Az intézetbe kerülő betegek és szüleik mindig csodálkoznak az első találkozáskor, hogy van ilyen lehetőség. Persze ódzkodnak is, hiszen kevés gyerek szeret tanulni, pedig erőt adhat a mindennapok megéléséhez, küzdelmeihez. A gyerekek természetes szükséglete a játék és a tanulás, miért ne tegyük mindkettőt együtt a kórházban? Hiszem, hogy a gyerekkort még egy szívbetegség kedvéért sem lehet elhalasztani. Munkám lényege a játékos tanulás, a kíváncsiságra, felfedezésre épülő tudás megszerzésének segítése, a kórházon kívüli hétköznapok biztonságának erősítése, a gyógyulás utáni visszatérés támogatása.  Pozitív élményeket szeretnék adni egy olyan világban, amelyben a gyerekek szinte minden kompetenciájukat elvesztik. Tanulás közben a korlátokon belül maradva ők alkothatnak szabályokat. Azt tapasztalom, ez rengeteg erővel tölti fel őket, a siker és a nevetés gyógyító erejű. A közös munka során szeretek beszélgetni a családokkal, ezek az alkalmak túlmutatnak az iskolán, a tanuláson. Őszintén, nyitottan kerülnek szóba az érzések, a félelmek, az öröm és a bánat. Azzal, hogy ezeket nem tabuként kezeljük, olyan erőforrásokat tudnak aktiválni az érintettek, amelyek segítik őket a nehéz úton. Tiszteletben tartom, hogy minden eset más, és mindenkinek a saját hátizsákja a legnehezebb.

Mindeközben én is sokat kapok a betegeimtől, tanítványaim nagyon bölcsek. Példát mutatnak nekem, hogy milyen megküzdési stratégiát válasszak egy-egy élethelyzetben. Rengeteg szeretetet adnak, ettől erősebbnek érzem magam.

Sokszor kérdezik tőlem, nem nehéz-e ez a munka. És azt, hogy bírom látni a fájdalmat, olykor egy-egy diák elvesztését. Ilyenkor azt szoktam válaszolni: képzeljetek el egy csodálatosan csillogó, mozaikból készült üveget! Mind más színű és alakú, de mindegyik ugyanolyan szép. Nem számít, mi és ki formálta olyanná, amilyen, de a nagy ablak része. A tanulóim ablakot nyitnak a világra, ők a kis mozaikdarabok, színesebb lesz tőlük az életem.

Egyszer egy tanítványom azt írta nekem: „Gondolj mindig arra, hogy az egész életed egy csoda! Hogyha most rossz passzban vagy, csak ülj le, vagy feküdj, pihenj, és mosolyodj el! Hidd el, sokkal jobb lesz!”