerekek is segítettünk mindenben. Bormio 1200 méterrel a tengerszint felett fekszik, nyaranta 2000 méter feletti magasságban is dolgoztunk a tehenek mellett.

Egész életre meghatározó tapasztalat lehet egy ilyen gyerekkor.

Fontos lelki útravalókat kaptam a családomtól, a legfontosabb ezek közül számomra az, hogy a becsület nem eladó, és a sikert csak kemény munkával lehet elérni. Édesapám arra tanított, hogy az életben három igazán fontos érték van: a munka, a kitartás és a becsület. Ezen értékek mentén építettem fel én is az életemet. Keresztényként pedig arra neveltek, hogy segítsek a szükséget szenvedőknek, ennek a tanításnak is igyekeztem eleget tenni mindig.

A mély családi gyökerek ellenére hogyhogy Magyarországon telepedett le?
Megmondom őszintén, túl sok tervezés nem előzte meg az indulást, egy kis fiatalkori kalandvágy hajtott. Huszonnyolc éves voltam, és tudtam, hogy Magyarországon nagy hagyománnyal bír az élelmiszeripar, a mezőgazdasága pedig az egyik legjobb Európában. Úgy véltem, a lehetőségek itt megvannak ahhoz, hogy szerencsét próbáljak. Mivel akkortájt, az 1990-es évek elején kezdődött a húsipari vállalatok privatizációja, elhatároztam, Magyarországon viszem tovább a családi hagyományt. A kezdet persze nem volt könnyű, sőt a későbbiekben is voltak nehéz időszakok, de összességében soha nem kellett kételkednem abban, hogy jó döntést hoztam, amikor Magyarországot választottam.

Az 1944 márciusában veszprémi püspökké kinevezett Mindszenty József egyik első útja Kaposvárra vezetett, majd még abban az évben, mikor súlyos légitámadás érte a várost, ellátogatott a helyi kórházba, hogy vigaszt nyújtson a sebesülteknek. Tiszteletére emléktáblát helyeztek el a kaposvári Hősök temploma falán. Nem messze onnan Márton Áron szobra áll. Giacomo Pedranzini számára mindkettő fontos helyszín. „Mikor az emléktáblán olvastam a Mindszenty József hercegprímástól származó idézetet, rögtön felkeltette a kíváncsiságomat. Jobban utánanéztem a munkásságának, és meglepett, hogy európai szinten is mennyire ismert, hiszen még otthon, Bormióban is tudta a történetét a helyi pap. A kiállása az elveiért példaértékű számomra” – meséli a Kometa ügyvezetője

Azon kívül, hogy tudta, jók a mezőgazdasági adottságok, milyen elképzelése volt az országról?

Igazából tényleg nem képzeltem el előre sok mindent; amikor megérkeztünk, rendezett, tiszta környezet és barátságos közösség várt, amely a kezdetektől befogadott, a mai napig hálás vagyok érte. Ami számomra furcsa volt, hogy reggel öt órakor már megindult a forgalom, ez nálunk nagyon korainak számít, cserébe itt este hét óra után már nem lehetett látni senkit az utcán.

Kaposvárról volt előzetes tudása?

Nem. Több befektetési lehetőséget is megnéztünk az országban, bár az első húsüzem, amit láttunk, pont Kaposváron volt, és meglepő módon a sors végül visszavezetett ide. Érdekes véletlen, hogy 1994. szeptember 1-jén érkeztem meg, és rá néhány hónapra választották meg Szita Károlyt polgármesternek, azóta együtt dolgozunk. Volt idő, amikor a város támogatta a céget, és volt, amikor mi járulhattunk hozzá a város fejlődéséhez – emiatt az együttműködés miatt is szerencsésnek érzem magam, hogy itt telepedhettem le.

Mennyit változott azóta Kaposvár?

Minden szempontból rengeteget fejlődött. A kórházzal, a színházzal és az egyetemmel kezdve a gazdaságon, a bővülő ipari és kézműves-tevékenységeken keresztül a sportcsarnokokig és a biciklikörútig hosszan sorolhatnám a változásokat. Nagyon szép a város, élénk a kulturális élet, és jó a közbiztonság. A három gyermekünk itt nőtt fel, magyar óvodába és iskolába jártak, a feleségemmel mindketten hálásak vagyunk a tanáraiknak, mert kiváló tanulási módszerrel segítették őket.

Említette, hogy hamar befogadta a város. Hogyan tudott kapcsolódni az itt élőkhöz?
Tény, hogy vannak különbségek a két kultúra között. A legnagyobb talán az, hogy az olaszok meglehetősen optimisták – talán túlságosan is, és ez rám is jellemző –, a magyarok meg picit pesszimisták. Ebben meg kell találnunk a középutat az egyensúlyhoz. És miközben keményen dolgozunk a közös célért, valahogy össze is barátkozunk, erősebbé válik a kapcsolatunk. Voltak évek, amikor nehéz munkakörnyezetben nap mint nap elszántan kellett harcolnunk a túlélésért. Örülök, hogy azok az emberek, akik kitartottak ebben a küzdelemben, most is mellettem vannak.

Ezért is vált fontossá, hogy felvegye a magyar állampolgárságot?

Igen, hiszen itt élek, itt dolgozom. Magával ragadott a magyar történelem, rajta keresztül még jobban megértettem a magyar kultúrát. Amikor tanultam arról, hogy a magyarok több mint négyszáz évig voltak megszállás alatt, megértettem, miért van bennük ez a kis pesszimizmus, és úgy érzem, ezzel a megértéssel még jobban tudok kapcsolódni hozzájuk. Hálás vagyok, hogy megkaptam az állampolgárságot, és remélem, hozzá tudok járulni ahhoz, hogy még jobb legyen a magyar társadalom.

Nagyon jól beszél magyarul.

Sajnos még mindig nem olyan jól, ahogy szeretnék. Mikor megérkeztem, egy szót sem értettem a nyelvből, aztán elkezdtem órákat venni, de ez a munka miatt idő előtt abbamaradt. Azóta a kollégáimtól, illetve önszorgalomból tanulok.

A Kométa üstököst jelent. Mit szimbolizál ez a név?

Sokáig kerestük a megfelelő nevet a kollégáimmal, ami magyarul, angolul és olaszul is jól hangzik. Egy repülőúton – miközben a teremtéshez kapcsolódó kifejezéseken elmélkedtem – a csillagokra gondolva bevillant, hogy stella cometa, azaz üstökös. Egyszerű név, szépen cseng, könnyű kiejteni és megjegyezni. Azért is érzem jó választásnak, mert az üstökös mindig mutatja az utat.

Kaposvár és somogy megye egyik legnagyobb munkaadójaként is fontos önnek az útmutatás?
Aki élelmiszergyártással foglalkozik, azt nagy felelősség terheli, mert a termékei alapvető hatással vannak az emberek egészségére. Számomra a legfontosabb a minőség, ami három egyszerű dolgot jelent. A terméknek finomnak, egészségesnek és megfizethetőnek kell lennie. A jó étel nem kiváltság. Fontos lenne, hogy mindenki számára elérhetővé váljon a finom és egészséges élelmiszer. Van egy mottónk, amit még az édesapámtól tanultam: „A szavak elszállnak, a jó példa magával ragad.” Ez azt is jelenti, hogy a jó példával kell vezetni. Ezt próbálom én is megvalósítani.
Követik?

Tíz évvel ezelőtt húsipari feldolgozócégként elsőként vettük ki a szóját, a glutamátot és mindenfajta allergént a termékeinkből, majd 2018-ben csökkentettük a sótartalmat is. Ennek az a kedvező hozadéka is lett, hogy sok versenytárs követte a példánkat, így ma a boltokban már többféle ilyen terméket lehet kapni. Nagyon örültünk annak is, amikor három évvel ezelőtt a polgármester kezdeményezte, hogy 2030-ra Kaposvár legyen az ország legegészségesebb városa. A jó példa mellett az aktív életmód népszerűsítésével is kapcsolódunk a kezdeményezéshez, támogatjuk a helyi sportcsapatokat és a helyi sportrendezvényeket is.

Említette, hogy fontosnak tartja a hozzájárulást a társadalom jobbá válásához. A sporttámogatásokat is ennek szellemében vállalja?

Hiszek abban, hogy jósággal és tisztességgel jobbá tehetjük a világot. Évek óta folyamatosan támogatjuk az Élelmiszerbankot. Igyekszem motiválni az embereket az aktív életmódra, napi négyszáz forintot fizetünk azoknak a munkatársaknak, akik gyalog vagy biciklivel jönnek dolgozni, illetve akik sportolnak valamit, edzőterembe járnak, futnak, úsznak. Abban is próbáljuk motiválni az embereket, hogy segítsék a közösséget, és vállaljanak önkéntes szolgálatot. Létrehoztunk egy havi ötszáz órás keretet, ha az emberek önkénteskedni akarnak, bruttó 2500 forintos óradíjat fizetünk érte. Örülünk, hogy hét évvel ezelőtt a Kometa megépítette a saját szennyvízüzemét. 2014 óta úgy dolgozunk, hogy a saját kutunkból vesszük a tiszta vizet, amit ipari tevékenységre használunk, majd mikor végzünk, tökéletesen tisztán adhatjuk vissza a Kapos folyónak. Másfél évvel ezelőtt új magyar technológiával teljeskörűen felújítottuk a Kometa kazánházát, azóta harminc százalékkal csökkentettük a gázfogyasztást.

Amilyen szeretettel beszél a munkájáról, és amilyen elkötelezett a közösség iránt, feltételezem, hogy vannak még tervei.
Valóban, kiemelkedő fejlődési tervünk van, a következő öt évben meg akarjuk duplázni a forgalmat, ez pedig nemcsak üzembővítést jelent, de azt is, hogy több száz munkahelyet fogunk létrehozni. Változik a világ, és a technológia fejlődésével a mi szakmánk is. A húsipari tevékenység kemény munka, mert alacsony hőmérsékleten kell dolgozni jelentős fizikai igénybevétellel, ezért terveink szerint a beruházások a robotizáció és az automatizálás révén abban fognak segíteni, hogy a Kometa-alkalmazottak a jövőben többet tudják használni az eszüket, mint a kezüket, és ez pár éven belül csökkenteni fogja a munkaidőt is. Heti négynapos munkahetet szeretnénk – bár lehet, hogy kilencórás munkanapokkal. De az embereknek így is lenne plusz egy szabadnapjuk, amikor azt tehetnek, amit szeretnének. Én csak bízom benne, hogy ebbe a sportolás, a tanulás és önkéntes szolgálat is belefér majd.

Hasonló tartalmak

Előbb farkas lettem, most már tigris vagyok! – Interjú Szőnyi Ferenccel

Komárom versenygépe, Szőnyi Ferenc a negyvenes évei közepén pattant kerékpárra, hogy nem sokkal később üstökösként robbanjon be az ultrasportolók elitjébe. A nemzetközi sporttársadalomban Racemachine néven ismert sokszoros bajnok ma szerte világon példakép, és nem is csak a hihetetlen sporteredményei miatt.

Pém Bálint máktermesztő: Részese lehetek a csodának

Pat Szlovákia legdélibb pontja. Itt építette fel Pém Bálint családi gazdaságát, ahol különböző fajtájú és színű mákokat termeszt és dolgoz fel, s közben újabb és újabb közösségi összefogásra épülő terveket sző.

Polgár Sándor méhész: Sosem fogyunk ki az ötletekből

Kava Komárom központjától északra fekszik, itt alakította ki Polgár Sándor a méhészetét. Betérve hozzá hamar megértjük, nemcsak azért talált itt otthonra, mert eszményi helyszín a méhészkedéshez, hanem mert ez az a hely, ahol önmaga lehet.fere

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.
  • _fbp

A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _ga_M1TCWC2EWM

Összes tiltása
Összes engedélyezése

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!