Miközben a föld lakói a járvány utáni újraindulás lázában égtek, a sportszeretők jó része pedig a közelgő futball-Eb-re koncentrált, egy szimpatikus fiatalember csendesen felkerekezett a világ tetejére. A „csömöri havasokból” induló, huszonhárom éves Valter Attila, a hazai országúti kerékpárversenyzés, sőt egész kerékpársportunk egyik legnagyobb reménysége olyat tett, mint előtte egyetlen honfitársunk sem. Első magyarként nem csupán a legjobb huszonöt éven alulinak járó fehér mezt ölthette magára a Tour de France után rangban második körversenyen, a Giro d’Italián, de három napon át viselhette az összetettben legeredményesebb versenyzőként kivívott rózsaszín trikót is. A háromhetes olasz túrát a tizennegyedik helyen zárta, amivel minden idők legsikeresebb honi bringása lett. Nem véletlen, hogy e páratlan teljesítmény tiszteletére még a Puskás Aréna és a pécsi tévétorony is rózsaszín díszkivilágítást kapott egy éjszakára, a fanatikus rajongók pedig nem átallottak rózsaszín trikóban megjelenni a munkahelyükön.
A nagy menetre a 2020-as Tour de Hongrie megnyerésével hangoló Valter Attila nemcsak nagy reménység, de a hozzá közel állók szerint nagy egyéniség is. Akárcsak édesapja, a pályán és országúton összesen huszonhét magyar bajnoki címet szerző, a fiával gyakran ma is együtt tekerő, sikeres kerékpáredző Valter Tibor, ő is edzésfanatikus hírében áll, állítása szerint sokszor jobban élvezi a napi négy–hat órán át tartó magányos kerekezést, mint a versenyt. Magyarországon a csömöri vidéken kívül Dobogó-kő és környéke a kedvence, és persze szívesen pattan biciklire a Mátrában is, ahol tavaly az utolsó kilométeren indított hajrával megnyerte a Tour de Hongrie-t – tizenöt év után így újra magyar versenyző nyakában lógott az aranyérem.
„Minden egyes alkalommal, amikor abban a kanyarban megyek, az jut eszembe, hogy bárcsak újra átélhetném! Rengetegszer visszanéztem a felvételeket, mindig libabőrös leszek tőle. Bízom benne, hogy visszatérhetek ide” – mondta egy vele készült interjúban.
Erre pedig minden bizonnyal nem egy lehetősége lesz még. Az először 1925-ben megrendezett profi országúti kerékpárversenynek egyre nagyobb rangja van szerte a világon. Valter Attila és a Giro d’Italián szintén versenybe szálló, összetettben századik helyet szerző Dina Márton sikerei nemcsak még több külföldi bringást vonzhatnak hozzánk, de a saját utánpótlásbázisunk is szélesedhet a vonzó példák nyomán, amire óriási szükség volna.
„Ha Ati nyitotta meg ezt a kaput, annak csak örülök. A magyar versenyzők mindig kicsit szkeptikusak voltak, de úgy gondolom, mi bebizonyítottuk, hogy innen is meg lehet csinálni. A magyar kerékpársport nem a tehetségekben kevés, hanem a lehetőségekben, edzésmódszerekben, csapatokban, edzőkben. Ez mind pénz és tudás függvénye, amit meg kell még szereznünk” – jelöli ki a jövő útját a saját álmait a fiában büszkén viszontlátó Valter Tibor.