Szöveg: Leimeiszter Barnabás
Fotó: Fortepan / Cholnoky Tamás
A Cholnokyak nagy szerepet játszottak Veszprém fejlődésében, s olyan kiválóságok tették országos hírűvé a családot, mint a földrajztudós Jenő vagy a két önpusztító író, Viktor és László. Rybár Olivér tanárt és Cholnoky-kutatót, A Cholnoky család története című kötet szerzőjét kérdeztük a mai napig kiemelkedő tehetségeket termelő famíliáról.
A Cholnoky nevet Veszprémben mindenki ismeri, de a név mögött rejlő történetekkel már kevesebben vannak tisztában. Ön hogyan kezdte el kutatni a család történetét?
Éppen tizenöt éve történt, hogy az egyetemen évfolyamdolgozatot kellett készíteni, a választható témák között pedig szerepelt a „lakóhelyem földrajza” is. Az anyaggyűjtés közben állandóan Cholnoky Jenő nevébe botlottam bele, akiről persze tudtam, hogy veszprémi földrajztudós volt, de sokkal több ismeretem nem volt róla. Karácsonyra megkaptam A csillagoktól a tengerfenékig című, négykötetes Cholnoky-művet, majd sorban beszereztem a többi könyvét is, ezzel pedig megkezdődött a máig tartó kutatás. Témák szerint dolgoztam fel az életét: a diákéveit, a barátságait, a tudományos munkásságát, később pedig már felkérések is érkeztek, hogy az életművének ezzel vagy azzal az aspektusával foglalkozzam. Időközben volt szerencsém megismerkedni Cholnoky Tamással, ő az utolsó családtag, aki még személyesen ismerte Jenőt – a nagyapját. Tamás olyan dokumentumokat adott át, amelyek alapján belevághattam az egész család történetének feltérképezésébe. Ennek a munkának lett a gyümölcse a két éve kiadott családtörténeti kötet. Ma már azzal viccelnek a leszármazottak, hogy többet tudok a családjukról, mint ők.
Igaz Cholnoky Jenő állítása, miszerint a családnak nemesi felmenői voltak?
Cholnoky Jenő a Horthy-kor jelentős figurája volt, reprezentatív körökben mozgott, nem meglepő tehát, hogy családja úri származását bizonygatta, sőt arról is meg volt győződve, hogy a Cholnokyak rokonai a Hunyadiaknak. A család valójában nem szerepel semmilyen nemesi összeírásban. A kutatásaim során iparos felmenőkre, cipészekre, szabókra akadtam. A Cholnokyak történetének nagyjából száz évig tartó veszprémi fejezete 1837-ben kezdődött, amikor a seborvos és „bábaságtudományi mester” idősebb Csolnoky Ferencet a városba helyezték. Az ő gyereke volt az ugyancsak orvosi pályát választó ifjabb Csolnoky Ferenc, akinek a nevét ma a veszprémi kórház őrzi, illetve Csolnoky László, az országosan is ismertté lett Viktor, Jenő és László édesapja. Ő ügyvédként dolgozott, a helyi társasági és politikai élet meghatározó alakjának számított, miniszterekkel tárgyalt, emellett szépirodalmi próbálkozásai is voltak. Markáns stílusú férfi volt, vagy nagyon kedvelték, vagy ki nem állhatták, legendás csínyeket és tréfákat ötlött ki. Nagyban élte tehát a kisvárosi, bohém dzsentriéletet, annak minden negatív velejárójával együtt: csalás- és sikkasztásgyanús ügyletekbe keveredett, a tartozásai a fejére nőttek, a gondok elől pedig az ivásba menekült. Végül eladni kényszerült a veszprémi házat és a család arácsi nyaralóját, majd feleségével Jenő fiuk pesti otthonába költözött, ott halt meg 1901-ben.
Tehát már nála felbukkan a Cholnoky-történet meghatározó motívuma: az alkoholbetegség.
Viktor és László híres alkoholisták voltak, a huszonegy évesen meghalt Endre öccsükről pedig azt jegyezte fel Jenő, hogy gyerekkorában egy arácsi gazda leitatta vörösborral, és olyan súlyos alkoholmérgezést kapott, hogy soha nem tudott igazán felépülni. Tegyük hozzá: ifjúkorában Jenő is megitta a magáét. Egyszer aztán mentora, a józan életű Lóczy Lajos választás elé állította: vagy a pohár, vagy a tudomány. Jenő az utóbbi mellett döntött, de az addikciót nem tudta hátrahagyni: munkaalkoholista lett belőle. Előadásokat tartott, órákat adott, könyveket és megszámlálhatatlan mennyiségű cikket írt, ha pedig mindez nem lett volna elég, társulatok tucatjaiban vállalt szerepet, és protokolleseményeken vett részt. Az érdi Magyar Földrajzi Múzeum őrzi a határidőnaplóit, ezekben jól látni, milyen elképesztő sűrűn be voltak osztva a napjai. Hogy miért kísértette ilyen erősen a szenvedélybetegség a családot, nehéz megmondani. Bizonyára genetikai alapja is volt ennek, s átöröklődött egyfajta szuicid hajlam: Jenő testvérei közül László, illetve Ferenc is öngyilkos lett, de a család nem veszprémi ágaiban is megfigyelhető az önpusztító attitűd. Ezt a hajlamot erősíthette fel a korban megszokott duhajkodó dzsentriéletvitel. És persze nem lehetett könnyű megbirkózni azzal a tehetséggel, ami adatott nekik.
Jenő önéletírásában hajmeresztő történeteket olvasni Viktor önpusztításáról…
Viktor a gimnázium után Győrbe ment jogot tanulni, az apja abban reménykedett, hogy ő viszi tovább az ügyvédi praxisát. A fiatalembert azonban finoman szólva nem érdekelte a jogi pálya, az órák helyett kocsmázott. Amikor Jenő leérettségizett és Pestre ment tanulni, a családfő gyakorlatilag az ő gondjára bízta a bátyját, de Viktor ott se vette komolyan a jogi tanulmányokat. Megesett, hogy az apa pénzt küldött a testvéreknek a karácsonyi hazaútra, Viktor nem ment haza, elitta a pénzt, s amikor Jenő a téli szünet után Pestre érkezett, megdöbbenve látta: bátyja zálogházba adta az ő összes ruháját és könyvét. Amikor az apja értesült Viktor zülléséről, hazaparancsolta Veszprémbe. Ekkor vette kezdetét az írói pályája: cikkeket írt a helyi lapokba. 1899-ben visszatért a fővárosba, ahol beindult a karrierje, a Pesti Naplónak, majd A Hétnek lett szerkesztője, olvasták és elismerték, ám az életét nem volt képes rendbe szedni, továbbra is a családját, főleg Jenőt pumpolta. Már gyerekkorában is beteges alkat volt, de a kialvatlansággal párosuló elképesztő mértékű ivás és dohányzás tönkretette a szervezetét, alig ötven kilót nyomott, amikor 1912-ben meghalt. Bulcsú nevű fia is hasonlóan kicsapongó és tragikus életet élt, parkett-táncosként bejárta Európát, mulatókban lépett fel, hihetetlen sztorik keringtek róla.
Hogyan fért meg két országos hírű író egy családban?
Kortársai és családtagjai Viktort tartották nagyobbra, és bár ezt nem tisztem megítélni, valószínűleg tényleg eredetibb tehetség volt, mint a nála tizenegy évvel fiatalabb s őt valamelyest utánozni próbáló László. Nem azonos az írói profiljuk: Viktor főleg novellákat írt, László több regényt is jegyzett. Érdekes megfigyelni, hogyan vándoroltak a testvérek között egyes témák, hogyan írták újra egymás szövegeit. Mondok egy példát. A Tűztorony melletti veszprémi „panteonban” található Cholnoky-emléktáblán a következő idézet szerepel: „A kékszeműek látják a vihart.” Nos, e mondat Jenőtől származik, először ő járta körül ezt a gondolatot egy a Balatoni Hirlapban megjelent cikkében, később pedig Viktor és László is átvette, tovább színezte ezt a motívumot. László 1929-es öngyilkossága élénken foglalkoztatta a közvéleményt. Krúdy az alkoholbetegségére utalva úgy fogalmazott, hogy „a tabáni szellemek vitték el”; szárnyra kelt az a szóbeszéd is, hogy azért lett öngyilkos, mert nem kapta meg a Baumgarten-díjat. Az Összekötő vasúti hídról ugrott a Dunába, de a holttestét nem találták meg. Még olyan hírek is megjelentek, hogy valójában nem is halt meg, hanem álnéven visszatért az első feleségéhez, és a Felvidéken laknak.
A tragédiák Jenőt sem kerülték el.
Sikeres tudós volt, de nem volt könnyű magánélete. Az első feleségével sokat veszekedett, az asszonynak testi és idegi problémái is voltak. A második feleségéhez, Fink Idához igazi szeretetkapcsolat fűzte, s benne szellemi partnerre is talált. Sok viszontagságon mentek keresztül együtt: 1919-ben kiutasították őket Kolozsvárról, ahol Jenő tizennégy éven át egyetemi tanárként dolgozott. A második világháború vége felé Balatonfüredre költöztek, azt remélve, hogy ott nagyobb biztonságban lehetnek. A szovjetek bejövetelekor kedvelt üdülőjükben, a kerektemplommal szemben lévő Opravill panzióban laktak. A hetvenöt éves Jenőt bántalmazták és lefogták, feleségén négy napon keresztül követtek el nemi erőszakot a szovjet katonák. Ida néhány hét múlva elhunyt. Jenő lánya még korábban meghalt egy bombatámadásban, Béla fia pedig külföldre költözött. A tudós nagybetegen tért vissza Pestre, s elvette az egyik volt tanítványát, de ő inkább az ápolója lett, mint a felesége. 1950-ben prosztatarákban hunyt el. Valószínűnek tartom, hogy az egyébként remek fizikai adottságú férfi tovább élt volna, ha nem törik meg ezek a traumák.
Tizenöt év kutatás során milyen képet alakított ki Cholnoky Jenőről?
Magánemberként rendkívül jószívű és segítőkész volt, megesett, hogy a fél családját ő tartotta el, ezért is kényszerült annyi munkát elvállalni. Szakmai téren viszont nem volt könnyű természetű figura, mindig hajthatatlanul tartotta magát ahhoz, amit igaznak gondolt. Ennek jó példája, hogy összeveszett Kittenberger Kálmánnal, amiért az szerinte téves dolgokat írt az antilopokról. Bár Cholnoky is bebarangolta a világot, Afrikában nem járt – ellentétben a híres vadásszal, aki éveket töltött el ott. Lóczy Lajoson és a szerzetes-tudós Laczkó Dezsőn kívül tulajdonképpen minden pályatársával volt valamilyen konfliktusa. Nemzeti-irredenta nézetei miatt politikai támadások is érték. Ez magyarázza, hogy a második világháború után kiszorították a tudományos életből, halála után pedig hosszú évtizedekig hallgattak róla. Utánanéztem: az ötvenes évektől a hetvenes évekig alig-alig írtak Cholnokyról. 1970-ben, születésének a századik évfordulóján még az a Magyar Földrajzi Társaság sem emlékezett meg róla, amelynek hosszú időn át az elnöke volt. A rendszerváltozás után szerencsére elindult az újrafelfedezése.
Hogyan értékeli ma a szakma a tudományos eredményeit?
Kétségtelen, hogy jelentős tudós volt. Önéletírása új kiadásában olvasható az a lista, amelyben harmincöt pontban, a Balaton vizsgálatától a homoktanulmányokon és a kelet-ázsiai utazásokon át a karszttünemények elemzéséig tételesen felsorolja, mit tart fontosnak az életművéből. Valószínű, hogy sok megfigyelést a nemzetközi irodalomból vett át, vagy valamelyik kortársával azonos időben állított fel egy elméletet. Mérnökemberként kiváló térszemlélete volt, remek meglátásai – hogy mik voltak az ő személyes úttörő felfedezései, nehéz megállapítani. Az biztos, hogy a tudománynépszerűsítés terén megelőzte korát: a rádióban adott elő, tudományos mozi- és felolvasóesteket szervezett, és írt vagy ötven könyvet. Ő volt kora Juhász Árpádja, David Attenborough-ja, egyfajta természettudományos influenszer. Sokakat ösztönzött arra, hogy földrajzzal foglalkozzanak, és oktatóként is számtalan tudóst indított el a pályán. És ott vannak persze az olyan kézzelfogható teljesítményei, mint a Balaton vízrajzi térképe, amelyet Lóczy Lajossal készített el.
Mit tudunk a Cholnoky család később született tagjairól?
Jenő fia, Béla botanikus volt, a háború után Hollandiába, majd Dél-Afrikába került, ahol tengerbiológusként futott be nagy karriert, több mint ötszázféle taxont írt le, többet el is neveztek róla. Tibor mérnök volt, az ötvenes években a Műegyetem rektora, generációk tanultak a mechanikai tankönyvéből. De a család nem veszprémi ágaiból is hosszan sorolhatnánk az illusztris személyiségeket, például a Kossuth-díjas kémikus Cholnoky Lászlót, fiát, a Semmelweis-díjas gyermekorvost, Cholnoky Pétert, az ő unokáját, az olimpiai szörfversenyző Cholnoky Sárát. Amerikában is sok Cholnoky él, s úgy látom, mind sokra vitték a szakmájukban. Gondolkodtam már azon, hogy statisztikát készítek a családban előforduló hivatásokról. Az biztos, hogy a mérnöki, orvosi és művészi vonal erős. Ez az elképesztő a Cholnokyakban: adva van egy kecskeméti eredetű iparoscsalád, amelyet az égvilágon semmi nem predesztinált arra, hogy ennyi kiválóságot adjon a világnak. És mégis, a család máig „termeli” a tehetségeket. Nemcsak néhányan, hanem sokan lettek közülük valakik.
A szerző örökösei lehetővé tették, hogy a költő és író, valamint a feleségének, Szécsi Margit költőnek a hagyatékának nagy részét a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Petőfi Irodalmi Múzeumban őrizzék.
Az albumon a hagyományos görög népzenei átdolgozások mellett saját szerzemények is szerepelnek az együttes jellegzetes hangzásvilágában előadva.
Az alapítvány súlyos betegségben szenvedőknek kíván segíteni, miközben az idén elhunyt színésznő emlékét is ápolják.
Hová fordulhatunk és milyen információkat kell megadnunk, ha katonaőseink történetét szeretnénk kutatni? Többek között erre is válaszolt Számvéber Norbert történész a honvedelem.hu oldalán.
Így készül az intézmény az október 23-i nemzeti ünnepre.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
