Édesapja büszkén bólogatva hallgatja fiát, akinek tehetsége elmondása szerint már kiskorában megmutatkozott. „Gyerekkorától vágta az üveget és húzta az ólmot, dolgozgatott mellettem. Később külföldön élt, egyetemet végzett, utána döntötte el, hogy követi a pályámat. A rajzszakkörömre először nem járt, de a szakvizsgához közel már csatlakozott. Bevallom, nem lehetett egyszerű nálam levizsgáznia” – meséli László, miközben megcsodáljuk a stúdióban a különféle építészeti megrendelésekre készült látványos alkotásoktól az apró medálokig számtalan kincset magába foglaló életművet.
A közös irodában folytatva a beszélgetést kiderül, mester és tanítvány viszonya idővel egyre inkább partneri kapcsolattá alakult. Ma már Brúnó felel a stúdió és a galéria körüli teendők nagy részéért, és igyekszik minél több terhet levenni édesapja válláról. Mint mondja, az ország egyetlen, az üveghez kötődő művészeti ágakat is bemutató kiállítóhelyét működtetni folyamatos kihívás, kötelesség és felelősség.
Ahhoz, hogy választ kapjunk arra, miért épp Pannonhalma ad otthont egy ilyen egyedi vállalkozásnak, jó pár évtizedet vissza kell ugranunk a történetben. Hefter László úgy érzi, a pályáját valahogy mindig a régi és az új összhangja, egymáshoz való viszonyulása határozta meg, és ez a gondolatiság vezette a környékre is. „1976-ban megpályáztam egy győri műtermes lakást. Ott nemcsak stúdiót alapítottam, hanem egy művészeti középiskolában elindítottam az üvegművesképzést is. Megírtam a szükséges tanmenetet, és saját műhelyemmel is segítve, a lehető legkreatívabban példát mutatva igyekeztem átadni az induláshoz szükséges tudást. Miután láttam, hogy nélkülem is tökéletesen működik a képzés, áthelyeztem a hangsúlyt” – meséli az édesapa. A hangsúly pedig Pannonhalmára került. Az apátság felújításakor ugyanis László nyerte meg az üvegablakok restaurálására kiírt pályázatot.
Így vette kezdetét egy különleges célt szolgáló kettős élet Győr és Pannonhalma között. „Még Győrben alkottam, de ráeszméltem, hogy ez a csodálatos hely, amely vallási, kulturális és turisztikai központ, alkalmas arra, hogy egy közösségi tér szülessen itt. Olyan tér, amely hazai és nemzetközi szinten is reprezentálja az üvegművészeti szakmát. Az álmom megvalósításában a feleségem volt a legnagyobb támaszom, a közös erőfeszítéseink eredményeként épült fel a galéria” – beszél a helyhez való viszonyáról a művész.