Két termőterület, hétszázötven éves hagyomány és egy fiatal, aki új lendületet hozott az egyházi borászatba. Benesch Antal, a Veszprémi Érseki Pincészet főborásza sokrétű tapasztalataival szeretné megvalósítani az érseki elgondolást, miszerint „őseink hite a jövő reménye”.
Budapestről és csak érintőlegesen borközelből került Benesch Antal a Veszprémi Érseki Pincészet élére, ahol főborászként két vágya is teljesült: az alkotás örömével együtt a folyamatos megújulást előidéző izgalmat is megtapasztalhatja. „Szüleim vendéglátósként tevékenykedtek, méghozzá olyan neves helyeken, mint a Lido, a Százéves vagy a Corso étterem. Sőt, édesanyám a parlament séfjeként is dolgozott, és tanított egy ideig a Taverna szakképző iskolában. Mivel rengeteg időt töltöttem velük, akarva-akaratlanul is beszippantott ez a világ, így a gimnázium után rögtön szakács-cukrász képzésre jelentkeztem” – meséli Antal. Hamar kiderült, nemcsak a munkabírást, de az érzelmi kötődést is örökölte a szülőktől: „Egészen pici korom óta azt hallottam, hogy a vendéget minden egyes alkalommal el kell varázsolni, méghozzá az első perctől kezdve. Később értettem meg, arra a megmagyarázhatatlan érzésre gondolnak, amikor kikukucskálsz a konyhaablakból, és láthatod az első reakciókat. Nagyon megszerettem ezt a pillanatot.”
Csupán ma már a konyhán kívül, a szőlőben, a borkóstolókon és a versenyeken éli át ugyanezt. De vajon miért hagy el valaki egy folyamatos örömforrást is jelentő életpályát és választ kevésbé kiszámítható utat? Benesch Antal például a szakmai kíváncsiság miatt: a vendéglátósképzés után Oxfordba ment nyelvet tanulni, majd hazatérve úgy érezte, addigi tapasztalataihoz diplomát is szeretne szerezni. „Mivel a bor közel áll a vendéglátáshoz és a családunk szokásaihoz is – minden születésnapra egy abban az évben készült aszút ajándékozunk –, könnyű lépésnek tűnt, hogy errefelé induljak. Egyáltalán nem gondoltam, hogy borász leszek, noha testközelből figyeltem, amikor Gere Attila vagy Bock Józsi bácsi borai bekerültek anyuékhoz az éttermekbe, és ahogyan Tálas Attila elindította a Bortársaságot.” Az ismert közeg aztán az egyetemnek köszönhetően egyre izgalmasabbá vált, Antal gyakorlati helyszíne pedig szinte sorsszerűen az ország akkor egyetlen egyházi pincészete lett.
BENESCH ANTAL
A fiatal borász gazdag tapasztalattal rendelkezik a mesterséget illetően: Pannonhalmán, Új-Zélandon, Burgenlandban és rövid ideig a Szent György- hegyen is tanult. 2021-től a Veszprémi Érseki Pincészet birtokigazgatója, ebben a minőségében pedig célja, hogy felvirágoztassa az 1277 óta működő egyházi hagyományt és termőterületeket. A Bortársaság kínálatában a Vesprim Infula és a Mandorla borcsalád két-két tétele szerepel
„Milyen jó, hogy így beszélgethetünk erről, hiszen ma már a veszprémivel együtt két nagy múltú egyházi borászat működik hazánkban! – mosolyodik el. – A pannonhalmai gyakorlat egyébként életre szóló élményt adott emberileg és szakmailag is. Hálás vagyok, hogy gyermekként találkozhattam még Gál Tibor világjárt borásszal, és megismerhettem az általa kialakított rendszert. A borászatot átvevő Liptai Zsoltot pedig ma is mesteremnek tekintem.” Antalt az apátságban megtapasztalt precizitás és munkamorál arra indította, hogy külföldi borászatokban is kipróbálja magát. „Talán ekkor tudatosult bennem, hogy engem a kihívás éltet: az ételek esetében van egy biztonságfaktor, hiszen ha nem sikerül, bármennyiszer újra el tudjuk készíteni, de szüret nincs mindennap.”
A felismeréssel egyidejűleg szüleinek is nyilvánvalóvá vált, hogy az általuk felépített alaptól fiuk messzebbre kívánkozik. Benesch Antal Pannonhalma után egészen Új-Zélandig repült, hogy technikát és fortélyokat lessen el – főként az általa kedvelt sauvignon blanc művelésére vonatkozólag. „Hogy miért oda? Ott nincsenek mérges kígyók és pókok a hordós térben, maximum földrengések” – mondja nevetve a fiatal borász. A céltudatosságáról árulkodik egyébként, hogy a nagy utazás előtt megkérte barátnője kezét. „Van, amiben fontos a biztonság” – ismeri el a ma már büszke édesapa, s hozzáteszi, az esküvőt már egy burgenlandi szüretről elszökve tartották, természetesen Pannonhalmán. Következett egy rövid, Szent György-hegyi munka, majd „2020. december 22-én délután négy órakor megcsörrent a telefon” – emlékszik vissza élesen arra a hívásra, ami jelenlegi munkahelyére vezette.
A Pannonhalmáról ismert Liptai Zsolt volt a vonal túlsó végén, és három nap gondolkodási időt adott a Veszprémi Érsekségi Pincészet főborászi pozíciójának elfogadására. „A két ünnep között már munkába is álltam. Udvardy György érsek atyának határozott elképzelései voltak a két csodálatos borvidék felvirágoztatásával kapcsolatban: egy majdnem hétszázötven éves mindszentkállai és egy csodálatos panorámájú felsőörsi területről van szó, hihetetlenül izgalmas a terroir. Emlékszem, ahogy az első lépéseimnél fordultak ki a kövek a lábam alól Mindszentkállán – bazalt, bazalttufa, riolittufa, vörös homokkő, pannon homok, andezit, lejjebb pedig mészpasztákat is találtunk. Az volt az első gondolatom, hogy te jó ég, mi mindent lehet itt véghezvinni.” A nagy lehetőséghez pedig páratlan szabadság is társult. Antal szabad kezet kapott egy olyan vidéken, ahol mintha megállt volna az idő.
Talán nem is gondolta, de a vágyott kihívást így több ízben is megtapasztalhatta: a zárt közegű pannonhalmi apátságnál számos írásos dokumentum állt rendelkezésre a múlt kincseinek és szőlőfajtáinak kutatására, nem úgy a kiterjedt érsekség esetében. „Az 1277-es tulajdoni okirat mellett két 1870-es szüreti bejegyzésünk volt, néhány fotó és egy negyvenes évekből való címkerendelés. Innen tudtuk meg, hogy volt kékburgundi és rajnai rizling a területen.” Nem maradt más választás tehát, mint nagyot álmodni. Benesch Antal elhatározta: külföldi tapasztalatait itthon hasznosítja, és világfajtákban gondolkodik a magyar borvidéken. „A múlt ismereteit szem előtt tartva nem tekinthetünk el a jelen fontos tényezőitől, például az éghajlatváltozástól. Ezért tartom fontosnak az olyan fajtákat, mint a syrah, a grenache, a sangiovese, monastrell, tempranillo vagy az albariño – utóbbit azért is, mert közel áll a sauvignon blanc-hoz” – mosolyog.
A főborász persze érzi, hektáronként ötezer tő telepítése nem kis felelősség, de nem maradt egészen útmutatás nélkül: „Az érsek atyának van egy fontos gondolata, ami nemcsak az itteni jelenlétét, de a borászat feltámasztását is érinti: őseink hite a jövő reménye. Benne van a pakliban, hogy rosszul döntünk, de már a kezdetek is azt igazolják, hogy jó úton haladunk. 2021-ben több nagy aranyérmes bort is alkottunk.” Az ősi érték és a megújulás találkozása pedig nemcsak a ma még bérfeldolgozásban készülő borokban, de a dizájnban is megmutatkozik. A Veszprémi Érsekségi Pincészet három borcsaláddal működik: a Vesprim Infula a veszprémi érsekségre utal, a Mandorla, a mandula alakú – a Szent Mihály-székesegyház ólomüveg ablakának alakját formázó – dicsfényt idézi, az 1277, a csúcstermékek neve pedig az alapításra, az érsekségi szőlőtermesztés és borkészítés kezdőévére emlékeztet.
„Biztosak voltunk benne, hogy a vár környékén keresünk majd ihletadó forrásokat. Miután kitaláltuk az elnevezéseket, a palota díszebédlőjében megakadt a szemem a puttóábrázolásokon. Ezekhez egy teljesen más színvilágot és egy üdítő négyzetes kontrasztot társítottunk. Így készültek a címkéink.” A későbbiekben szeretnének bennük apró, az érsekséggel kapcsolatos üzeneteket elhelyezni. A szemfülesek már meg is találhatják az első, mindszentkállai szüreti bejegyzést. Antal pedig naponta megtapasztalja azt az üzenetet, hogy jó helyen jár: „Nekem az a legfontosabb, hogy tiszta, finom, elegáns és karakteres borokat tudjak készíteni, minden évben ugyanolyan minőségben. Ahogy anyukámék mondták, el kell varázsolni a fogyasztót már az első pillanattól kezdve. A legjobb helyen vagyok ehhez.”
Mandorla Sauvignon Blanc 2022
A bor nemcsak a készítője nagy kedvence, de sokunk kedvelt nyári itala is lehet idén. Ennek oka, hogy már a szőlőmunka is összehangolt lépésekben zajlott: két szüret és két erjesztési folyamat eredménye a palackban található izgalmas nedű. A szeptemberi szüret kisebb cukortartalmú szőlőjét egynapi áztatást, tisztítást és erjesztést követően három hónapra seprőn hagyták, a következő szüret teljesen érett terméséből pedig heti háromszori kevergetés mellett érlelődött kerekre a must. Így az óvilági zöldes, citrusos, egreses, bodzás íz keveredett egy újvilági mangós, passiógyümölcsös hatással. A két alapbor négy hónap utáni háziasításából egy mind beltartalomban, mind illatban kiváló keverék készült; a palack címkéjére az érseki palota díszebédlőjének motívumai kerültek. „Szerettem volna a magyar piacra egy tartós, érdekes sauvignon blanc-t hozni. Remélem, sikerült.”
A cikk a Bortársasággal együttműködésben készült.
A természet szerelmese, az Etyek– Budai borvidék csodálója. Szijjártó Előd sikeres fiatal borász, ennek oka pedig abban keresendő, hogy a popularitás hajszolása helyett úgy döntött, inkább a piacot igazítja saját magához.
Egy tányér, ami megmutatja Veszprém és a régió ízeinek a gazdagságát. Schaffhauser Sámuel receptje.
A számtalan program mellett a tucatnyi megújult épület is üzeni az arra járónak: Veszprém komolyan veszi az Európa kulturális fővárosa szerepet.
A városlakókat faggattuk arról, milyen számukra egy tökéletes nyáresti program Veszprémben.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
