Nem szeret külföldön nyaralni, mert rögtön honvágya lesz, a magyar horgászat és a magyar erdők nagykövete szerepet viszont láthatóan nagyon élvezi.

A horgászat talán már kisebb szerepet tölt be az életemben, mint korábban, az erdőhöz viszont egészen fiatal koromban is közvetlen kötődésem volt. Tatabánya-Újvárosban, a Gerecsénél nőttem fel, ahol mindennapos szórakozásunk volt, hogy felmásztunk a Szelim-barlanghoz és a Turul-emlékműhöz – a jelkép alatti játék is megalapozhatta az identitástudatomat. Alapvetően erdészeti filmek narrálásával indult minden, rengeteg készült. Majd Erdő Ernő bácsiként huszonöt kisfilmen keresztül igyekeztünk megismertetni az erdő, az erdészet fontosságát a fiatalokkal – és hatalmas sikere lett. De úgy ám, hogy még rabbiképzőből is kaptunk visszajelzést, hogy a növendékek páratlan érdeklődéssel nézték a vetítéseket. Ezt követően keresett meg Békési János producer, hogy az ismertségemet szeretné felhasználni szélesebb közönség megszólítására is.

A Reviczkyvel az erdőben és az Erdei utakon – Reviczky Gáborral sorozatban leginkább közvetítőként van jelen. Jól érzi magát ebben a szerepben?

Ezzel a feladattal úgy próbálkoztam, hogy semmiképp ne riporterként működjek. Persze a háttér­anyagot mindig elolvasom, felkészülök, viszont civil szemszögből közelítek a témához. Az erdészek ragaszkodnak a szakmai nyelvhez, amelyet, valljuk be, senki nem ért. Ezért mindig hangsúlyozom, hogy mi őket szeretnénk megismertetni a nézővel, nem a szakkifejezéseket. Ugyanis ha nem értenek meg, nem fognak elismerni. Ez bejött. Kimagasló nézettséggel mennek az adások, így tényleg van értelme csinálni. Jelenleg én vagyok az egyetlen nagykövete a magyar erdőknek, és nemrég a Soproni Egyetem nagykövete címmel is megajándékoztak.

Miért nem erdőpusztító az erdész és gyilkos a vadász?

Sokaknak azért van negatív véleményük erről a két szakmáról, mert csak az irtást, pusztítást látják meg belőlük. Világhírű színészek is elképesztő, hihetetlen dolgokat tudnak nyilatkozni. Szerintem legyünk annyira empatikusak, hogy gondolunk a következményekre is: ha nem lövik ki a vad­disznót, nem ritkítják a szarvast, őzet, három év múlva mit eszünk? Az állatok természetes élőhelyét, a túlszaporodást, a fajok fennmaradását kezelni kell. Egyébként a második világháború alatt szinte az összes vadat kiirtották Magyarországon. Az egyetlen pozitív dolog, ami aztán a pártállam idején történt, hogy privilegizálták az egész ágazatot – ennek az öncélú dolognak köszönhető, hogy újra kialakult és mára hatalmas vadállományunk lehet. Nézzünk csak meg egy trófeaszemlét a világ bármely tájáról: az első húszból tizenhét biztosan magyar lesz.

Ha pedig az erdészekre gondolunk, sokan meg sem érik a munkájuk gyümölcsét, mégis minden­nap dolgoznak érte, hisznek benne. Az erdő és a szakralitás tehát a mélyben összeforr.

Igen, ők tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a jövőnek dolgoznak. Az erdészet fontosságát, a vadászat lényegét a forgatások során ismertem meg igazán. Ahhoz viszont, hogy a nézők elfogadják ezeket a hivatásokat, finoman kell átadni a fontosságukat. Szerintem hit nélkül semmi nem működik. Az a minimum, hogy hiszünk abban, amit cselekszünk. Különben nem jöhet létre.