Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: földházi árpád
A Szent Gellért tértől a Bartók Béla úton egysaroknyit sétálva érünk a Kortárs Építészeti Központhoz. A hatalmas üvegablakok összekapcsolják az utcát a belső térrel, kíváncsian nézünk be rajtuk, mielőtt belépnénk. A KÉK 2006-ban a hetedik kerületben kezdte meg működését az építészek és az építészet iránt érdeklődő civilek összefogásának köszönhetően. „Először befogadó helyszínként olyan előadásokat, kiállításokat szerveztünk, amelyek korábban nem voltak elérhetők itthon – emlékezik vissza a kezdetekre Szemerey Samu építész, a KÉK szakmai vezetője. – A következő fázisban már saját kiállításokat rendeztünk, és olyan eseményeket szerveztünk, amelyek a minket foglalkoztató témákról szóltak. Elindítottuk a saját projektjeinket is, köztük a Lakatlant, amelynek eredményeként találtunk ide, a Bartók Béla útra.” Sok földszinti, jellemzően utcaszinti üzlethelyiség állt üresen, s közben számos szervezet, közösség keresett, de nem talált magának helyet. Az okokat és a megoldásokat vizsgálva könyvet adtak ki, konferenciákat, mintaprogramokat, fesztivált szerveztek, adatbázist hoztak létre, és nemzetközi jó gyakorlatokra, hazai tapasztalatokra építve olyan folyamatot dolgoztak ki, amely során a tulajdonosok és a leendő bérlők egymásra találhatnak.
„Korábban egy bank működött ebben a Bartók Béla úti épületben, de utána évekig üresen állt – meséli Szőke Tímea dizájn- és művészetmenedzser, a szakmai szervezet ügyvezetői testületének tagja. – Kádár Bálint, a KÉK elnöke, a BME tudományos dékánhelyettese fedezte fel az üresen álló helyet.” Nemcsak a felújítás vett sok időt igénybe, külön kihívás volt úgy megtervezni az egykori pénzintézet tereit, hogy projektgalériaként, közösségi irodaként és szakmai műhelyként is funkcionáljanak. Utóbbi azért is fontos, mert a KÉK – többek között a Lakatlan által – elért fejlődésének harmadik szakaszához: kulturális helyszínből, majd kulturális és építészeti tartalmakat előállító szervezetből különleges szakmai tudású tanácsadóvá vált, amely szakértőként, projektmenedzserként vagy akár ügyvezetőként segít önkormányzatoknak, vállalatoknak és egyéb szervezeteknek.
A KORTÁRS ÉS A KÖZÖNSÉG
„Kezdetben két nagy feladatot éreztünk magunkénak: elősegíteni, hogy a magyar építészet ne legyen elszigetelődve a világ történéseitől, illetve közel hozni az itthoni nagyközönséget a kortárs építészethez” – magyarázza Szemerey Samu. Ezért rendezték konferenciáik és előadás-sorozataik nagy részét, illetve ezért kezdtek az elsők között városi sétákat is szervezni. 2011-ben indították el, és azóta minden évben megrendezik a Budapest100 programot. Először az abban az évben százéves házakat nyitották meg az Arany János utcában található Goldberger-ház apropóján, azóta már foglalkoztak a Nagykörúton található százhúsz éves épületekkel, majd a rakpart házaira esett a fókusz, s téma volt a Bauhaus és a második világháború utáni újjáépítés időszaka is.
Ahogy a program mottója is megfogalmazza: minden ház érdekes. „Az a célunk, hogy lakók és önkéntesek segítségével bemutassuk az embereket körülvevő épített örökséget, közelebb hozzuk egymáshoz a szomszédokat, és új eszközöket nyújtsunk nekik ahhoz, hogy felismerjék a lakóhelyükben rejlő értékeket” – meséli Szőke Tímea, aki a városi fesztivál projektvezetője volt három évig. A népszerű rendezvény mögött körülbelül háromezer budapesti épület adatait és fényképeit tartalmazó adat – bázis és elmélyült kutatási tevékenység áll. Mindez jól példázza a KÉK módszertanát, hiszen a Budapest100 nemcsak népszerű hétvégi fesztivál és kutatási program, amelyben összegyűjtik a városról és annak életéről szóló tudást, de fejlesztési program is, hiszen a fesztivál résztvevői sokszor az élményeik hatására döntenek az adott épület felújítása mellett. „Fontosnak tartjuk, hogy kortárs építészet alatt nem csupán a ténylegesen ma tervezett és legizgalmasabb épületeket értjük, hanem az építészetre mint a közösségi tudás archívumára tekintünk – teszi hozzá Szemerey Samu. – Ezért az összes programunk – ban foglalkozunk azzal, hogy ezt a tudást miként lehet bármilyen házból kibányászni, megérteni és a jövőre vonatkozóan hasznosítani.”
KISKÖZÖSSÉGEK A NAGYVÁROSBAN
„A városi léttel kapcsolatos kihívásokban erős tendenciákat érzékelünk – magyarázza Dávida Eszter építész, a KÉK ügyvezetői testületének tagja, a Duna menti régiók kulturális identitását erősítő DanUrB program a vezetője. – Mindenki elkezdett azon gondolkodni, hogy miként használja az épületeket, a köztereket, a várost, az energiáját. Az alternatív megoldások keresésénél nagyobb szemléletformáló erő pedig nincs. Minket az is érdekel, hogy az innovációkat hogyan lehet itthon beépíteni.”
Szintén mindenkit foglalkoztató kérdés, hogy korunk vizuális kultúrájában mi számít esztétikai értéknek. És bár ehhez sem itthoni, sem nemzetközi szinten nincs egységes megközelítés, fontosnak tartják, hogy párbeszéd induljon a témáról. És végül, de nem utolsósorban lényeges kérdés, hogy mi ma a helyi közösségek szerepe. Jellemző, hogy a településeket ténylegesen használó kisközösségektől jönnek a legjobb ötletek, ők reagálnak a legjobban a krízishelyzetekre, mivel tényleg testközelből tapasztalják meg őket. „Ahogy a Bartók Béla út sem jött volna létre a helyi kicsi közösségek nélkül – magyarázza Dávida Eszter –, hiszen azok az emberek és közösségek alakították ki ezt a kulturális utcát, akik ideköltöztek, és hozzáadták a maguk részét a nagy egészhez. Ha a közösségek együttműködnek, látványos dolgokat tudnak elérni. Ez a tendencia pedig minket is érdekel. Sok programunk azt kutatja, hogy a közösségeket milyen módon lehet a városi folyamatokba becsatolni. A dolgok már nem kizárólagosan fentről lefelé vagy lentről felfelé alakulnak, ehhez pedig másfajta gondolkozásra van szükség.”
NEMZETKÖZI TUDÁSCSERE
A KÉK számos nemzetközi projektben részt vesz, mint a már említett DanUrB program vagy a nemzetközi forrásból helyben megvalósuló CUP 4 Creativity, amelynek célja a helyi kreatívipari szereplők feltérképezése és egy ökoszisztéma kiépítése. A film és az építészet között párbeszédet teremtő Budapesti építészeti filmnapok mára Európa egyik legnagyobb tematikus filmfesztiváljává vált.
A nemzetközi tudáscsere kétirányú misszió – tartják a szervezetnél, ezért rendszeresen hívnak meg rendezvényekre más országokból szereplőket. Örömmel fogadnak minden külföldi példát, ami persze nem zárja ki, hogy saját módszertanaikat, eszközeiket és a magyarországi építészetről, illetve épített környezetről szóló kikristályosodott tudásukat maguk is szívesen népszerűsítsék. Erre jó alkalom volt például a Velencei biennálé, ahol kiállítást rendeztek. „Nem volt könnyű fordulat megérteni, hogy nemzetközi környezetben is szenior szereplővé váltunk, és felnőni a feladathoz, hiszen az nagy felelősséggel jár – teszi hozzá Eszter. – De nagyon reméljük, hogy ezzel a KÉK a következő fejlődési szakaszába léphet.”
Komárom versenygépe, Szőnyi Ferenc a negyvenes évei közepén pattant kerékpárra, hogy nem sokkal később üstökösként robbanjon be az ultrasportolók elitjébe. A nemzetközi sporttársadalomban Racemachine néven ismert sokszoros bajnok ma szerte világon példakép, és nem is csak a hihetetlen sporteredményei miatt.
Pat Szlovákia legdélibb pontja. Itt építette fel Pém Bálint családi gazdaságát, ahol különböző fajtájú és színű mákokat termeszt és dolgoz fel, s közben újabb és újabb közösségi összefogásra épülő terveket sző.
Komáromtól nem messze, Pat határában terül el Szalay László és Erzsébet birsalmakertje. A házaspárnak a fák gondozása valódi feltöltődés, kézműves termékeikkel pedig elhivatottan népszerűsítik a kissé elfeledett gyümölcsöt.
Kava Komárom központjától északra fekszik, itt alakította ki Polgár Sándor a méhészetét. Betérve hozzá hamar megértjük, nemcsak azért talált itt otthonra, mert eszményi helyszín a méhészkedéshez, hanem mert ez az a hely, ahol önmaga lehet.fere
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
