Menü
Szöveg: Regéczy-Béres Melinda
Fotó: Földházi Árpád
Van a Tokaji borvidék szívében, Tolcsván egy mesebeli hely: egy közel négyszáz éves kastély, amelyet egykor a neves Szirmay és Dessewffy család is birtokolt. A varázslatos épület sokáig Csipkerózsika-álmát aludta, a Helia-D tulajdonosa azonban újra élettel töltötte meg a tereit. Bent izgalmas történelmi kiállítás és szépészeti szolgáltatások, kint gyógynövénykert, illetve nyugalmat árasztó park várja a betérőket. Somogyi Krisztinával, a kastély vezetőjével is itt találkoztunk, hogy Tokaj-Hegyaljáról beszélgessünk.
Krisztinával a Tokaji borvidéket járva sokszor és sok helyen lehet találkozni. Sőt, ha belegondolunk, Krisztinával nem lehet nem találkozni errefelé… Ő és férje, Somogyi Gergely 2010 táján kerültek a borvidékre, de olyan szívből jövő szeretettel beszélnek a környékről, hogy senki sem gondolná, nem hegyaljai gyökerek kötik ide őket.
„Pedig egyikünk sem Hegyaljáról származik. Miskolcon születtünk, ott nőttünk fel, és ott ismerkedtünk össze. A Zemplénnel kapcsolatos első élményeim gyermekkoromból származnak. Gyakran nyaraltam Simán élő nagyszüleimnél, közel a Tokaji borvidékhez. A zempléni táj szépsége, a természet kincsei már kiskoromban elvarázsoltak” – meséli, honnan eredeztethető a rajongás. Később, már felnőtt fejjel, ahogy kalandoztak férjével a borvidéken, a tállyai Oroszlános borvendéglő polgári miliője, a hegyaljai hagyományok, a szárnyait bontogató Bor, mámor, Bénye fesztivál hangulata akkora hatással volt rájuk, hogy nem volt visszaút. Közös szenvedélyük lett a Tokaji borvidék. Gergely elindította az angol nyelvű Tokajtoday.com portált, hogy a határon túl is vigye a tokaji bor hírét. Aztán eljött az a pont, amikor el kellett dönteniük, hol folytatják az életüket. „Pontosan előttem van, hogy egyszer ott álltam a tokaji állomáson, a vonatra vártam, és felnéztem a Kopasz-hegyre. Akkor hirtelen az az érzés támadt bennem, hogy én itt szeretnék élni” – emlékszik vissza.
Akkoriban szerveződött újjá a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete Tarcalon, és mivel Krisztina a Debreceni Agrártudományi Egyetemen szerezte a diplomáját, adta magát, hogy ide adja be a jelentkezését. „Nagy szerencsém volt, mert az állásinterjún kiderült, hogy a kutatóintézet igazgatója, Bihari Zoltán korábban tanárom volt az egyetemen” – idézi fel. Krisztina alapos helytörténeti munkába fogott egykori oktatójával. Hírlevelükben, a Szőlő-levélben ők írtak először a monoki Szent Orbán-ereklyéről, annak borvidéki jelentőségéről, aminek nyomán újjáéledt a szent életű pápa kultusza a környéken.
ÚJRAINDÍTANI A MEGÁLLÓ IDŐT
Sok helybéli fiatal váltja meg egyirányú menetjegyét Budapest, Nyugat-Magyarország vagy Nyugat-Európa felé, Krisztina és férje viszont a borvidéken, Tarcalon kezdett új életet 2012-ben, végleg maga mögött hagyva Miskolcot. „Többen kérdezték tőlünk ekkoriban, nem félünk-e, hogy a városi lét után ingerszegény lesz ez a környezet. Hegyalján néha tényleg olyan, mintha megállna az idő. Mi sem voltunk biztosak benne, hogy minden szempontból jól döntöttünk, de annyira beleszerettünk Tokajba, hogy már nem volt más választásunk” – mondja mosolyogva.
Ám szerencsére ő azok közé tartozik, akik nem „elszenvedik” a vidéki életet, hanem tevékenyen alakítják is. „Fontos számomra a hagyomány, legyen szó népi kultúráról, borról, építészetről vagy vallásról. Úgy gondolom, nemcsak a múlt része, hanem a jelenben velünk élő, közösségformáló erő is, amelynek egyik megtestesítője számomra a néptánc” – vallja. Ennek szellemében hamar bekapcsolódott a helyi néptáncos életbe, sőt a hegyaljai közösség egyik motorjává vált.
A minőségi kistermelői élelmiszerek, a finom és egészséges ételek és borok iránti érdeklődése hajtotta, hogy több helybéli nővel karöltve piacszervezésbe fogjon. 2012-ben rendezték meg az első Tokaj-Hegyalja piacot, amely azóta is minden hónap második vasárnapján várja a látogatókat a Disznókő pincészetnél, a Sárga Borház körül. A piac az elmúlt tíz évben nemcsak a bevásárlás, hanem a találkozások színterévé is vált.
A kastélyban tartalmas kiállítás mutatja be a szépségápolás hazai történetét a gyógynövények hasznosításától kezdve a kozmetikai ipar jelenéig, amelyet Somogyi Krisztina vezetésével számtalan program – például szappan-, parfüm- és illóolaj-készítő foglalkozás – tesz még élőbbé
EGY KASTÉLY HÁZIASSZONYA
Krisztina életében ezután is mozgalmas évek következtek. „Bár nagyon élveztem a kutatóintézetben kapott feladataimat, eljött az a pont, amikor úgy éreztem, szűk nekem ott a falak között” – felel, amikor arról kérdezem, miért váltott egy idő után munkahelyet, és kezdett a Patricius borászatnál dolgozni. Ott a mesés környezetben, a borokkal és a vendégekkel való foglalkozásban is megtalálta a helyét, 2015-ben aztán egy újabb lehetőség kínálkozott. Ekkor kezdődött meg a tolcsvai Helia-D Herba-kastély felújítása, és őt bízták meg a nagy múltú épület vezetésével. Így csöppent bele egy negyvenéves magyar kozmetikai márka és egy négyszáz éves kastély történetébe. „Ebben a munkakörben kéz a kézben jár a hagyomány és a szépség, amelyek meghatározó értékek az életemben. A tolcsvai kastélyban és a kastélyért dolgozva talán én is hozzátehetek valamit az értékekhez, amiket a Jóisten rám bízott” – fogalmaz az épület háziasszonya.
A felmerülő nehézségeken is sokszor az lendíti túl, hogy örömmel tölti el a környezet, amelyben élhet és dolgozhat. A vendégek pozitív visszajelzései mellett a férje támogatása ad neki újra és újra erőt. Az ő esetükben a mondás fordítottja is igaz: a sikeres nő mögött áll egy férfi, aki igazi támasz, és osztozik azokban az értékekben, melyek neki fontosak, legyen szó akár a kastélyról, akár a piacról. Mint mondja: Fortuna Judit piacszervező társa mellett Gergelynek is fontos szerepe van abban, hogy hónapról hónapra életben tartják az eseményt. Nélküle talán már rég feladta volna.
ELMENNI ÉS VISSZATÉRNI
A házaspár most Erdőbényén építkezik, egy régi házat ment meg, ami szintén nem kis feladat. Néha megfordul a feleség fejében, hogy az ország más részén, ahol élénkebb a turizmus, és több siker koronázza a küzdelmeket, talán könnyebben boldogulnának, de ilyenkor is Gergely billenti helyre: most már ez az otthonuk.
Érdekes, hogy Tokaj-Hegyalja történetében mindig fontos szerep jutott azoknak, akik kívülről jöttek ide: a tatárjárás után az olasz és a vallon telepeseknek, később a sváboknak, a felvidéki városok polgárainak, a rendszerváltozás után a külföldi és a magyar befektetőknek, ma pedig mindazoknak, akik Krisztináékhoz hasonlóan nem itt születtek, de úgy érzik, itt szeretnének élni és boldogulni, ezért a tájért akarnak dolgozni.
„Szerintem szükség van rá, hogy a borvidéki fiatalok menjenek el világot látni, mert akkor más megvilágításból tudnak ránézni szűkebb hazájukra, jobban megértik és megbecsülik a helyi értékeket. Ehhez néha távolság kell, mert aki itt született, annak minden természetes. Nincs meg feltétlenül benne a rácsodálkozás, hogy micsoda kincs ez a hely” – gondolkodik el a kastély vezetője, mikor arra terelődik a szó, hogy a sok fiatal távozása nagy kihívást jelent a borvidék jelenére és jövőjére nézve. Persze arra lenne szükség, hogy a tapasztalatszerzés után a tettre kész generációk lássanak lehetőséget a visszatérésre. A probléma sokrétű, de Krisztina ismer örömteli, jó példákat a környezetében. „Alapvetően optimista vagyok, bízom benne, hogy egyre többen haza szeretnének majd térni, mert fontosak a gyökereik és hogy hol alapítanak családot.”
Beszélgetésünk közben a sorok közt kibomlanak az itteni élet adta nehézségek is. Mégis, Krisztina minden szavából árad a hely iránti szeretet és elköteleződés, valamint a remény, hogy végül mégis győz a szép, a hagyományokat meg lehet őrizni, a szorgalom pedig legyűri a tehetetlenséget.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
