A szereplők egyike sem mond ki soha direkt tanulságokat – beszélgetés a Kuflik készítőjével
Szöveg: Farkas Anita fotó: Kedd Animációs Stúdió
Zödön elvarázsolt foltját keresi, Valér megpróbál eltévedni, Hilda végtelen hosszú sál kötésébe kezd, Bélabá világ körüli útjáról mesél, és egy csavargó vándorkaktusz is felbolygatja az elhagyatott rét lakóinak életét. Ha valaki nem hallott volna még a kuflikról, itt az ideje: Dániel András mesesorozatát a Kedd stúdió álmodja évek óta animációba, a harmadik évad április elején debütált.
Amikor húsz évvel ezelőtt a Maestro nevű animációs rövidfilmjével később Oscar-díjra is jelölt M. Tóth Géza megalapította a minőségi gyerektartalmak gyártását és összefogását megcélzó Kedd Animációs Stúdiót, talán csak a legmerészebb álmaiban gondolta, hogy kétszer is sikerül megütnie a főnyereményt: a Bartos Erika Bogyó és Babóca-könyveiből készült rajzfilmsorozatuknál csak a Kuflik-széria szólt nagyobbat. A „heten egy kupacban élő”, krumpli- vagy más vélemények szerint babszerű lények, Zödön, Pofánka, Titusz, Hilda, Valér, Bélabá és Fityirc Dániel András könyveiből sétáltak át előbb a képernyőre, aztán a mozivászonra, hogy különös-pszichedelikus világukba egyszerre rántsák be az óvodásokat, kamasz testvéreiket, sőt a szülőket is.
„A szereplők egyike sem mond ki soha direkt tanulságokat”
„A siker titka András egyedülálló, abszurdba hajló humora, amit át tudtunk vinni a mozgóképre is, és az, hogy a hét főszereplő karaktere bárkinek ismerős lehet. Mert mindannyiunknak van egy olyan barátja, mint az elvarázsolt foltját kereső Zödön, egy olyan nagypapája, mint a folyton nosztalgiázó Bélabá, vagy egy olyan kislány ismerőse, mint az időnként hisztissé váló Pofánka, aki szeretne minél hamarabb nagyra nőni” – mondja a Dargay Attila-díjas Jurik Kristóf, aki 2016 óta rendezője nemcsak a rajzfilmsorozatnak, hanem a belőle készült, immár három egész estés mozinak (Egy kupac kufli; Mi újság, kuflik?; A kuflik és az Akármi) is. A kuflik népszerűségének szerinte még egy fontos összetevője van: a szereplők egyike sem mond ki soha direkt tanulságokat. Így például az új részek egyikében feltűnő világjáró vándorkaktusz sem, akinek nagyon megtetszik az elhagyatott rét. A kuflik elsőre nem nagyon értik, mit lehet ennyire csodálni egy olyan helyen, ahol soha semmi nem történik, az idegen szemével viszont az otthonuk újra érdekes és varázslatos helyszínné válik. Nyilván ebben is benne van az a gondolat, hogy az ember hajlamos a saját környezetét lebecsülni és folyton máshová vágyakozni, a kaktusz azonban teljesen egyszerűen megfogalmazza a lényeget: „vándorolni jó, de otthonra találni sem utolsó dolog”.
Jurik Kristóf az elmúlt évek alatt természetesen mindegyik kuflinak nagy rajongója lett, ám van egy titkos kedvence is. „Kezdetektől Tituszt bírtam a legjobban. Tetszik a határozottsága, ahogy nekimegy a dolgoknak, általában ő az, aki az eseményeket továbbhajtja, és viszi magával a csapatot. A külseje is szuper a háromszög alakú kis füleivel. Nekem abszolút ő tűnik a legkuflisabb kuflinak. De igazából mindenkit szeretek. És ahogy nyílik ez a világ, és jönnek az új karakterek, egyre több a szakmai kihívás is: hogyan tudjuk őket beleilleszteni a már ismert közegbe úgy, hogy ne homályosítsák el a hét főszereplőt, mégis markánsak, egyedülállók legyenek. Ebben nagy segítség Scherer Péter, aki egymaga szinkronizálja az összes figurát – zseniálisan.”
A szokásos módon a Kedd YouTube-csatornáján követhető tizenhárom új epizódból az is kiderül, miért bánjunk csínján a szőrbogyókkal, mit tegyünk, ha elfurcsul az árnyékunk, hogyan néz ki egy vadonatúj évszak, mire használható az odavissza-gumó, és legfőképpen: mi is az az Akármi. A hét kufli emellett olyan új szereplőkkel is megismerkedik, mint a titokzatos Mamóka, az ormányos Flömd, aki „szökdelős-elkapdosósozni” is tud, és a csavargó Vándorkaktusz, aki messzi földről érkezik az elhagyatott rétre. Az évadba két bónuszepizód is bekerült, amit a sorozat moziváltozatában nem láthatott a közönség. Az egyik részben Zödön és Valér szerepet cserélnek, a másikban pedig jelentés nélküli szavak okoznak mulatságos perceket. A Kedd gyereknapi meglepetése, hogy májusban a legújabb egész estés film, A kuflik és az Akármi is elérhetővé válik a neten. A tíz plusz egy epizódot tartalmazó rajzfilm tavaly augusztusban mutatkozott be a mozikban, néhány hét leforgása alatt több mint tízezren váltottak rá jegyet.
A rendező és az epizódok szövegét író Dániel András arra is hamar rájöttek, hogy a kuflik történetei akkor működnek a leginkább, ha a lehető legtöbb szituációt szándékosan az abszurd felé tolják – a gyereknek és a felnőttnek is ez talál be a leginkább. „Például van egy rész, amikor a világító holdat a kuflik úgy akarják lekapcsolni, hogy hoznak egy létrát, nekitámasztják, és felmásznak rá. Ez akármennyire is lehetetlen, sokkal elképzelhetőbb, mint hogy egy fatuskó varázslatára mohák nőjenek a kuflikra, vagy mint amikor egyikőjük megeszi a varázsgombát, és hirtelen mókus alakú léggömbbé változik. Az ehhez hasonló jelenetek mindig nagy sikert aratnak.”
A szövegbeli és vizuális poénokat ráadásként – Alpár Balázsnak köszönhetően – rengeteg vicces hanghatás kíséri. Ennek része az is, hogy a figurák gyakran teljesen más hangon szólalnak meg, mint amilyenre a megjelenésük alapján számítanánk: az ormányos Flömd például egy nagy elefánt, aki vékony orrhangon beszél. Sőt, a kuflik nem átallnak akár rappelni is: az új sorozat egyik epizódjában – természetesen szintén Scherer Péter hangján – egy mókás rapsláger, a Csitt-csatt dal is felcsendül.
Hasonló tartalmak
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.