Menü
szöveg: demeter anna
foto: földházi árpád
Földi utunk állandó találkozás: örömmel és nehézséggel, mélységgel és feloldással. Védett pontokra azonban mindenkinek szüksége van. Ilyen, kávékülönlegességeket, süteményeket és közösséget kínáló állomást szeretne nyújtani Berényi-Jerebák Anikó és férje, a helyhez nem kötött, Tarcalon mégis célba érő Ösvény projekttel.
Sokáig csak ábrándozott a cukrászatról, most azonban saját készítésű süteményei között, egy megvalósult álom helyszínén beszélgethetünk.
Furcsa lehet, de fiatalkorom óta kávézótulajdonos szerettem volna lenni. Egy igazán jó fekete megkóstolása, a kezem alatt formálódó torta öröme, többek között ezt jelenti nekem ez az életvitel. Tarcalon nőttem fel, majd a szüleim ösztönzésére továbbtanultam, és pszichológusként diplomáztam. A képzés intenzitása miatt kevés időm jutott a szenvedélyemre, a cukrászatra, de később a férjem mindent megtett azért, hogy megmaradjon ez az út az életemben. Őt már az is boldogsággal tölti el, ha figyeli az arcomat alkotás közben. Nemrég a hivatalos cukrászképzést is elvégeztem, ráadásul abban a váci iskolában, ahol pszichológusként dolgoztam. Az Ösvény projektben az én gyermekkori vágyam beteljesülése találkozott a férjem felnőttkori kávérajongásával.
Miért éppen ezt a nevet kapta a közös örömforrás?
Ricsivel a házasságkötésünk másnapján elindultunk az El Caminóra. A zarándokút alatt egy hónapba sűrítve éreztük át az emberi élet legerősebb motívumát, az úton levést, annak minden fájdalmával és áldásával. Ez a tapasztalat megmutatta, milyen mély nyomot hagyhatunk másokban, amikor az utunk egy ponton találkozik. Eldöntöttük, hogy az élet ösvényét járva ilyen pillanatokban szeretnénk kapcsolódni az emberekhez. Ennek eszköze lehet egy jó sütemény, kávé, beszélgetés vagy épp a csönd is. Szerintünk a találkozás élménye alapvetően folyamat, ezért egészítettük ki a projekt szóval.
Szülőfalujában végül mégis megpróbálják helyhez kötni az élményt. Tudatosan nem fővárosi helyszínt választottak?
Hosszú tervezés előzte meg a döntésünket, és a mai napig van bennem némi félelem ezzel kapcsolatban. Tarcalt egészen fiatalon magam mögött hagytam, és mivel a szüleim csak külföldön találtak munkát, ők is féltenek a vidékre való visszatéréstől. Ráadásul Budapesten olyan erős szociális és kulturális hálót építettünk ki a férjemmel, amit nehéz feladni. A pörgős, kissé türelmetlen énemet viszont az utóbbi időben több élethelyzet is nyugalomra intette, mindenekelőtt a várandósságom. A pandémia alatt hosszabb időt töltöttünk a faluban, ekkor gondolkodtunk el rajta, hogy az egyházi és ifjúsági szállóként működő Mária-ház előtt fel kellene építeni egy kis kávézót. A tervünk meghiúsult, de a plébános úr felkarolta az ötletünket: felajánlotta az egyházközség tulajdonában lévő, kihasználatlan régi présház épületét. Elállt a szavunk, amikor benyitottunk ide!
Túlszárnyalta az eredeti elképzelést?
Egyszerűen minden a helyén volt. A falakon pont úgy váltották egymást a mélyedések, ahogyan a dekoráció helyét képzeltem, ráadásul egy komplett pult fogadott bennünket. Mint kiderült, a plébános is hozzánk hasonló tervekben gondolkodott. Ahogy a hely bejárása után ott álltam a templom mellett, az idős cseresznyefa árnyékában, úgy éreztem: itt valahogy mindenre van elég tér és idő.
Az Ösvény projekt a megálmodók számára sok új lehetőséget tartogat. Berényi-Jerebák Anikó például fiatalkora óta az írás szerelmese, s úgy érzi, a vidéki élet most meg fogja adni neki a kellő csendességet régóta tervezett könyve elkészítéséhez is
Új hullámos kávézó Tarcalon, a mézédes források földjén – így jellemzik az Ösvényt. Hogyan fogadta a falu a kezdeményezést?
Mivel már jó ideje elköltöztem, érzem, hogy újra kell építenem az itteni kapcsolataimat, és a specialty kávé sem biztos, hogy mindenkinek elsőre elnyeri majd a tetszését. Egyébként a szülői házba fogunk visszaköltözni, ami szép keretet adhat ahhoz, hogy átgondoljam az utunkat, melynek az elején járunk. Sok tervünk van, a vendéglátás és a lelki programjaink mellett szeretnénk a falubeli kulturális életbe is bekapcsolódni. Emellett tavaly nyár óta már kialakult egy főként borászokból álló törzsvendégkörünk, szó szerint összedolgozunk velük, küldjük egymáshoz a vendégeket, és maguk is betérnek egy sütire vagy kávéra. Felkerültünk a térképre, és remélem, hogy hamarosan az egész falu egy üde színfoltnak lát minket.
Említette a lelki programokat. A vendéglátós tervek hogyan bővültek ki missziós szándékkal?
Azt szoktuk mondani a férjemmel, hogy a világ sebzettsége miatt az embereknek szükségük van gyógyító terekre. Mindannyian egy nagy történet részesei vagyunk, mind a nagy egészben keressük a részünket, és néha jó, ha valaki kísér az úton.
Egy kávézóval ezt meg lehet tenni?
A tapasztalataink szerint igen. Ricsi egy missziós társaságon keresztül Írországban szembesült azzal, hogy egy kávézó lehet akár segítő célú is. Ezt képviselte itthon aztán a tizenéveseket felkaroló Start Café egyik ötletgazdájaként, majd a református drogmisszió színeiben az Adna Caféban is. Mi is itt találtunk egymásra, és azóta rengeteg lelki programon, kitelepülésen megfordulunk, általában önkéntes alapon. Ilyenkor azokat igyekszünk felüdíteni, akik másokat is felüdítenek. A mi életünkben így találkozott a misszió és a kávé, és ha ez megtörténhetett, ki tudja, milyen utak érnek majd össze itt, Tarcalon.
A vendégváró táblán, a cím kiegészítéseként a „lélek és espresso” felirat olvasható. Egyfajta üzenet a betérőknek?
A kifejezés sok esetben beszélgetésindító, de éppen annyit szoktunk róla megosztani, amennyit a vendég be tud vagy szeretne fogadni. Nem titok, hogy az emberi lélek mellett a szó nálunk a Szentlélekre is utal. Keresztények vagyunk, de ahogy a férjem szokta mondani, „ezt nem nyomjuk az arcába senkinek”. Mindannyian emberek vagyunk ebből a világból, tehát alapvetően semmi különbség nincs közöttünk. Azt tapasztalom, hogy az egyház néha pont azzal tud kisiklani, hogy távolságot érzékeltet önmaga és a hétköznapi ember között. Éppen ezért lett sajnos egyre pejoratívabb a keresztény jelző az utóbbi években.
Ezt hogy érti?
Sokszor tapasztalom, hogy még a nagy vallásos családok gyermekei sem tudják igazán magukénak érezni azt, ami számukra elvileg a hétköznapi közeg, hát még azok, akik eleve idegenkednek tőle. A férjem elvált, közösen neveljük a kisfiát, illetve egy hosszú lombikprogramon vagyunk túl. Ez a két élethelyzet már önmagában tabunak számít az egyházban, és sajnos könnyen tudunk egy ilyen közösségen belül is címkéket ragasztani egymásra. Úgy szoktunk fogalmazni Ricsivel, hogy rengeteg a valláskárosult ember, aki a rossz élmények miatt letért az ösvényről. Számunkra ezért fontos, hogy egyfajta kísérőként, ne megmondóként legyünk jelen mások útján. A saját nehézségeink végül mérföldkövekké váltak a hozzáállásunk formálásában, az Ösvény ezért nyitott ajtó szeretne lenni mindenki előtt.
Az ajtó mögött hogyan oszlik meg a munka ön és a férje között?
Ricsi szolgálja fel a kávét, én a süteményeket. Ő a múltjából kifolyólag sokszor beszélget is a betérőkkel. Néha úgy érzem, már több embert ismer a faluban, mint én. Épp nemrég, a születésnapján vallottam be neki, hogy ha feleannyira tudnám támogatni, mint ő engem az álmaim megvalósításában, már elégedett lennék. Rá kellett jönnöm, hogy ebben ő a legjobb. Én inkább a lelki útjában erősítem őt. Sokszor megtorpan, elbizonytalanodik, mielőtt nekikezdene valaminek, noha tudom, hogy értékes dolgot fog létrehozni. Ilyenkor lépek én a képbe.
„Szolgálat az is, ha a kávézóban mosolyogva szolgálom ki a vendéget. A projekt jelenlegi fázisában egyébként is ritka a direkt evangelizáció. Volt már példa mélyebb beszélgetésre, de legtöbbször inkább csak meghallgatjuk a betérők történeteit” – mesél az Ösvény lelki hátteréről Anikó
Nehéz figyelmen kívül hagyni a tetoválását, pedig nem hivalkodó: „A lélek megelevenít”.
A tetoválás egy mély megélésből származó bibliai kijelentés egy olyan időszakból, amikor a kiüresedett szívemet Isten hirtelen betöltötte. Akkoriban egyszerre átértékelődött az életem, és már felnőtt, érett lett a kapcsolatom a Szentlélekkel. Ricsinek a drogból való gyógyulásához köthető a megtérésélménye, így neki is nagyon erős tapasztalatai vannak a lélek munkájáról. Mindketten örömmel osztjuk meg az utunkat, hiszen ha megfelelően adjuk át a megéléseinket, mások is épülhetnek belőlük.
Ebben segítik a pszichológusi tapasztalatai is?
Iskolapszichológusként csodás élményeket éltem át a csoportos önismereti formákban: a bibliodrámában, a pszichodrámában és a művészetterápiában is. Ezek a módszerek mind megjelennek az Ösvényben, általában valamilyen lelki workshop keretében. Készítettünk már adventi koszorút, szerveztünk imaéjjelt, tervben van imaösvény és irodalmi műhely is, emellett főként a tarcali gyerekeknek szeretnék tartani egy motivációs tábort is, jelenleg azonban annyi a teendőnk, hogy ez valószínűleg csak jövőre fog megvalósulni. Most szeretnénk kicsit mi is lecsendesedni, megérkezni életünk újabb szakaszához.
Ha az úton lévő letér a tarcali Ösvény felé, mit visz majd innen magával?
Bízom benne, hogy pont azt az élményt, amire épp szüksége van.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
