A farsangi időszak közepette beszélgetünk. Felvetem, hogy nem sok mesét tudok felidézni, amely kifejezetten erről az ünnepkörről szól, de a mesepedagógus emlékeztet, hogy átváltozásról, eszem-iszomról, mulatozásról, nevetésről, táncról, szerelemről, párválasztásról, tehát a farsang lényegéről számos mesét őriz a hagyomány. Az önfeledt jókedv ideje ez, de azon túl miért izgalmas ez az ünnep? „Ilyenkor néhány óráig felszabadultan játszunk, mert más bőrébe bújhatunk. A maszk mögé rejtőzve teljesen mások lehetünk, mint a valóságban. Azt játszhatjuk, hogy elvarázsolódtunk. A gyerekek gyakran a hangjukat és a mozgásukat is megváltoztatják, sőt a személyiségük is átalakul erre az időre. A csendes, visszafogott gyerek bátor, magabiztos hőssé változik koronával a fején és karddal a kezében, királyfinak öltözve” – foglalja össze tapasztalatait magyarázatként.
A régmúltban a farsang nagy szabadságfokkal megélt felnőttmulatság volt, amelyhez a néphagyományban számos szokás kötődik. Ma már inkább csak az óvodákban, iskolákban tartják meg. A mesepedagógus úgy véli, ez az ünnep valóban az intézményes nevelés keretei közé való, kiváló alkalmat adhat a gyerekeknek az átlényegülés át- és megélésére. „Maszk és jelmez mögé bújva a gyerek megmutathatja a személyiségének azt az oldalát, amelyet egyébként nem tud vagy nem mer.” Közösségépítő és -megtartó erején túl ezért is jó gyakorlat, hogy a farsang sok intézményben heteken át tartó program, hiszen rengeteg személyiségfejlesztő pedagógiai lehetőséget rejt.
A legtöbb népmese segítségével átélhető, hogy bárkivé és bármivé válhatunk. Ha a farsangra gondolunk, a népmesék ihlette legnépszerűbb átváltozások a gyerekek között a királylány és a királyfi, a boszorkány és a tündér – ők jelennek meg leggyakrabban a jelmezek között. „Azonban a 21. század popkultúrája, a szuperhősök, az animációs filmek szereplői sokkal népszerűbbek, mint a népmesék hősei. Ezt nem látom problémának, felkészült mesepedagógus vagy mesefoglalkozás-vezető jól tud erre építeni” – vélekedik Mária.
Maszkot nem csak a farsang idején hordunk, minden életszerepünket nevezhetjük egy-egy álarcnak. A gyerekek vajon érzékelik ezt? Mi segítheti őket, hogy mögéjük tudjanak nézni? – kérdezem egy kevés aggodalommal, de a mesepedagógus megnyugtat: „A valóságban gyakran kényszerítjük magunkat maszk mögé. De a cél az, hogy fel merjük vállalni magunkat, hogy önazonossá váljunk. A népmesék segítenek látni a láthatatlant, minden mesehős példát és utat mutat, hogyan válhatunk azzá, akinek születtünk, aki valójában lehetnénk.”