Keresés
Close this search box.

Az összetartás erejével – beszélgetés Galgóczy Árpád gulágtúlélővel

Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Földházi Árpád

Tizennyolc évesen ítélték húsz év munkatáborra.

Szamosangyaloson, egy hatszáz lelkes, parányi, Szatmár megyei faluban nevelkedtem, boldog gyerekkoromnak a szovjet csapatok betörése vetett véget. Mátészalkán jártam gimnáziumba, ott lettem tagja egy szovjetellenes fegyveres ifjúsági szervezetnek. Katonákat fegyvereztünk le, lőszervagonokat raboltunk ki, országos szintre akartuk terjeszteni a mozgalmat, küzdeni akartunk a szovjetek ellen. Tizenhárman, szatmári diákok alkottuk a sejtet, hármunkat, máté­szalkaiakat kaptak el. A többi tízről soha senki nem szerzett tudomást, nem tudták belőlünk kiszedni a nevüket. Végül húsz év kényszermunkára ítéltek. A lvovi elosztótáborból marha­vagonba zsúfolva többhetes vonatúton az Urálba vittek Tóth Lali barátommal.

Galgóczy Árpád József Attila-díjas költő, műfordító. 1947-ben gimná­ziumi diákként ítélték húsz év gulág-kényszermunkára, hét év után szabadult.

Milyen munkát kellett végezniük?

A nagyon-nagyon kemény első évben gyáralapokat kellett kiásnunk Cseljabinszk mellett. Tankgyár épült volna, a mínusz harminc fokos hidegben kellett a kőkeményre fagyott földet ásnunk. A nagylábujjam úgy fagyott le, hogy egy aprócska csonk maradt helyette – most viszont nem látszik, hogy valami baja volna. Az orvosok nem értik, hogy lehet valakinek ilyen „égetnivalóan” kemény szervezete. Egy évet töltöttünk ott, majd mikor 1949-ben Moszkvában úgy döntöttek, hogy külön kell választani a politikai elítélteket a köztörvényesektől, a karagandi gyűjtőtáborba kerültünk.

Mi segített túlélni a gulágot?

A rajzolást és a költészetet a lágerben fedeztem fel, egy-egy véletlennek köszönhetően. Karagandiba súlyos betegen, csontvázzá fogyva kerültünk Lalival. A lágerkórház barakkjának dupla priccssorán kuporogva rajzolgatni kezdtem – először egy lovat, majd Lalit. Onnantól mindenki le akarta rajzoltatni magát velem, hogy a képet hazaküldhesse a családjának. A lágerben találkoztam az orosz irodalommal, amelynek szeretetét aztán hazahoztam magammal. Egy fiatal orosz rab révén ismertem meg Lermontov A démonját, utána elmélyedtem a klasszikus orosz irodalomban. A láger teljes kiszolgáltatottságában minden rabnak csak a saját képességein múlt a túlélése – ez alól a magyarok képeztek kivételt. A többi nép a csodájára járt annak, hogy a mi a legnagyobb ínségek és nehézségek idején is megtaláltuk azt,  amin együtt kacaghatunk.

Vajon mi adott erőt ahhoz, hogy a nélkülözések közepette is nevetni tudjanak?

Százötvenketten voltunk magyarok a lágerben, csak mi ketten ismertük egymást Lalival korábbról, de a gulágon azonnal testvér lett mindenki. Összetartottunk, segítettük egymást, vigyáztunk egymásra. Elképesztő éhség és nyomor közepette a betegek javára lemondtunk a cukor- és a kenyéradagunkról, mindent megosztottunk egymással. Olyan kötődés alakult ki köztünk, hogy az mások számára felfoghatatlan volt. Ezért volt tekintélyük a magyaroknak, és csodáltak minket a tehetségünkért. Engem hazaszeretetre neveltek, de a lágerben tapasztaltam meg, mit jelent szeretni egymást magyarként.

Hasonló tartalmak

Energia

Már diákként tanulunk az energiáról, életünk során mégis újra és újra próbáljuk megfejteni a titkát.

Hogyan növekedhetünk a krízisben?

Mi a krízis? Személyes csőd, kudarc, ellehetetlenülés vagy pedig ajándék, ami az újjászületés reményét hordja magában? Varga Kapisztránt kérdeztük.

Hogyan hat a virtuális tér a gyerekekre?

Tableten mesét néző-hallgató óvodások, okostelefonon olvasó kisiskolások – Pölcz Ádám nyelvésszel az alfa generáció nyelvhasználati szokásairól beszélgettünk.

Mi változunk, vagy a világ?

Nényei Pál író tárcája arról, hogy segít-e a generációs címkézés önmagunk és a világ valódi megismerésében.

Termőföldtől terítékig

Horváth Boldizsár Farm2fork vállalkozása a magyar termelőket köti össze az éttermi és lakossági megrendelőkkel, olyan értékek mentén mint a farm-to-table, a hazai, szezonális, jó alapanyagok választása, valamint a méltányos kereskedelem.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.
  • _fbp

A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _ga_M1TCWC2EWM

Összes tiltása
Összes engedélyezése

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!