Említettem, hogy volt a zenekarunk, de ez nem számított egyedülálló dolognak, hiszen a beatkorszak első hullámában jártunk. Fontosabb, hogy baráti társaság volt, és az is maradt örökre. Egymást motiváltuk – mindenféle értelemben. Tanulni és olvasni egyáltalán nem volt szégyen, inkább dicsőség dolga. Mindannyian kitűnő tanulók voltunk. De ez részben otthonról jött. Akkoriban nem volt egészen természetes, hogy tizenhét-tizennyolc éves korában az ember Márai Sándort és Cs. Szabó Lászlót olvasson, apám könyvtárában viszont megvoltak a háború előtti Révai-kötetek. Márai vagy Cs. Szabó esszéinek a felét sem értettem, de azért igyekeztem – ráadásul tiltott irodalomnak számítottak, olyannyira, hogy később a bölcsészkaron sem esett róluk szó. Mindenki a saját útját járta, saját irodalmi felfedezéseket tett, aztán megbeszéltük a társasággal, mit olvastunk. Olyan szellemi mikroközegben éltünk, amely sokat adott, de sokat is kért. És ugyanígy álltunk az internacionális zenével, vadásztuk a külföldi rádióadásokat, a számok szövegének megértése, leírása, kottázása munkát jelentett. Mindez megtanított a koncentrálás képességére, a rendszerességre. A minőségek árnyaltabb értelmezésére, a jó és a rossz életeszmények szétválasztására, a szellemi éberségre s talán a készenlétre. Akár említhetek is egy példát. Géza barátomnak, aki később európai hírű botanikus lett, a vácrátóti botanikus kert vezetője, az édesapja református lelkész volt. Nos, középiskolás korunkban is jártunk templomba. Az istentisztelet vasárnaponként délelőtt tízkor kezdődött, de annyi bökkenő akadt, hogy ekkoriban – 1965 körül járunk – tizenegykor kezdődött a londoni BBC magyar adásán a Nicky Grant vezette kívánságműsor, amit viszont meg akartunk hallgatni, leírkálni a számokat, lejegyezni a listákat, mi történt a beatvilágban, és a többi. A templomból rohantunk a parókiára a recsegő, sípoló rövidhullámú adás mellé. Csakhogy hamar hazaérkezett a tiszteletes úr is, és lelkesültségünket látva tanáros szigorral kikérdezte, miről szólt az aznapi prédikáció. Gyors és határozott választ kellett adni, mert futott az adásidő, és lemaradhattunk a legfrissebb Yardbirds-számokról. Meg is tanultunk összefoglalóan és pontosan fogalmazni. Így mentek a dolgok.