A kubai küldöttség vezetőjének Budapesten töltött napjába az is belefért, hogy megpróbálja megkeresni gyermekkori barátját, Fernando Barralt. A kommunista orvos családja a spanyol polgárháború végén Franco elől Argentínába menekült. Barralt a Perón-kormányzat bebörtönözte, majd nemkívánatos kommunistaként Magyarország fogadta be, itt végezte el az orvosi egyetemet, magyar nőt vett feleségül, és elmondása szerint „burzsoává vált”. Che végül nem találta meg, de üzenetet hagyott neki a követségen: „Kedves Fernando! Tudom, hogy kétségeid támadtak a kilétemet illetően, de már sejtheted, hogy én vagyok én. Valóban, és mégsem, mert sok idő telt el, és az asztmás, megkeseredett és individualista lényből, akit ismertél, csak az asztma maradt. […] Mit gondolsz az új nevemről?” Barral megkapta az üzenetet, és írt is Kubába barátjának, aki meghívta Havannába. Az orvos nem sokat habozott, 1961-ben áttelepült a szigetországba, ahol pszichiáterként dolgozott. Érdekes adalék, hogy 1969-ben ösztöndíjjal eljutott a háborús Vietnámba, és interjút készített egy amerikai hadifogollyal, a későbbi szenátor és republikánus elnökjelölt John McCainnel.
Raúl Castro 1965-ben, hét évvel később pedig bátyja is felkereste Magyarországot. A szocialista blokk és Kuba kapcsolatát a hatvanas években a rakétaválság kezeléséből fakadó nézeteltérések terhelték, valamint a harmadik világban forradalmak kirobbantását szorgalmazó Che Guevara személye is egyre terhesebb lett a szovjeteknek. Utóbbi halála, valamint Havanna prágai intervenciót támogató magatartása oldotta a feszültséget – így kerülhetett sor a „comandante en jefe”, azaz a főparancsnok látogatására. Castro az előzetes egyeztetések során megüzente: „Remélem, Magyarországon minden szempontból feltöltődöm. Mondja meg Kádár elvtársnak, ha Magyarországra érkezem a hosszú és nehéz út során, mély lélegzetet veszek.” Meruk Vilmos nagykövetnek elmondta azt is, „ha két napot pihenhetnék a Balatonnál és a hegyekben, erdőkben bolyonghatnék, egy éjszakát a hegyekben aludhatnék, teljesen regenerálódnék”. A diplomata a kubai pártfőtitkár személyes ajándékára is javaslatot tett egy speciális távcsöves puska formájában. A delegáció számára nagy mennyiségű laboratóriumi felszerelés, illetve szemléltetőeszközök ajándékozását tanácsolta, a kubai vezetést ugyanis kifejezetten érdekelte, miként fejleszthetné az oktatási rendszert. Meruk emellett támogatta azt a tervet, hogy a cukornád vágásában legeredményesebb tíz-húsz kubai dolgozót hívják üdülni az országba.
Fidel Castrót érkezésekor Kádár János és a minisztertanács elnöke, Fock Jenő üdvözölte a reptéren. A fogadáson egy kínos jelenetre is sor került. Bár tudtak arról, hogy a kubai vezető gyakran áthágja a diplomáciai szabályokat, arra nem számítottak, hogy a biztonsági kordonon átlépve a hazánkban tanuló és dolgozó kubai kolónia tagjaihoz siet, és hosszas beszélgetésbe elegyedik velük. Eközben a közéleti vezetők, diplomaták, a politikai bizottság tagjai feszengve várakoztak. A látogatás politikai értelemben nem hozott semmi újat: Magyarország elítélte az Egyesült Államok Kuba elleni blokádját, valamint kiállt a szigetország azon követelése mellett, hogy az USA számolja fel a guantánamói támaszpontot. A kubai küldöttség megköszönte Magyarország támogatását, végül a felek hitet tettek az országaik és pártjaik közötti kapcsolatok erősítése mellett „népeik érdekében, a béke és a szocializmus javára”.