Menü
Nyolcszáz éve adta ki II. András az Aranybullát. Korai lépés volt ez a polgárosodás felé, vagy éppen ügyes manőver az utókor által igencsak lebecsült király részéről arra, hogy megerősítse politikáját?
Az Athenaeum folyóirat 1838. október 11-én megjelent számában Pulszky Ferenc így foglalta össze II. András uralkodását és az Aranybulla 1222-es kiadását: „Magyarországban pedig, midőn Andrásnak gyávasága s következetlen pazarlása a haza jólétét megrendíté, nem létezett többé semmi egyes hatalom, melyre támaszkodva a királyi tekintet új fényre derülne, s így kénytelenséggé lett a szükséges reorganisátiónak szélesebb alapot adni: a nemzet szabadságát, – így eredett a híres aranybulla.” A szerző által képviselt álláspont szerint II. András gyáva, pazarló király volt, aki hanyagságának következtében szorult rá arra, hogy eleget tegyen a főurak követeléseinek, biztosítva jogaikat és kiváltságaikat, ezzel lecsendesítve az elégedetlenségüket.
Az uralkodó szemére vetette még Pulszky, hogy a lengyel, halicsi viszályokba beavatkozva a magyar erőforrásokat pazarolta. „De a nemzeti erő ezen pazarlása s a folyt magyar vér nem hagytak maradó következést, sőt önérzést sem valának képesek ébreszteni a királyban” – írta. Eközben német származású felesége, Gertrúd királyné befolyása egyre csak nőtt, testvére, Berthold pedig a király jóvoltából kalocsai érsek lett. Mindez annyira felbőszítette a „nemzetet”, hogy Gertrúdot meggyilkolták, mert benne látták az „ország, szegénységének s nyomott állapotának okát”.
II. András képe a Thuróczi-krónikában
IV. Béla ábrázolása, szintén a Thuróczi-krónikából
Az Aranybulla függőpecsétje, előlapján II. András király alakja
II. András legfőbb hibájának Pulszky a meggondolatlan adományozásait és kalandor természetét tartotta. Az 1217-es keresztes hadjáratát így mutatta be: „a pénzérték kisebbítésével, a jobbnak roszabbali felcserélésével s a veszprémi egyház kincseinek önkényes elvételével elegendő pénzt gyűjtvén útnak indult”. Ezenfelül kiemelte, hogy „szerfeletti adományok jegyzik útját”, valamint hangsúlyozta, „a szent földön inkább áhítatos kalandor mint ellenséges király”. Leírása szerint miután a király hazatért, káoszt talált az országban, Halicsból elűzték fiát, Kálmánt, az egyház tekintélye csökkent, a földek jelentős része pedig a megyék örökös birtokába jutott. „A zsidók s ismaeliták a különben is nyomasztó kényszerített pénzváltás ürügye alatt iszonyú zsarolásokat követtek el, s a köznép ölni kezdé a tized s királyi jövedelmek beszedőit” – sorolta a problémákat, amelyekkel a király semmit sem kezdett. Ekkor lépett a színre II. András fia, a későbbi IV. Béla, aki „elég erőt érze magában kivíni a haladó kor kivánságát”. Ez pedig nem jelentett mást, mint Európa egészében „egy erős, a nagyoktól független középrend alkotása”, ami a német területeken „a polgári rend szabadékait”, Angliában pedig az önálló birtokosréteget takarta. Hazánkban mindez a királyi szerviensek jogainak biztosításával valósult meg, ezért azonban „öt esztendeig kelle vínia Bélának atyja gyengesége s a nagyok ármánykodásai ellen, elébb kérve, úgy követelve, végre fegyverrel fenyegetve” – fejtette ki Pulszky.
András utólagos megítélésének természetesen nem tett jót Katona József Bánk bán című drámája sem, amelyben a Gertrúdot és udvartartását dőzsölni, a magyarokon élősködni hagyó uralkodó még a gyilkosokat sem büntette meg. A mű 1838-ra már elindult a siker útján, így hatást gyakorolhatott Pulszkyra is. Érdekes azonban, hogy a szerinte uralkodói gyengeség révén született Aranybullát pozitívan értékelte, hiszen ahogyan egy korábbi írásában fogalmazott: „A rohadó kelet [vagyis a bizánci hatások – a szerk.] ezen befolyása feléleszti második András és negyedik Béla alatt a nemzeti nemes szellemet, ébredésének az aranybulla áldásteli eredménye.” Sőt, az Aranybulla kiadását gyakorlatilag a polgárosodás egy nagyon korai lépcsőjének tartotta, amelyhez képest a vizsgált időszakban a tatár és kun pusztítás jelentett csupán némi visszalépést. „De az újra virágozni kezdő országot Ázsia, s befolyása még egyszer elborítja, a régi vadságba taszítandó, tatár s kún árasztja el, s a polgárosodás kétes szerencsével vívott, végre győzedelmes vitájában kihal Árpád felséges vére.” Természetesen a 19. századi értelemben vett polgárosodáshoz ennek a folyamatnak semmi köze sem volt, mégis valamiféle előképként tekintettek rá.
Az Aranybulla nevét az oklevélen található, aranyból készült függőpecsétről kapta. A II. András által kiadott kiváltságlevélnek hét, egy időben készített eredeti változatából egy sem maradt az utókorra, a teljes szöveg azonban egy 1318 körül készített másolat, illetve I. Lajos király 1351. évi törvénye, valamint annak átiratai alapján rekonstruálható
A vélekedés, miszerint II. András kényszerűségből cselekvő, gyengekezű uralkodó volt, fia, IV. Béla pedig megpróbálta helyrehozni, amit apja elrontott, majd a tatárjárás után második honalapítóként lépett fel, meghatározta a 19. század történetírását. Karácsonyi János történész például úgy magyarázta az Aranybulla létrejöttének előzményeit, hogy mivel II. András „új berendezkedéses” politikája nagy elégedetlenséget váltott ki, a főurak a független kisbirtokosokra, szerviensekre támaszkodva csikarták ki az uralkodótól a dokumentumot. A történész szerint mindez azt jelentette, hogy a király kénytelen volt szembefordulni korábbi politikájával, még ha csak egy rövidebb időre is, mert később ismét felülkerekedtek a pártján álló főurak. Ezt a nézetet Zsoldos Attila kutatóprofesszor, az MTA rendes tagja vitatja: szerinte az Aranybulla éppen a király korábbi politikáját erősítette meg. Annak ellenére mondja ezt, hogy a kiváltságlevél olyan ígéreteket is tartalmaz, amelyek szerint az uralkodónak fel kell hagynia az óriási birtokok eladományozásával. Zsoldos kiemeli: az Aranybulla biztosította, hogy az igaz szolgálattal szerzett birtokot senkitől nem szabad elvenni, az uralkodó politikáját ellenzőknek viszont pont ez lett volna a céljuk. Felhívja a figyelmet továbbá, hogy gyakran félrefordítják András adományozásai kapcsán a comitatus szót, amely jelölhet megyét és ispánságot is. Előbbit nem is adományozhatott volna az uralkodó egyben, de utóbbinak is, amely egyébként egy várat és annak birtokait jelölte, jellemzően csak a darabjait ajándékozta el. Ezt az értelmezést erősíti, hogy politikájának célja többek között az ispánok hatalmának megtörése volt, s ebben a tervében biztosnak vehette azok politikai támogatását, akiket a birtokadományok emeltek fel. Ezenfelül a királyi szerviensek jogainak megerősítése is hasonló célt szolgált, hiszen kivonta őket a megyés ispánok katonai és igazságszolgáltatási joghatósága alól. Az adók megreformálása szintén a felvázolt képbe illeszkedik az ispánokat megkerülve közvetlenül a királyhoz csatolta be a jövedelmeket. Emlékezett, hogy annak idején úgy tudott testvérével, Imrével, a törvényes uralkodóval dacolni, hogy a megyés ispánok mellé álltak, így a király kezéből kiestek a megyék erőforrásai. Az András által kialakított rendszerben azonban ez nem történhetett meg, ugyanis az ispánoknak lett ellenpólusuk a megyéken belül.
Abban Zsoldos igazat ad Karácsonyinak, hogy II. András felhasználta a bullát az egy időre többségbe kerülő ellenzéki főurak lecsendesítésére, de egyúttal a szerviensi réteg jogait is bebetonozta, ami az ő érdekeit szolgálta. Egyébként 1231-ben András az érdekeinek megfelelően megújította az oklevelet, egyházi nyomásra megváltoztatta a híres ellenállási záradékot, amely egyébként sem volt betarthatatlan számára. Ezek után az érsek egy személyben gyakorolhatta a záradékhoz kapcsolódó jogokat, figyelmeztethette a királyt, retorzióként pedig akár kiközösítéssel is sújthatta.
Pulszky Ferenc politikus, régész, műgyűjtő volt, az MTA tagja. 1832–36-ban az országgyűlési ifjak egyike. Az 1840-es években a Pesti Hirlap és az augsburgi Allgemeine Zeitung szerzőjeként dolgozott, a reformellenzék aktív tagjaként tevékenykedett. Az 1848-as kormányalakítás után Kossuth Lajos mellett pénzügyi államtitkárként dolgozott, később diplomáciai munkát végzett Londonban a szabadságharc érdekében. Az önvédelmi háború bukása után a Kossuth-emigrációval tartott, a kormányzó közeli bizalmasának számított. A kiegyezés után hazatért, a magyar tudományos életben vezető szerepet játszott, huszonöt éven keresztül a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója volt
Ami IV. Bélát illeti, tevékenységének megítélése folyamatosan átalakulóban van. A tatár hódítás egész Közép- és Kelet-Európát letarolta, a muhi csatában Béla kétségkívül kudarcot vallott katonai vezetőként, a serege jelentős része mellett a csatatéren maradtak a magyarországi templomosok, Ugrin kalocsai érsek és a király öccse, Kálmán herceg is halálos sebet kapott. A „második honalapítás” során a kővárak építésének ösztönzését korábban teljes mértékben Bélának tulajdonították, mára azonban kiderült, hogy a főurak ehhez már korábban nekiláttak saját erőből. Ennek oka pedig nem feltétlenül a tatár veszedelem volt, megteremtették annak a lehetőségét, hogy akár a király seregével szemben is megvédjék magukat. Ez a kővárépítési politika oda vezetett, hogy a 13. század utolsó részében a magyar állam majdnem szétesett. Ennek következtében az uralkodó érdemei egyre halványulnak apjának külpolitikai aktivitásához és újításaihoz képest. Az Aranybulla valójában csak I. Lajos idején jutott érvényre, a lovagkirály belefoglalta a szövegét az 1351-ben kiadott ősiségi törvénybe, ezzel megerősítve annak jelentőségét.
Miért alakult ki mégis kultusz IV. Béla körül, II. Andrásról pedig lesújtó kép? A reformkorban az Aranybullára a mai értelemben akkor születő nemzet első alkotmányaként tekintettek, a szerviensek jogainak biztosításában pedig a modern polgárság kialakulásának eszmei elődjét látták. Abban a hitben, hogy a kiváltságlevél tartalma szembement II. András politikájával, az uralkodót rendkívül negatívan ítélték meg, hiszen csak az állítólagos költekezését és ajándékozásait látták. Nem ismerték fel benne az újítót, aki hatalmának támaszát sikeresen helyezte át a királyi birtokokról a formálódó közbirtokosi rétegre, a későbbi köznemességre.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
